Akik nem tudják, hogy ki a lány és ki a fiú

Nem könnyű azt megérteni, hogy az egész életüket a tudománynak szentelő emberek, tudósok, sőt természettudósok, például a Magyar Tudományos Akadémia egyes tagjai miként válnak áltudományos divatok áldozataivá, és derül ki róluk, nem állt nekik össze a világ egy komplex egésszé. Ennél csak az kellemetlenebb, hogy a publicisztika eszközeivel is kell ez ellen küzdeni, mert egy tudós többek között az alábbi mondatot tartalmazó levéllel fordult az MTA Biológiai Tudományok Osztályának tudósaihoz, az állásfoglalásukat kérve:

„Az alaptörvény 15. benyújtott módosítása szerint az ember férfi vagy nő. Ez az állítás a tudomány jelenlegi állása szerint biológiai alapokon nem értelmezhető és nem állja meg a helyét. Véleményünk szerint Magyarország alaptörvénye nem tartalmazhat olyan állítást, amely szemben áll a biológiailag igazolható tudományos tényekkel.”

Írja ezt Falus András Széchenyi-díjas immunológus professzor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egy elvileg látványos tudományos karrier tulajdonosa.

Pár évtizede elkezdett terjedni az az őrület, hogy az a nagyon erős közvetlen tapasztalat, miszerint az emberi fajt két nem, a nő és a férfi alkotja, nem igaz. Ezzel párhuzamosan számtalan egyéb olyan divat is támadt, ami minden biológiai és kulturális képet, kontextust, fogalmat, sőt tényt, ami a nemekhez kapcsolódik, minden lehetséges módon dekonstruált.

Ebből nemsokára társadalomtudományi divat lett, majd őszinte döbbenetünkre ezek a gondolatok, amelyek mögött sem kulturális, sem társadalmi, sem tudományos konszenzus sem volt soha fellelhető, elérték a természettudományokat is, és elvezettek a „férfiak is szülhetnek” jellegű állításokig.

Ez magyar orvosi egyetemeken is előforduló álláspont egyes oktatóknál, úgyhogy a kedves olvasó ne próbáljon meg optimista maradni. A hivatkozott ideológia ellen többek között azért nehéz érvelni, mert semmiféle belső koherenciát és konzisztenciát nem tartalmaz, hívei nem is igényelnek ilyesmit, illetve bármit le lehet tagadni belőle aktuálisan, ha hazudni kell valamit a közbeszédben.

Ezt a most már drámaivá váló zavart a tudományos gondolkodásban nehéz röviden leírni, a tudományterületek fogalmainak és fogalomhasználatának önkényes összekeverése, illetve az egyébként sajnos a nyugati kultúrában is megszokott hullámszerűen jelentkező, rendszerszintű ideológiai indoktrináció együtt hat, miközben sikerült az alapvető fogalmak jelentését úgy átalakítaniuk, hogy azok használatával minden korábban leírt tény értelmetlenné válik. Új ideológiai jelentést adnak fogalmaknak, majd e fogalmakból valamiféle világleírást kreálnak és végül törvénnyé teszik, hogy mindenki mindig az ő általuk kierőszakolt értelemben legyen kénytelen a világ alapfogalmait használni. Erre kísérlet az itt tárgyalt akció is.

A nő és a férfi fogalmát tehát úgy módosították, hogy azok nem a megfigyelhető egyértelmű biológiai képességekhez kapcsolódnak, hanem pszichés tartalmakhoz, illetve olyan konstruált társadalmi képletekhez, mint például az elnyomás, patriarchátus, szabadság és persze az emberi jogok végtelenül kiterjeszthető csodafegyvere.

Ha egy mondattal akarjuk összefoglalni ezt a káoszba forduló szörnyűséget, akkor azt kell mondanunk, jelen esetben egyes természettudósok elfogadják a jogászok egy részének azon hiedelmét, miszerint a jog képes a valóság teljes leírására és ennek szükségszerű következményeként a jog alkalmas minden, a valóságban előforduló helyzet egyedi megragadására.

Miután a nők és a férfiak biológiai és társadalmi együttműködése nélkül rövid úton kihalunk, nem véletlenül tekintjük a reprodukciós képességet és szándékot, illetve a társadalom fenntartásához szükséges biológiai, nemspecifikus képességek használatát a nő és a férfi fogalmának magalkotásakor fontosnak. A jogi fogalom pedig értelemszerűen erre az általános esetre vonatkozik.

A világ bonyolultságából adódóan sohasem lesz tökéletes definíciónk a nőre és a férfira, de arra azért igen, hogy mi az, ami bizonyosan része egy szakterület vonatkozó meghatározásának.

Jelen esetben kétségtelenül igaz az, hogy az a mondat teljesebb, amely így hangzik: az ember egészséges nő vagy egészséges férfi, illetve olyan személy, aki bármilyen olyan genetikai különbözőséggel rendelkezik, amely okán nem állapítható meg, hogy melyik nemhez tartozik. Falus úr kedvéért hozzáfűzhetnénk azt is, hogy amennyiben egy ilyen személy képes bármilyen természetes úton életképes utódot létrehozni, akkor a jogalkotó megfontolja új nemként az alkotmányba emelését.

Mellékesen az egészséges, életképes utód létrehozására való képesség alapozza meg az egészséges férfi és nő definícióját, amelyet semmiféle értelemben nem gyengít az a tény, hogy vannak nem egészséges nők és férfiak is, akik egyébként képesek egészséges utód létrehozásában részt venni.

Az alaptörvény célja, hogy a jelenlegi világban az alapvető fogalmak eredeti értelemben történő használatával reagáljon például arra a kihívásra, ami nyugat felől már megérkezett hozzánk (többek között Falus úr javaslata rá a példa), és ami teljesen szétzilálná a kultúránkat, ha nem védekeznénk ellene. Tehát az alaptörvény nem is egyedi genetikai alapon, nem is a hormonrendszer vagy a pszichológiailag lehetséges hiedelmekre támaszkodva hivatkozza a biológiai nemeket, hanem annak alapján,

hogy a társadalom működtetése, fenntartása, megőrzése szempontjából racionálisan az ember az ismert módon kétnemű, a genetikai bizonytalanságból adódó és a nagy átlag szempontból lényegtelen eltérésekkel nem itt kell foglalkozni.

Az alaptörvény hivatkozott része persze korlátlanul bővíthető lenne egyértelműsítő kiegészítésekkel, például azzal, hogy külön definiálja a genetikailag egészséges nőt és az egészséges férfit, akár csatolni is lehet némi genetikai információt hozzá, például az összes olyan férfi és nő DNS-ét az utolsó bázispárig, akit egészségesnek gondolunk. És hurrá, máris meg kell küzdenünk az egészséges definiálásával, amely alig igényli pár százszor nagyobb információhalmaz feldolgozását, mint amit az emberiség eddig a kvantumszámítógépekig összehozott.

Az ilyesfajta fogalompusztítást jól szemlélteti a következő gondolati ámokfutás:

Nő az, aki menstruál, nő az, aki azt hiszi, hogy menstruál, nő az, akit zavar, hogy nem menstruál, nő az, aki nőnek hiszi magát, a nő fogalma egy társadalmi konstrukció ugyan, de műtéti úton a test felszínének átalakításával egy férfit „át lehet műteni” nőnek.

És ez a felsorolás korlátlanul bővíthető bármilyen hittel, vággyal, amelyet az ideológia a valóságba emel. Korábban az egészséges nő fogalmából elsőrendűen következett az, hogy az illető nagyjából a tízes éveinek elejétől a negyvenes éveinek végéig menstruált. De a menstruáció fogalmát pontosan úgy lehet dekonstruálni, mint bármi mást, és így simán nővé tehet valakit az, hogy szeretne menstruálni, de persze az is, hogy úgy akar nő lenni, hogy nőnek deklarálja magát, de nem is akar menstruálni. És máris helyben vagyunk, hiszen alapvető emberi jog az is, hogy egy biológiai nő (amilyen nincs is igazából, mert nem csak társadalmi konstrukció) akarhasson nem menstruálni.

Hogy ez a szöveg tele van logikai ellentmondásokkal és olyan ostobaságok és dolgok is következnek belőle, amelyeket egyszerre nem mondanak a hivatkozott zavarodottak? Hát persze, hiszen ők hivatkoznak egyszerre olyan szósalátának tekinthető tételekre, amelyekben a fogalmak sohasem felelnek meg az eredeti jelentésüknek, és minden egyes megjelenésükkor kétséges, hogy akkor ugyanazt jelentik-e, mint bármikor máskor. Egy ilyen „rendszerből” minden és mindennek az ellenkezője is levezethető.

Ezért nem tekintjük tudománynak, sőt még ideológiának sem, hanem leginkább elmebajnak.

Az, hogy tudományos divat is lett belőle, csakis azoknak a magukat értelmiséginek képzelő szakbarbároknak köszönhető, akik látványosan nem képesek felfogni, hogy miben is különbözik a nő és a férfi fogalma a különböző tudományok szaknyelvében és a köznyelvben. És akik a nő és a férfi fogalmát sem képesek helyesen használni, azokra milyen fogalmak használatát lehet egyáltalán rábízni?

A jog arról is szól, hogy az adott kultúra mit gondol magáról és nem arról, hogy valaki genetikailag miként van összerakva és a természet hányszor és hányféleképpen képes „hibázni”. Ez a vita kivezet a tudományból, a természettudományos tények státusával akar felruházni egyes, ha nem minden jogi állítást, illetve a használhatatlanságig akarja tágítani és ideologizálni a köznyelv és a tudományos nyelv értelmezési tartományát.

A szerző szociológus