Ez a költségvetés, amivel az Európai Bizottság merészelt előállni, egy diktatórikus, birodalmi és alapvetően háborús költségvetési tervezet, amely Magyarországot és a többi közép-európai országot látványosan gyarmatként kezeli. Azért tehetik ezt meg, mert biztosak benne, hogy a nyugati közvélemény nem fogja megérteni, mibe is sodorják bele éppen, az emberek egyéb, hatalmas társadalmi és gazdasági problémája mellett.

Egészen döbbenetes, hogy nemcsak az EU kisebb tagországai vesztik el a függetlenségüket vagy értelmes keretek között letárgyalt függőségeiket, hanem egyszerre lesz idegen érdekek foglya maga az unió is és a történelmi értelemben vett kontinens is.

Kifoszt minket az EU birodalmi elitje, és ezt már törvényerővel be is akarják írni a következő hétéves költségvetésbe. Teljesen közömbösek bármiféle érdekünk iránt, a közvetlen létérdekeink is hidegen hagyják őket. 

Mi, magyarok megtanultuk, hogy milyen is az ostoba és nagyképű Habsburgokkal és a szintén ostoba, nagyképű és kirívóan agresszív kommunistákkal küzdeni a nemzeti érdekeink minimumáért, de most az emberi gonoszság egy új minőségével van alkalmunk találkozni.

A politikai birodalomépítés ugyanis mindig elsősorban a hatalomról szól, arról, hogy az elit mondhassa meg a birodalma minden pontján, hogy miként is kell élniük az embereknek. A tartós megmaradásra képes birodalmaknak mindig megvolt az ereje ahhoz, hogy legalább középtávon ne vállalják túl magukat, helyesen kellett felmérniük alattvalóik teherviselő képességét. Az EU jelenlegi urai azonban egy viszonylagos jóléthez szokott népességgel akarják kifizettetni a terjeszkedésüket, Közép-Európa országai esetében akár 30-40 százalékos életszínvonal-csökkenést is bevállalnának, és természetesen, miután mi vagyunk közelebb az oroszokhoz, tőlünk várnák el, hogy harcoljunk a nyugati cégek gazdasági érdekeiért, ha az ukránok már elfogytak.

Csakhogy amíg a nyugatiaknak van hová visszavonulni, addig nekünk nincs, habár az orosz akciórádiusz valószínűleg legfeljebb a nyugati ukrán határig terjed csak. Mi egy ellenséges Oroszország szomszédai leszünk, vagyis Közép-Európából ütközőzóna lesz, hontalan ukrán milliókkal és kóbor hadurakkal, ha Nyugat-Ukrajnát az oroszok nem lesznek szívesek pacifikálni. És nem lesznek. Az ukrán vereség a lehető legjobb forgatókönyv, ennél csak rosszabbak vannak, például egy általános közép-európai káosz.

Európa ugyanis úgy venné költségvetésileg nevére Ukrajnát, hogy nincs olyan rendfenntartásra képes katonai ereje, amely kezelni tudná a katonai vagy akár csak az ukrán gazdasági összeomlás közvetlen következményeit. Az EU ukrajnai terjeszkedését azért egy költségvetésbe rejtve jelentik be, mert akik ilyesmiről álmodoznak, legyenek politikusok vagy gazdasági érdekcsoportok döntéshozói, semmit nem értenek a háborúhoz és még sohasem láttak közelről társadalmi összeomlást egy olyan félázsiai társadalomban, amely sokkal fejletlenebb, mint a nyugati, de a nyugati típusú infrastruktúra nélkül már teljesen életképtelen.

Ursula von der Leyenék azt hiszik, hogy ha egy terület, egy ország papíron bekerül a költségvetésükbe, akkor az már az övék. Az EU jelenlegi elitjéből ezt még ki is nézzük, de hogy a pénzügyi érdekeiket így építgető gazdasági vezetők is ezen a szinten gondolkodnak, az már komoly aggodalomra ad okot. Ez ráadásul még háborús költségvetés is, amely tényleg túlmegy minden határon. 

De a fő bajunk az, hogy egyelőre semmiféle társadalmi és politikai, sőt gazdasági ellenreakció sem látszik kibontakozni Európában, pedig anélkül pillanatokon belül valósággá válhat ez az őrület.

A szerző szociológus