Magyar Péter esetében a szervezetépítést már teljesen kivették a vezér környezetéből, és folyamatosan kísérleteznek azzal, hogy olyan új politikai szereplőket mutassanak be, amelyeket a kutatásaikban is visszaigazolhatóan elfogad és a Tiszához társít az ellenzéki szavazóközönség. Ezzel azonban teljes kudarcot vallottak eddig. A Tisza mögötti képességesebb arcok egyértelműen és kivétel nélkül a régi ellenzékhez köthetők, a liberális holdudvarhoz, illetve olyan külföldi szervezetekhez, amelyek első lépésben lerombolnák a párt függetlenségébe vetett hitet. Ezért az ő futtatásuk ki van zárva. Habár a szakmai jelenlétük sem látszik, mert valahol a vezér körüli kamarillapolitika útvesztőiben a szakmai tevékenység egyszerűen nem értelmezhető.

Magyar Pétert is kellően távolról kell fényképezni ahhoz, hogy érinthetetlennek tűnjön, de élőben és a közeliken sokkal rosszabb teljesítményt nyújt ő is, pedig a megkérdőjelezhetetlenségének mítosza a baloldali tévéstúdiókban nagyon erősen körbelengi.

Menczer Tamás korábbi akciója, amikor szembesítette Magyart a kommunikációs módszereinek tarthatatlanságával, sikeresen megmutatta, hogy Magyar agresszivitása csak ellenfél nélkül működik és mennyire könnyen kibillenthető. Elmondható, Magyar Péter arra nincs felkészítve, mert pszichológiai okokból képtelen felkészülni az ilyesmire, ha magához hasonló erejű féllel kell összemérnie az akaratát. Igazi látványos vereséget majd akkor fog szenvedni, ha egy erősebb akaratú biztonsági őrbe fut bele valahol, aki nem tudja vagy akit nem érdekel, hogy mekkora nagy ember is ő. Hoppá, most jut eszembe, hogy ez már meg is volt, videófelvétel is van róla, amikor kidobják egy szórakozóhelyről. Magyar még nem tudott annyira megszégyenülni, hogy ez kikezdje az őt körülvevő aurát, sőt a szégyentelensége még bizonyos körökben építi is. A kidobatását megelőző szóváltásról, illetve a biztonsági őrökkel való konfliktusának kezdetéről nincs felvétel, pedig az lenne oktatóvideó arról, hogy mit is kell csinálni (szigorúan pszichológiai értelemben persze) akkor, amikor valakinek egy ilyen alakból hirtelen elege lesz.

Kiderült az is, hogy Kulja a kollégáival és a környezetével is pontosan ugyanúgy viselkedik, mint Magyar, csak amíg Magyar ura és parancsolója, Manfred Weber nagyon messze van, Kulja rendszeresen, naponta kénytelen érintkezni azzal a személlyel, aki a sorrendben felette áll.

Vona Gábor sohasem volt ennyire instabil és agresszív, sőt több cikluson keresztül képes volt egy nagyon heterogén csapatot összetartva fenntartani egy húszszázalékos pártot. Ezt a teljesítményét csak most értékelhetjük igazán.

A Fideszt nagyjából a megalakulása óta vádolják agresszivitással, ahogy Orbán Viktort is. Ez a gyalázkodás mindig olyan politikai klímában zajlott, amikor bármilyen elfogulatlan szemlélő számára nyilvánvaló volt, hogy a Fidesz mindenkori ellenfelei sokkal agresszívebbek, már a liberális fősodor is, mint a jobboldal. Kulja András, aki ugyebár a „szeretetországba” tart, látványosan bemutatta, hogy mennyivel durvább eszközöket használ, mint a kormánypárti ellenfele. A bizonytalan szavazók érzékelik a Tisza kommunikációjában és viselkedésében meglévő ellentmondásokat és látják a párt szélsőségességét. Ha így nézzük, Kulja András meg sem próbált kormányzóképességet mutatni, vagyis ez a szakmai vita a saját egójának legyezgetésén kívül semmi másra nem volt szánva.

A szerző szociológus