Mi lesz az EU-val, ha nem képes megoldani Európa problémáit? A kérdés persze csalóka, már most az EU után vagyunk, hiszen az eredeti koncepció már valamikor 2008 után elenyészett, és az unió irányító szervei, illetve a bürokrácia lassan elkezdte birodalmi rendszerré átépíteni magát. Nincs ezen mit szépíteni, a tagállami szuverenitás lassan elenyészik, az irányítás egyre kevésbé hatékony, egyre több az ideológia, és a németek rádöbbennek, hogy nem szállja már meg őket senki. Az amerikai Demokrata Párt ugyanis nem megszállja őket, hanem átszövi az elitjüket és a gazdaságukat.
Milyen érdekes, hogy a német gazdaság romlása egy ideológiai hatás következménye!
De ez persze abban az értelemben látszat, hogy az EU valószínűleg a világtörténelem legkorruptabb szervezete, több idegen hatalomnak, multinacionális vállalatnak van ott beépített ügynöke, mint ahánynak szobát tudnak adni a hivatalban. Lehet optimistán azt gondolni, hogy ez a bürokrácia ostoba és/vagy korrupt, de a helyzet sokkal rosszabb: ez a birodalmi elit életképtelen. Sem megtartani, sem működtetni nem tudja azt a földrajzi területet, amelyet megszerzett. Az EU pontosan ugyanúgy járt Közép-Európával, mint a Szovjetunió. Sem megemészteni, sem kiköpni nem tudta. Úgy nem lehet hatékonyan gyarmatosítani, hogy közben a saját problémáidat nem vagy képes még felmérni sem, nem hogy kezelni. Az európai vezető elitek nem a saját országaik, nem a nemzeteik, még csak nem is a népeik javára cselekszenek, hanem ideológiai vagy anyagi értelemben aprópénzre váltják azt a hatalmat és befolyást, amit az elődeik évszázadok alatt felhalmoztak.
Nyugat-Európa világpolitikai jelentősége megszűnt, és már a határainak közvetlen közelében sem képes befolyást gyakorolni. Lassan olyanok leszünk mi, európaiak, mint a régi görögök: a kultúránk és a tudományunk mindenkire nagy hatást gyakorol, de a nagyságunk gyorsan a semmivé lesz, ha megváltozik a világ körülöttünk. Ráadásul mi, közép-európaiak csak saját magunk szerint vagyunk Európa részei, a nyugatiak úgy tekintenek ránk, mint az ukránokra, számukra mindig is csak a keleti élettér részei voltunk. Ezért is illúzió az egységes Európa, a közös Európa; kiderült, ez az ő Európájuk, annyira az, hogy ők is teszik tönkre.
Egyre közelebb az idő, amikor Európa nem lesz több, mint az iszlám világ, a török középhatalom és az orosz birodalom szorításában egyszerre vergődő peremvidék, amely az egykori nagy szövetségesünknek, az Egyesült Államoknak sem más, csak egy tengerentúli terület. Róma, London, de még Párizs és Berlin is a világ közepe volt egykor.
Mindez sebesen és látványosan tűnt tova, akár csak a negyven évvel ezelőtti állapotokhoz képest is, pedig felettébb ritka katonai vereségek nélkül egy ennyire jelentős civilizáció eljelentéktelenedése a történelemben.