A Duna ideális közös uniós projekt lehet

Az Európai Unió, alapítói szándéka szerint, fejletlenebb tagországai és régiói felzárkóztatását végzi. Minden tagország teljesít befizetéseket, de a felhasználáskor a fejletlen területek élveznek előnyt, közös döntéssel elfogadott elvek szerint. Az EU éves költségvetésének durván fele, mintegy 55-60 milliárd euró jut kohéziós célok megvalósítására. E programcsoportok célterülete az országhatárokon átívelő programok csoportja, ami esetenként több országot is magába foglalhat. Viszonylag újszerű megközelítés a kiemelt nagy projektek rendszere, amiben értelemszerűen több ország érdekelt. Ilyenek többnyire az infrastruktúra-rendszerek. A környezet- és a természetvédelem is egyre több ilyen igényt vet fel.
Nagy projektként hazánkat is érinti az V. közlekedési folyosó. Ennek vasúti ágát a magyar–ukrán határtól egészen Portugáliáig öleli fel a gigaprojekt. Ennek részeként alpesi alagútrendszer is épülne. Bizonyos részei hazánkban már el is készültek. A szlovén–magyar vasúti összeköttetés már 2000-ben elkészült, hasonlóképpen a Zalalövő–Boba szakasz. Megkezdődött a közös földgázvezeték, a Nabucco-projekt előkészítése is. Több tagországot érintő jellege miatt merült fel a Duna-projekt ötlete is, közösségi nagy projekt minőségben. A Duna érint uniós és a szervezeten kívüli országokat. Ráadásul több szektort is képvisel (vízi közlekedés, vízgazdálkodás, árvízvédelem, környezetvédelem, turisztika). Részét képezi a projektnek a Duna legrapszodikusabb mellékfolyójának, a Tiszának az ügye is. Ez kiemelt magyar érdek. A Tisza kapcsán az árvízvédelem és a vízgazdálkodás mellett foglalkozni kell a hajózhatóvá tétellel is, hogy az Alföld mezőgazdasági terményfeleslege (elsősorban gabonafélék) olcsó vízi úton juthassanak a mediterrán térség felvevőpiacaira. Az új piacokra munkalehetőségek alapozódhatnak.
Mi sem természetesebb, mint hogy az érintett országok a gigaprojekt egyik vagy másik komponensét tartják inkább fontosabbnak. Akik hajóval kívánnak a mediterrán térségbe jutni, a hajózhatóvá tételt preferálják, mások a vízgazdálkodást és az árvízvédelmet, vagy éppen az áramtermelést helyezik előtérbe. Komoly közös természeti értékünkről lévén szó, nem hanyagolhatók el a természet- és környezetvédők szempontjai sem, a napjainkban kialakult ökológiai katasztrófa nyomatékosan figyelmeztet erre. Sok a harmonizálandó érdek, vannak érdekütközések. A soros uniós elnökség révén hazánknak adatott a lehetőség, hogy az unió eddig legkomplexebb és nagy volumenű projektjét nívósan vigye színre. Ráadásul hazánkban a kormánynak ma különösen erős a felhatalmazása. Bizarr lenne, ha saját belső vitáink tükröződnének a kidolgozott projektben. Fel lehet adni a múlt „merjünk kicsik lenni” perspektívátlan szlogenét. Bőven belefér a Duna–Tisza-csatorna megépítésének ötlete, ami vízgazdálkodási és víziközlekedési kérdéseket oldana meg, és évtizedek óta a tervezőasztalokra kívánkozik. Nem indokolt a „Hol van erre a pénz?” típusú siránkozás. Az ilyen gigaprojektek esetében ugyanis az adott tagországra jutó kivitelezési költségek fedezetére az unió a fejlettség mértékében vállal pénzügyi kötelezettséget.
Az előző nyolc év kormányzásának „hála”, felzárkózás helyett leszakadtunk, még a velünk együtt csatlakozóktól is, így számíthatunk kiemelt támogatási intenzitásra. Ez esetenként elérheti a költségek 60-70 százalékát. Mindez rendkívüli mértékben javítja a kötelező hazai önrész nemzetgazdasági megtérülésének esélyeit. Közvetlen üzemgazdasági szintű megtérüléssel bíró projektrészek finanszírozásába magántőke- és hitelforrások is igénybe vehetők. Gondolni kell arra is az esetleges ágazati féltékenykedések és presztízsharcok közepette, hogy a projekt milyen mértékben hozna pótlólagos növekedést már a következő években a tervezés és előkészítés időszakában. Kiemelt jelentősége lesz tehát a megtérülési számok pontos ismeretének. Ezek elengedhetetlenek a nagy projektek körül hazánkban hagyományosan gyülekező számos, de gyakran a realitásoktól elrugaszkodott ellenző meggyőzéséhez.
A Duna-projekt hazánkat egyben kiemelhetné az uniós tagországok szürkeségéből is, amibe eddig kerültünk. A tervezés, és főként a megvalósítás köré több szakma krémje kerülne uniós körforgásba, ahova kevés számú, unióba delegált tisztviselőnk és jelentéktelen posztokat kapott főbiztosaink révén eddig nem kaptunk belépőt.

A szerző közgazdász