Nyugat-Európa válsága abban gyökeredzik, hogy elitje olyan belső folyamatok áldozatává vált, amelyek a középszerűnél is lényegesen gyengébb képességű emberek felemelkedését segítették elő. Nyugati barátainknál azért tűnik a Kulja Andráshoz hasonló kvalitású politikus életképesebbnek, mert háttérembereik jobb paneleket írnak nekik, és amikor kiderül, hogy valami nem működik, arra az esetre is be vannak tanítva bizonyos technikák számukra.
Magyarországon még a Horn Gyula-féle MSZP sem volt a középszer iskolapéldája, ahhoz, hogy az legyen, Gyurcsány felemelkedése kellett és az, hogy a hozzá hasonló tartalmatlan emberek az MSZP összes vezetői pozícióját elfoglalják.
De onnan még hosszú út vezetett lefelé a Momentumhoz és a hasonszőrű politikai lufikhoz, amelyekben annyira nem volt semmi nyomás, hogy még kidurranni sem voltak képesek. Optimistán azt hittük, hogy Fekete-Győr Andrással és szellemi sorstársaival eljutottunk a mélypontig. De a nyugati hálózatok boszorkánykonyháiban azért sikerült még kevesebb alapanyagból legyártani valamit, amivel el lehet árasztani az O1G-koalíció szavazóinak elméjét.
Kulja András és háttércsapata semmiféle érdemi előkészületet nem tett arra, hogy a Takács Péter egészségügyi államtitkárral folytatott tévévitában érveket és adatokat használjon. Pedig alapszinten is kell egy B terv arra a valószínűtlen esetre, ha mondjuk az ellenfél esetleg előáll tényekkel és hasonszőrű demagóg megoldásokra fanyalodik. Tehát a Tisza Párt EP-képviselőjét nemcsak szakmailag nem készítették fel, hanem kommunikációs szempontból is teljesen vakon repült. Akkor a pizzázáson kívül mit csináltak a műsor előtti egy-két napban?
Nemcsak Kulja András szenvedett látványos vereséget ebben a vitában, akkorát, hogy még a teljesen szervilis baloldali média sem tudta kimosdatni belőle, hanem a Tisza Párt szakmai stábja is, illetve azok a mechanizmusok, amelyeknek kezelniük kellene az ilyen helyzeteket a pártban. És ez sokkal lényegesebb kérdés, mint Kulja András látványos alkalmatlansága.
Ez az eseménysor ugyanis kísértetiesen idézi Márky-Zay Péter ámokfutásának történetét. MZP-t ugyanígy külföldről robbantották bele az ellenzékbe, mint Magyar Pétert. MZP mindig is magányos harcos maradt, ugyan legyőzte a komplett ellenzéket, de aztán az általa legyőzött sereg élén kellett új csatába vonulnia. Pillanatokon belül kiderült, hogy teljesen fogalmatlan, és emellé még semmiféle szakmai segítséget sem fogad el. Köréje is próbáltak valamiféle szervezetet gründolni, de egyetlen arcot sem sikerült mellé felépíteni.