A költő a széteső világban

Néhány éve azzal ugrattam a Misztrál együttes tagjait, hogy milyen jó lenne halott költőnek lenni, mert mindig csak az ő verseiket zenésítik meg Heinczinger Mikáék. És most tessék. Az Álomkófic című lemezen öt Szepesi Attila-vers szerepel, és egy Lackfitól is. Szepesi Attilának az idén A fülemüle kertje címmel gyermekverskötete is megjelent. Éppen elég okunk van hát arra, hogy beszélgessünk.

Vers- és esszékötetek. Szepesi Attila 1942-ben született Ungváron. 1970 és 2010 között huszonhárom vers-, gyermekvers-, illetve esszékötete jelent meg. Költeményei közül többet megzenésített a Kaláka és a Misztrál együttes. 1974-ben és 2000-ben Weöres Sándor-díjat kapott, 1980-ban lett József Attila-díjas, 1986-ban az Artisjus díját ítélték neki, 1994-ben Kortárs-díjjal ismerték el. Déry Tibor-díjat 1996-ban kapott, 2002-ben pedig a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal tüntették ki.

Kosztolányitól egy kisfiú, amikor megtudta, hogy a bácsi költő, megkérdezte: És mikor haltál meg? Magyarországon még mindig az a költő, akinek a neve alatt már két évszám szerepel?
– A nagyobbik fiam egyszer azzal jött haza az iskolából, hogy a tanító néni azt mondta, Weöres Sándor nagy költő volt, de sajnos már meghalt. Erre a fiam jelentkezett, hogy nem halt meg Weöres Sándor, apukám tegnap volt nála. De a tanító néni tovább erősködött, és meggyőzte a többieket is, hogy Sándor már halott.
– Ez a történet nem éppen ma esett meg, de Lackfi János, amikor vicces verseket, gyerekverseket ír, éppen arra hivatkozik, hogy a közönségnek élő költővel kell találkoznia.
– Lackfit tehetséges költőnek tartom, de nem követem a legfrissebb törekvéseket. Ha a szerkesztők küldenek tiszteletpéldányt valamelyik folyóiratból, azt persze elolvasom.
– Weöres Sándor állítólag dühös lett, amikor a gyerekverseiről kérdezték, és határozottan állította, hogy ő soha nem írt gyermekverset. Önnek öt nagy gyermeke van, hat unokája, biztosan írt már verset valamelyiküknek. A cinkehívogatót például nem pici gyereknek írta?
– Nem is volt se gyerekem, se unokám, amikor az a vers született. A mostani kötet verseit sem gyerekeknek szántam, hanem a feleségem, Edit születésnapjára írtam hatvan verset egy füzetbe kézzel, aztán a Littera Nova egy részüket megjelentette. Valaki meg is kérdezte, miért pont ez lett a címe, hiszen ilyen című vers nincs is a kötetben. Annyi kézirat gyűlt össze, hogy ki kellett hagynom a címadó verset.
– Örült neki, hogy a Misztrál együttes énekelni szeretné a verseit?
– Régebben már a Kaláka is készített a verseimből megzenésítéseket. Nagyon tetszett, amit Heinczinger Miklós mutatott.
– Az Életünk című folyóiratban az év elején jelent meg A korondi temetés című verse, amelyet többször is elolvastam, annyira megmozgatta a fantáziámat. Olyan volt, mint egy bekeretezett naiv festmény, apró, messziről látszó, színes alakokkal, és olyan is volt, mint egy halk, finom zenemű a léptek zajával, a hangszerek hangjával.
– Ezt a cigány temetést valóban láttam Korondon. Gyakran hasonlítják a verseimet festményekhez. Ennek az az oka, hogy magyar–rajz szakon végeztem Szegeden, és máig érdekel a képzőművészet.
– Ha azt kérdeznék tőlem, milyen vers jut eszembe Szepesi Attiláról, azt mondanám, hogy a „felsorolós” versek. Gyakran szonettek, amelyekben számtalan apró dirib-darab kép kerül egymás mellé – többnyire nem túl vidám társaságban. Ezek egy csoportját a manierizmus korára utalva Archimboldo-szonetteknek nevezi. Miért ír ön ilyen verseket?
– Thomas Stearns Eliot mondta, hogy kétféle kor van és kétféle költői feladat. Ha egy kor túl stabil, túl szabályos, ha túl nagy a rend, akkor a költő feladata, hogy szétzilálja a dolgokat, ha pedig eluralkodik a káosz, a költőnek kell összetartania azt, ami széthullana.
– A Forrás című folyóirat szeptemberi számában Vándorének címmel egy olyan verse jelent meg, amelynek régi hagyományt követő, mégis újdonságként is felfogható verselése jellemző önre. Témája, a rosta likán kihullottság, a kitagadottság, a talajvesztés, a szinte halál közeli élmény pedig a kor sajátja. Rengetegen élik át nap mint nap.
– De ugye nem gondolja, hogy alanyi költő vagyok? Mert ez is egy szerep, ez is egy maszk, amit itt lát, sok játékkal.
– Ön számtalan versformát, verstípust használ. Mit gondol arról, hogy sokan nem tanulják meg és nem is használják manapság ezt a fajta költői hagyományt? Vagy azt hiszik, hogy a kötött formájú vers ósdi, és ezért csak viccelődésre való.
– Baudelaire szerint a költészet két komponensből áll. Egyrészt van a hagyomány, az örök hangzás és a titok, aztán a modernség, ami némi kis változás a múlthoz képest. Egyik sem ér sokat a másik nélkül.