„Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az »interszex« állapotok pontos előfordulási gyakorisága jelenleg tudományos viták tárgya, létük azonban orvosbiológiai tankönyvi adat. Egy általános tézist egyetlen ellenpélda is cáfol, és jelen esetben még a legalacsonyabb értékekkel számolva is világszerte több millió emberről van szó. Fentiek alapján az, hogy az »ember vagy férfi, vagy nő« pontatlan állítás, hasonlóan ahhoz, hogy »az ember szíve a bal oldalon van«, mivel ismeretes ennek a fordítottja is.”

Tudósaink tehát így küzdenek meg annak az előbbi állításaikból erősen következő kijelentésnek az elhomályosításával, miszerint az ember vagy férfi, vagy nő, vagy olyan betegsége van, hogy ez az elkülönítés a szokásos keretek között nem értelmezhető. Ha nem így tennének, akkor abba a bűnbe esnének, hogy elismernék, létezik biológiailag egészségesnek tekinthető nő és férfi, illetve ennek az egészségnek része a biológiai reprodukciót lehetővé tévő szexuális tárgyválasztás is, tehát a heteroszexualitás is.

Ha a nőt és a férfit a biológiai reprodukció és a fajunk szokásos működése alapján definiálnák, akkor a homoszexualitásnak és az egyéb, nem a reprodukcióra irányuló szexuális magatartásoknak nagyon nehéz lenne nem a rendellenes vagy a betegség státust adni. Biológiai alapon nagyon nehéz úgy definiálni az egészséget, hogy az ne tartalmazza az egészséges, szaporodóképes utódok létrehozására irányuló képességet, illetve az azt támogató mentális irányultságokat, vágyakat. 

A nő és a férfi fogalmának teljes szétzilálását azonban maguk az állásfoglalást megszavazó biológusok sem akarják az általuk hivatkozott genetikai rendellenességek nyakába varrni. Hanem a szövegük utolsó három mondatában maguk ismerik el, hogy indokaik merőben ideológiai jellegűek, amit nem túl nagy sikerrel próbálnak meg valamiféle humanista aggodalomnak eladni:

„Ha csak két biológiai nemet deklarálnánk az eltérések figyelembevétele nélkül, az marginalizálhatná azokat az embereket, akik nem illeszthetők be ezekbe a kategóriákba. Ez megnyilvánulhat a politikai és jogi elismerés hiányában, a pontos azonosítás nehézségeiben, az okmányok kiállításában, valamint az oktatásban, az egészségügyi ellátásban és a foglalkoztatásban tapasztalható rendszerszintű diszkriminációban. Jó lenne mindezt elkerülni.”

Minden pszichikum kénytelen kezdeni valamit azzal a testtel, amelyben létezik. Minden kultúra és emberi közösség rea­gál, ahogy minden egyes ember is az emberek külső és belső tulajdonságaira, képességeire és az általánostól történő eltéréseire, így a genetikai problémákra is. Nem a biológiai nemek tudományos, jogi és egyéb meghatározása marginalizálhatja azokat, akik nem egészségesek, hanem magának a betegségnek a ténye. A racionális és működőképes értelmezési keretek szétrombolása és a fogalmak értelmetlen újrakonstruálása ezen semmit nem változtat.

Minden, az átlagos normális emberi életet lehetetlenné tevő vagy nagyon megnehezítő betegséggel hatalmas kihívás együtt élni. Biztos rengeteg adósságunk van ebben az ügyben, de a tudománynak nem feladata, hogy megoldhatatlan testi és lelki betegségek következményeit az áldozati kultúra ideológiai kötelezettségei mentén kezelje.

Azzal szembesülünk, hogy a valóságtól eltérő hiedelmeket, hiteket kellene elfogadnunk mások pszichikai kényelme érdekében. Ez sem a tudománynak, sem a politikának, sem a kultúrának nem feladata, mert akkor újra utat nyitunk annak, hogy a valóság egy ideológia gyarmatává váljon.

A szerző szociológus