Az Európai Unió nevű birodalmi államalakulat a húsz évvel korábban bekebelezett gyarmataival akarta kifizettetni (pénzzel és vérrel) Ukrajna annektálását. Száz évvel később, történelmi távlatból nagyjából egy ilyen tartalmú mondattal tudják le majd a tankönyvekben az orosz győzelemmel végződő orosz–ukrán háború hátterét, amely az éppen csak létrejött Európai Birodalom bukását megelőzte.
Ha az EU létrejöttét és működését szabályozó szerződések még érvényben lennének, vagyis az Európai Bizottság, a brüsszeli adminisztráció, illetve az Európai Parlament és a magországok elitjei betartanák őket, egy ilyen költségvetés-tervezet, amivel most a bizottság előállt, egyszerűen nem jöhetett volna létre. Egyrészt maga az apparátus mondta volna már az előkészítés során, hogy ebből botrány lesz, az aktuális bizottsági elnök abba is belebukott volna, hogyha informálisan, tervezetként kikerül ez a förmedvény.
Ez egy olyan költségvetés, amely szerint Ukrajna az Európai Unió rendes tagja, az ukrán mezőgazdaság az unió legfontosabb agráriuma a támogatások alapján. A tervezet készítőinek láthatólag nem volt fontos, hogy ukrán mezőgazdaság nem létezik, az ágazat lényegileg már külföldiek kezében van, és ami még nem, az záros határidőn belül az lesz majd.
Az Európai Bizottság nemes egyszerűséggel látványosan, gátlástalanul az európai emberek szemébe nézve elárulja az európai embereket, az unió minden polgárát, és a liberális média erről természetesen hallgat. Miért is ne hallgatna? Hiszen ugyanazon gazdasági érdekkörök birtokolják, mint akikhez majd az európai gazdák pénze az ukrajnai kitérő után kerül.
Az ukrán emberek ugyanúgy nem látnak belőle egy centet sem, mint ahogy minden olyan EU-s pénzből sem, amit formailag újjáépítésre, szociális célokra vagy bármi hasznosra szánnának.
Egészen elképesztő az a pofátlanság, ahogy a multik kezében lévő európai politikai elitek a gyarmatok polgárainak arcába vágják, hogy a pénzetek és az életetek a mi kezünkben van. És az még megdöbbentőbb, hogy a közép-európai posztszovjet térségben is az állampolgárok legalább fele benyalja azt a propagandát, amely azt a politikát állítja be egyedül üdvözítőnek, amelyik az elmúlt húsz évben Európa világpolitikai, gazdasági eljelentéktelenedéséhez vezetett. A közvetlen gazdasági összeomlás és a hidegháború legrosszabb napjaira emlékeztető háborús veszélyről nem is beszélve.