Az Európai Unió nevű birodalmi államalakulat a húsz évvel korábban bekebelezett gyarmataival akarta kifizettetni (pénzzel és vérrel) Ukrajna annektálását. Száz évvel később, történelmi távlatból nagyjából egy ilyen tartalmú mondattal tudják le majd a tankönyvekben az orosz győzelemmel végződő orosz–ukrán háború hátterét, amely az éppen csak létrejött Európai Birodalom bukását megelőzte.
Ha az EU létrejöttét és működését szabályozó szerződések még érvényben lennének, vagyis az Európai Bizottság, a brüsszeli adminisztráció, illetve az Európai Parlament és a magországok elitjei betartanák őket, egy ilyen költségvetés-tervezet, amivel most a bizottság előállt, egyszerűen nem jöhetett volna létre. Egyrészt maga az apparátus mondta volna már az előkészítés során, hogy ebből botrány lesz, az aktuális bizottsági elnök abba is belebukott volna, hogyha informálisan, tervezetként kikerül ez a förmedvény.
Ez egy olyan költségvetés, amely szerint Ukrajna az Európai Unió rendes tagja, az ukrán mezőgazdaság az unió legfontosabb agráriuma a támogatások alapján. A tervezet készítőinek láthatólag nem volt fontos, hogy ukrán mezőgazdaság nem létezik, az ágazat lényegileg már külföldiek kezében van, és ami még nem, az záros határidőn belül az lesz majd.
Az Európai Bizottság nemes egyszerűséggel látványosan, gátlástalanul az európai emberek szemébe nézve elárulja az európai embereket, az unió minden polgárát, és a liberális média erről természetesen hallgat. Miért is ne hallgatna? Hiszen ugyanazon gazdasági érdekkörök birtokolják, mint akikhez majd az európai gazdák pénze az ukrajnai kitérő után kerül.
Az ukrán emberek ugyanúgy nem látnak belőle egy centet sem, mint ahogy minden olyan EU-s pénzből sem, amit formailag újjáépítésre, szociális célokra vagy bármi hasznosra szánnának.
Egészen elképesztő az a pofátlanság, ahogy a multik kezében lévő európai politikai elitek a gyarmatok polgárainak arcába vágják, hogy a pénzetek és az életetek a mi kezünkben van. És az még megdöbbentőbb, hogy a közép-európai posztszovjet térségben is az állampolgárok legalább fele benyalja azt a propagandát, amely azt a politikát állítja be egyedül üdvözítőnek, amelyik az elmúlt húsz évben Európa világpolitikai, gazdasági eljelentéktelenedéséhez vezetett. A közvetlen gazdasági összeomlás és a hidegháború legrosszabb napjaira emlékeztető háborús veszélyről nem is beszélve.
Ez a költségvetés, amivel az Európai Bizottság merészelt előállni, egy diktatórikus, birodalmi és alapvetően háborús költségvetési tervezet, amely Magyarországot és a többi közép-európai országot látványosan gyarmatként kezeli. Azért tehetik ezt meg, mert biztosak benne, hogy a nyugati közvélemény nem fogja megérteni, mibe is sodorják bele éppen, az emberek egyéb, hatalmas társadalmi és gazdasági problémája mellett.
Vegyük már észre, senki nem beszél az európai emberekről, az ő jólétükről és biztonságukról! Csak európai értékekről beszélnek, meg ukrán államiságról, talán már ukrán függetlenségről sem, csak arról, hogy a jelenlegi állapotában létező Ukrajna az EU tagja lesz.
Egészen döbbenetes, hogy nemcsak az EU kisebb tagországai vesztik el a függetlenségüket vagy értelmes keretek között letárgyalt függőségeiket, hanem egyszerre lesz idegen érdekek foglya maga az unió is és a történelmi értelemben vett kontinens is.
Kifoszt minket az EU birodalmi elitje, és ezt már törvényerővel be is akarják írni a következő hétéves költségvetésbe. Teljesen közömbösek bármiféle érdekünk iránt, a közvetlen létérdekeink is hidegen hagyják őket.
Ursula von der Leyen és Manfred Weber gátlástalan pofátlansága az igazán ijesztő, mert ilyesmit utoljára Hitler és Sztálin engedett meg magának Európa kis nemzeteivel szemben.
Mi, magyarok megtanultuk, hogy milyen is az ostoba és nagyképű Habsburgokkal és a szintén ostoba, nagyképű és kirívóan agresszív kommunistákkal küzdeni a nemzeti érdekeink minimumáért, de most az emberi gonoszság egy új minőségével van alkalmunk találkozni.
A politikai birodalomépítés ugyanis mindig elsősorban a hatalomról szól, arról, hogy az elit mondhassa meg a birodalma minden pontján, hogy miként is kell élniük az embereknek. A tartós megmaradásra képes birodalmaknak mindig megvolt az ereje ahhoz, hogy legalább középtávon ne vállalják túl magukat, helyesen kellett felmérniük alattvalóik teherviselő képességét. Az EU jelenlegi urai azonban egy viszonylagos jóléthez szokott népességgel akarják kifizettetni a terjeszkedésüket, Közép-Európa országai esetében akár 30-40 százalékos életszínvonal-csökkenést is bevállalnának, és természetesen, miután mi vagyunk közelebb az oroszokhoz, tőlünk várnák el, hogy harcoljunk a nyugati cégek gazdasági érdekeiért, ha az ukránok már elfogytak.
És jelenleg úgy tűnik, hogy Európa népei nem ébredeznek, sőt az EU jelenlegi terjeszkedési logikája a hitleri Németországéhoz hasonló. Vagyis a saját erejéhez képest látványosan túlvállalja magát.
Csakhogy amíg a nyugatiaknak van hová visszavonulni, addig nekünk nincs, habár az orosz akciórádiusz valószínűleg legfeljebb a nyugati ukrán határig terjed csak. Mi egy ellenséges Oroszország szomszédai leszünk, vagyis Közép-Európából ütközőzóna lesz, hontalan ukrán milliókkal és kóbor hadurakkal, ha Nyugat-Ukrajnát az oroszok nem lesznek szívesek pacifikálni. És nem lesznek. Az ukrán vereség a lehető legjobb forgatókönyv, ennél csak rosszabbak vannak, például egy általános közép-európai káosz.
Európa ugyanis úgy venné költségvetésileg nevére Ukrajnát, hogy nincs olyan rendfenntartásra képes katonai ereje, amely kezelni tudná a katonai vagy akár csak az ukrán gazdasági összeomlás közvetlen következményeit. Az EU ukrajnai terjeszkedését azért egy költségvetésbe rejtve jelentik be, mert akik ilyesmiről álmodoznak, legyenek politikusok vagy gazdasági érdekcsoportok döntéshozói, semmit nem értenek a háborúhoz és még sohasem láttak közelről társadalmi összeomlást egy olyan félázsiai társadalomban, amely sokkal fejletlenebb, mint a nyugati, de a nyugati típusú infrastruktúra nélkül már teljesen életképtelen.
Ursula von der Leyenék azt hiszik, hogy ha egy terület, egy ország papíron bekerül a költségvetésükbe, akkor az már az övék. Az EU jelenlegi elitjéből ezt még ki is nézzük, de hogy a pénzügyi érdekeiket így építgető gazdasági vezetők is ezen a szinten gondolkodnak, az már komoly aggodalomra ad okot. Ez ráadásul még háborús költségvetés is, amely tényleg túlmegy minden határon.
Az EU elitje megőrült, ezt kimondhatjuk.
De a fő bajunk az, hogy egyelőre semmiféle társadalmi és politikai, sőt gazdasági ellenreakció sem látszik kibontakozni Európában, pedig anélkül pillanatokon belül valósággá válhat ez az őrület.
A szerző szociológus
