Új forgatókönyv

Változnak az idők; régen az ördögtől tartottunk, ma a hitelminősítőktől. Akár majdan bekövetkezhet az is, hogy a rosszcsont gyermeket imigyen fegyelmezzük: ha nem leszel jó, elvisz a Standard and Poor’s… De vissza a jelenbe. Valóban, a mumus megjelent, hallatta a hangját, s azt üzente, ha nem vigyázunk az adóssággal, a piacok megborzadnak és a tisztes befektetők eliramodnak; Magyarország „bukott angyallá” válhat: azaz elveszítheti a befektetésre ajánlott osztályzatát, visszacsúszhat a spekulatív kategóriába, s ezzel bóvlivá válhat hazánk állampapírja.
E vészterhes üzenet indoklásaként a hitelminősítő azt állítja, hogy a kormány egyes intézkedései kedvezőtlenül befolyásolhatják a magyar gazdaság fejlődésének középtávú esélyeit, s a közfinanszírozás konszolidálására megalkotott programok bizonyos „kulcsfontosságú” elemei – például a bankadó – károsak. Sajnálatos, mondhatni felháborító, hogy a hitelminősítő elemzésében csak a kabinet nyári intézkedéseit veszi sorra, ám nem tér ki a kormány néhány napja tett – a befektetők által helyesléssel fogadott – kijelentésére, amely szerint Magyarország az idén mindenképpen tartja a 3,8 százalék alatti államháztartási deficitcélt, s jövőre is ragaszkodik a hiánymérsékléshez, s háromszázalékos hiányt tervez.
Nem kell túlzott fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, a Gyurcsány–Bajnai páros és országzüllesztő csapata milyen szívmelengető örömmel hallja a hitelminősítő megrovásnak is beillő üzenetét. Gondolatban már fogalmazzák sziporkázó mondataikat, hogy az Orbán-kormány miként teszi tönkre az országot, taszítja megtévesztett népét a mély szakadékba, gyengíti a forintot, s hozza ránk a végveszedelmet. Merthogy nekik mindig és mindenről ez jut az eszükbe – lételemük a démonizálás –, holott ők voltak azok, akik az országot eladósították, akik elképesztő kölcsönökből fedezték a szociális kiadásokat, s akik a korrupcióval és a hivatásszerű tolvajlással kihúzták a magyar gazdaság alól a talajt. Az ő számlájukra írható a hazai kis- és középvállalkozások kiszolgáltatottsága, a körbetartozások fojtogató csapdája, s a magyar családok százezreinek létbizonytalansága – utóbbi a devizaadósság óriásira duzzadt mértéke miatt.
E levitézlett szocialista csapatnak igen-igen jól jön minden Magyarországot ért kritika, mert – különösképpen az önkormányzati választások előtt – abban bíznak: hátha javukra fordíthatók az Európából hozzánk adresszált szavak. Micsoda öröm lehet számukra – például – a hitelminősítő bankadót kifogásoló megállapítása. Ez igen! Fülüknek édes dallam… A bankadó olyan, mint a jolly joker, mindig előhúzható és mindenhová behelyettesíthető: ki lehet játszani a pénzintézeteknek, az uniónak, az IMF-nek, mindenkinek, aki él és mozog, és aki nem szívesen veszi, hogy Magyarország szuverén módon kívánja megszervezni nemzeti gazdaságát. Márpedig ez így van. Hitelminősítők ide vagy oda, Magyarország a saját útját járja és önérdekei alapján cselekszik. Mindez természetesen nem zárja ki az együttműködést és a kompromisszumokat – akár a valutaalappal, akár az unióval –, lévén Magyarországnak valóban eminens érdeke a szocialistáktól megörökölt óriási hiány lefaragása. Noha ezt ellenszélben kell tennie, mindez mégsem csorbítja az akaratot. A mérhetetlen pazarlás megszüntetése és a hiány féken tartása az emberek érdeke, s ebből nincs engedmény. A Fidesz-kormány azonban a külső nyomásnak és riogatásnak ellenállva maga írja a gazdasági rendszer újraépítésének forgatókönyvét, ezt jó lesz tudomásul venni. S azt is, hogy ez bizony új forgatókönyv – új fő- és mellékszereplőkkel.