A Pest megyei Rácalmás Ófalu nevű városrészében 2002–2003 folyamán több mint száz ház rongálódott meg a földmozgások következtében. Ezen a területen a Duna partját egy magas löszfal alkotja, amely a kérdéses időben mintegy kétszáz méter hosszan leomlott. A tetején álló házak a talaj többszöri megcsúszása miatt megrepedtek, tönkrementek. A látvány lehangoló. A lakóházak falain, a padlón és a plafonon is hatalmas repedések tátongnak, az ajtókat és ablakokat nem lehet kinyitni, egyszerűen használhatatlanná váltak.
A parthoz közeli közterületek is megsüllyedtek, sok helyütt elnyíródtak, sőt eltörtek a vízvezetékek is.
– Teljesen felújítottuk a házat még 2000-ben. Aztán jött a földmozgás, és egy csapásra tönkrement mindenünk, a padlónk, a falak és a mennyezet pedig megrepedt – mutat körbe otthonában szomorúan Irk Józsefné.
Feloldották a tilalmat
Egy másik helybéli károsult, Lantos Józsefné azt mondja, nemcsak a régi, betonalap nélküli házakban, hanem a felújított, megfelelően kivitelezett épületekben is komoly károk keletkeztek. Az asszony azt meséli, hogy a hatvanas években történt nagy földcsuszamlás miatt a térségben részleges építési tilalmat rendeltek el. Így akarták megakadályozni, hogy olyan nagy méretű ingatlanok épüljenek, amelyek túlterhelnék a talajt. A földmozgást akkor az okozta, hogy az itteni Duna-ágból több sódert termeltek ki, mint amennyit szabad lett volna, ráadásul az agyagpadot is felszedték a munkálatok során, így a löszfal elvesztette a természetes támasztékát – avat be a részletekbe Lantos Józsefné.
Mint mondja, több szempontból is szabálytalanul építették meg a szennyvízcsatornát 1998-ban, ami elzárta a talajvíz útját, így az nem tudott a természetes útvonalán lefolyni. Ez is hozzájárult a talaj mostani megcsúszásához. Tizenkét évvel ezelőtt az önkormányzat feloldotta az építési tilalmat, így lehetővé vált, hogy a területen nehéz szerkezetű ingatlan épüljön. Az aszszony szerint csupán azon a kétszáz méteres szakaszon végezték el a helyreállítási munkálatokat, és erősítették meg a partfalat állami forrásból, ahol többek között a polgármester lányának tulajdonában lévő ingatlan is található, a többi részt a település vezetője nem mutatta meg a szakértőknek. – Ha akkor intézkedtek volna, most nem itt tartanánk. Mi hiába kértünk segítséget, csak ígéreteket kaptunk éveken keresztül, ezért döntöttünk úgy néhányan, hogy bírósághoz fordulunk – tette hozzá keserűen Lantos Józsefné.
Közös felelősség
A földmozgás károsultjai évek óta követelik káruk vagy annak legalább egy részének megtérítését, majd mivel nem kaptak segítséget, a Fejér Megyei Bírósághoz fordultak, ahol 2009 novemberében megszületett az elsőfokú ítélet az ügyben.
– A nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján komplex fejlesztési és védelmi tervet dolgoztak ki Ófalu védelmére, amely kitért a talaj elvizesedésének megállítására, a szennyvízcsatorna megépítésére és ezzel összefüggésben a Duna-mellékág kotrására, a csapadékvíz-elvezető rendszer kialakítására, valamint a partfal megerősítésére is – olvasható az ítélet indoklásában. A határozat megállapítja, hogy a kotrást 1996 óta végző Realitás ’89 Kft. úgy adta ki alvállalkozásba a munkát a Kavicsker Kft.-nek 2002-ben, hogy erről, valamint a munkálatok megkezdéséről nem tájékoztatta az engedélyt kiadó Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséget, noha szerződésben vállalta a bejelentési kötelezettséget. Így senki sem ellenőrizte a kotrást, amelyet a megengedettnél mélyebben és nagyobb mennyiségben folytattak.
A közbenső ítéletben a bíróság a keletkezett károkban a kivitelezők, az önkormányzat és a vízügyi felügyelet közös felelősségét negyven százalékban határozta meg.
Az ítélet indoklása szerint az önkormányzatnak figyelemmel kellett volna kísérnie a kotrási munkálatokat, valamint felelősség terheli a kerékpárút veszélyes vonalvezetése, a nagyobb tömegű házakra kiadott építési engedély és egyéb infrastrukturális veszélyforrások eltűrése, illetve nem teljes körű elhárítása miatt. A vízügyi hatóságot a kotrás felügyeletének hiánya miatt marasztalta el a bíróság. Mivel a kotrási tervtől és engedélytől eltért a kivitelező, illetve alvállalkozója, és nem tudták a bíróság számára elfogadható módon bizonyítani, hogy nincs ok-okozati összefüggés a szabálytalanság és az épületekben keletkezett kár között, így az ő felelősségük is megállapítható az ügyben a dokumentum szerint.
Túlkotrás
A talaj szerkezete és a túlkotrás okozta a megcsúszást, amely nem az első volt a település történetében – közli kérdésemre Schrick István, Rácalmás polgármestere. Elmondása szerint a város az elmúlt másfél évtizedben több mint egymilliárd forintot költött az ilyen és ehhez hasonló természeti jelenségek következményeinek megelőzésére, csatornázásra, esővíz-elvezetésre. Jelenleg – teszi hozzá – a csapadékvíz-elvezető rendszer felújítása zajlik pályázati pénzből, amelyhez hatvanmillió forintnyi önerőt kellett hozzátenni. „Sajnos a település költségvetése túlságosan kicsi ahhoz, hogy segíteni tudjunk minden károsultnak” – mondja a polgármester. 1998-ra kiépült a csatornahálózat, ám a felperesek közül néhányan a többszöri felszólítás ellenére is csak 2007–2008-ban csatlakoztak hozzá. Kérdésünkre, hogy miért csak azt a szakaszt javították ki, ahol lányának a nyaralója is található, kifejtette: 2003-ban, a partfalcsúszás bekövetkeztekor értesítették a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságot, akik a helyszínen behatárolták a csúszással érintett területet, majd a felmérést végző szakértők által készített vélemény alapján kaptak a vis maior keretből nyolcvanmillió forintot. – A csúszásban érintett területen fekszik a lányom háza is, ez igaz. A pénzből azonban egyetlen forintot sem használtunk fel magántulajdonú házak helyreállítására – hangsúlyozza a polgármester, aki azonban az elsőfokú ítélettel kapcsolatban nem kívánt nyilatkozni.
Az előző nyomvonalon haladtak
Az Ercsitől Dunaszekcsőig terjedő Duna-partnak sajnos olyan talajmechanikája van, hogy időnként mozog és megcsúszik; a természeti tényezők idézték elő az itteni mozgásokat, és nem a mi tevékenységünk – magyarázza Kakas Antal, a Kavicsker Kft. ügyvezető igazgatója. A túl mélyen történő kotrás oka szerinte az volt, hogy a korábbi kitermelők is mélyebben kotortak az előírt szintnél, az ő kotrómesterük pedig az ő nyomvonalukon haladt. – Ha akkor elvégeztetjük a méréseket, akkor ma nem vagyunk részesei a pernek – ismeri el. A közbenső ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be. Arról azonban, hogy ez hogy áll, nem kaptak információt. Hozzáteszi: még 2003–2004-ben kötelezték őket a 11-12 ezer köbméter kavics visszajuttatására, amelynek végrehajtását ellenőrizte az önkormányzat és a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség is.
Schrick István polgármester azonban ezzel kapcsolatban azt állítja: az önkormányzat semmilyen formában sem ellenőrizte a sóder visszajuttatását, erre jogosítványai sem voltak.
A felügyelőség fellebbezett
– Fellebbeztünk a közbenső ítélet ellen, mivel szerintünk nincs felelőssége a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek a történtekben, hiszen nem írta elő jogszabály az ellenőrzési kötelezettséget az adott helyzetben – mondta Gyapjas József, a felügyelőség igazgatója. A felügyelet által benyújtott fellebbezés megalapozatlannak tartja a velük szembeni keresetet, mivel a kotrási munkálatok szükségességét több szakértői vélemény támasztotta alá. A munkálatok szakszerű és az előírásoknak megfelelő végrehajtása nem okozott volna kárt – olvasható a dokumentumban.
A Vienna Consult Könyvvizsgáló és Adószakértő Kft., amely mint felszámoló képviseli a perben a Realitás ’89 Kft.-t, nem kívánt nyilatkozni az ügyben.
Az ügy tárgyalása 2010. szeptember 7-én folytatódik másodfokon a Budapesti Ítélőtáblán.
origo.hu
Elúszott a gát – Csillaghegy védtelen maradt: Gyepes Ádám keményen bírálja a fővárosi vezetést
