Világelső a magyar sugárzásmérő

Fél éven belül már magyar műszer segítségével mérhetik az űrben az asztronautákat érő sugárzás mértékét. A TriTel-Sure technológiája iránt – amelynek elődjét még Farkas Bertalan vitte fel a csillagok közé – az Európai Unión kívül Oroszország is érdeklődik.

A világon egyedülálló tulajdonságokkal bíró sugárzásmérő műszert fejlesztett ki az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet űrdozimetriai csoportja. A TriTel-Sure nevű berendezést várhatóan jövő áprilisban juttatják el a Nemzetközi Űrállomás (ISS) európai Columbus moduljára. Segítségével a szakemberek fél éven át vizsgálják majd, hogy mekkora sugárzás éri a bázison tartózkodó űrhajósokat.
Az asztronauták számára az egyik legfontosabb kockázati tényező, hogy egyszerre huzamosabb ideig dolgoznak rendkívüli sugárzásterhelés alatt. Abban a távolságban, ahol az űrállomás kering, már nem érvényesül a légkör árnyékoló hatása, ezért a terhelés akár százszorosa is lehet annak, amivel rendszerint a Földön számolnunk kell – magyarázta lapunknak Hirn Attila, a Sugárvédelmi és Környezetfizikai Laboratórium űrdozimetriai kutatócsoportjának vezetője. Ugyanakkor – folytatta a szakember – a Föld mágneses tere a jelenlegi távolságban még jelent némi védelmet. Az igazi kihívás tehát majd az lesz, ha a távolabbi űrutazásokra, például a Marsra indulunk.
Magyar sugárzásmérő műszer már korábban is járt a világűrben. Az ugyancsak a kutatóintézetben kifejlesztett, Pille nevű sugárzásmérőt még 1980-ban Farkas Bertalan vitte fel magával az űrbe, s azóta az a készülék már megjárta egyebek közt a Szaljut–6, a Szaljut–7 és a Mir űrállomást, jelenleg pedig a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén teljesít szolgálatot – tudtuk meg a csoportvezetőtől. A hasonló elven működő sugárzásmérők közül ez lesz az első olyan eszköz, amely egyszerre tudja detektálni a világűr minden irányából érkező kozmikus sugárzást – fejtette ki a szakember.
A TriTel-Sure-kísérlet az Európai Unió 6. keretprogramjának terhére meghirdetett Sure-program részeként, a műszer fejlesztése pedig az Európai Űrügynökség (ESA) támogatásának köszönhetően valósul meg. A 2006-ban meghirdetett PECS-program célja az volt, hogy a hazánkhoz hasonló, frissen csatlakozott országoknak segítsen felzárkózni az uniós űrkutatáshoz.
Most készült el a műszer űrhajós gyakorlópéldánya, amelyet a napokban szállítanak az ESA űrhajós kiképző központjába, a kölni székhelyű European Astronaut Centre-be. Itt a Columbus modul életnagyságú modelljében gyakorolhatják az űrhajósok a készülék telepítését és használatát. A műszer egy másik kísérleti változata – amely a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnak a magyar űrkutatás fejlesztésének támogatására kiírt pályázata segítségével készül el – a következő években az ISS egyik orosz moduljára is felkerül majd. Azt, hogy mekkora sugárzás érhet legfeljebb egy űrhajóst, úgynevezett élettartalom-dózisban szabják meg. Ha az asztronauta elérte a megszabott felső értéket, akkor többé nem vehet részt űrutazáson. Az ISS-en körülbelül öt-hatévnyi folyamatos tartózkodás alatt érnék el ezt a határt.