Az elmúlt évtizedek demokrata és republikánus elnökeinek világlátása és politikája alapján is kijelenthető, európai gyökerek ide, európai gyökerek oda, az amerikai elitek nem gondolják az amerikaiak testvéreinek az európaiakat, kulturálisan is külön civilizációnak tekintik magukat.

A társadalmi és a kulturális változások esetén semmi sem biztos, de új technológiai kultúra születik. Európa egykori államalkotó nemzetei kulturális értelemben országaikban már az ezredfordulóra kisebbségbe szorultak, nemcsak a bevándorlás számolta fel a sorsközösségen is alapuló nemzettudatot, hanem a modernitás, a szekularizáció és az a generálissá váló naiv hit, hogy a történelem eleve „liberális”, ennélfogva mindig a jó irányba halad. A XX. század utolsó ötödében a jól élő európai emberek már nem a saját kultúrájukban akartak élni, hanem csak egyszerűen jól.

Nem katonáskodik, nem alkalmazkodik, és az idegenektől sem várja el, hogy azok alkalmazkodjanak, nem asszimilál, nem fogad be, mert maga sem akarja azt a rendet, amely szabaddá teszi.

A gazdasági hanyatlás, a kulturális szétesés, a kereszténység eltűnése és számtalan más dolog egyszerre történik, nem lehet tudni előre, hogy melyik válság lesz az, amely megadja a kezdő lökést a dezintegrációnak. Az EU jelenleg a szétesés szélén táncol, még formálisan is, hiszen 

Csakhogy az EU nem egy erős birodalom, még szövetségként volt erős, jelenlegi átmeneti formája egyszerre jelent meg a hanyatlás első jelei­vel, a németek és a franciák gyengülésével, a birodalmi ideológia totalizálódásával. Az EU-s politikai színtér ellenzéke, a Patrióták és az egyéb konzervatívok meg akarják tartani az unió most már lassan történelmi kereteit, és remélik, hogy az Európai Unió polgárai választásokon lesznek képesek az egyes országokat visszatéríteni a nemzeti lét korábbi útjára.

Az EU-ba visszafelé csak ez az egy út vezet. Sokkal több nemzetállam és sokkal kevesebb európai elit, minimális bürokrácia és a nemzeti utak különbségének tisztelete. Csak ez adhatja meg Közép-Európának azt, hogy történelmi különállását megtarthassa, és ne kövesse el azokat a társadalmi hibákat, amelyeket a németek és a franciák már visszavonhatatlanul elkövettek. Az Egyesült Királyság meg olyan úton halad, hogy szerencsének tekinthető a távozása az unióból. A mi szempontunkból mindenképpen. Egy szélsőliberális rezsimmel kevesebb.

Európát, így az unió országait külső veszélyek fenyegetik, ez helyes megállapítás, kár, hogy a birodalmi elit és bürokrácia csak az orosz és a kínai veszélyre koncentrál. Az első földrajzilag a két birodalom közötti határvita, Kína meg nagyon messze van, csak gazdaságilag van közel. Az EU a migráció és az iszlám közös veszélyét viszont egyáltalán nem veszi komolyan. Az orosz probléma jelen állás szerint katonailag megoldhatatlan, bármekkora is a szája egyeseknek, de megegyezni a kényszerítő katonai és gazdasági okok ellenére az EU-nak eszébe sem jut. Közép-Európából nézve viszont az oroszokkal a  megegyezés elkerülhetetlen. Az iszlámmal viszont nem lehet megbékélni, és többek között ezért is katonai szigorúsággal kell ellenőrizni a határokat.

Közép-Európának egyre inkább külön érdekei lesznek, főleg akkor, ha a magállamok nem a szövetségeseink akarnak lenni, hanem az uraink, pontosan ugyanúgy, ahogy a korábbi évszázadokban mindig. Ráadásul nem az EU véd meg bennünket, hanem a NATO, de az is csak addig, ameddig Amerika komolyan veszi.

És mindehhez társul egy olyan technológiai válság, amilyet még nem élt át az emberiség. A mesterséges intelligencia félelmetes sebességű fejlődése mind a közösségi médiában, mind a dróntechnológiában, továbbá minden olyan területen, amelyen ellenőrizni és befolyásolni lehet a társadalmat és az egyes embereket, olyan eszközöket ad a különböző hatalmi csoportok kezébe, amelyek pillanatok alatt átrendezhetik a nyugati civilizációban az emberek életét. Az összes korábban emlegetett válság közül ez a legkiszámíthatatlanabb, mert az MI tényleg új technológia, az egyetlen igazán új technológia. Ha nem figyelünk, még jó kezekben is újradefiniálhatja a teljes emberi létezést. Ettől csak a kultúránk védhetne meg bennünket, de azt éppen most vesztettük el szinte teljesen.

A szerző szociológus