A Kreml ejtené Lukasenkót

A belorusz nép választása jelentős mértékben meghatározza Moszkva és Minszk kapcsolatainak alakulását – jelentette ki a minap fehérorosz újságírók előtt a Kreml adminisztrációjának vezetője. Szergej Nariskin figyelmeztető szavait elemzők többsége úgy értelmezi, hogy Moszkva leírta Alekszandr Lukasenkót, és az év végi választások előtt erősödik a „baráti” nyomásgyakorlás a belorusz elnökre.

Folytatódik az információs háború a Kreml és a fehérorosz elnök között. A moszkvai központi tévécsatornákon bemutatott lejárató filmek, valamint Medvegyev és Lukasenko nyilvános üzengetése után a Kreml magas beosztású politikusa rohant ki a belorusz államfő ellen. Nariskin ellenzéki újságírókat hívott meg Moszkvába válaszul arra, hogy előzőleg Lukasenko Minszkben az orosz média képviselői előtt ismertette álláspontját. A befolyásos orosz politikus világosan érzékeltette, Moszkvának nem mindegy, milyen elnököt választ magának Fehéroroszország. Mint hozzátette, a Kreml azt is figyelemmel kíséri, hogy a kampány és a december 19-én esedékes választás megfelel-e a demokratikus normáknak. E félreérthetetlen üzenet mellett Nariskin nehezményezte azt is, hogy Lukasenko Oroszország barátságtalan magatartásáról beszél, miközben az elmúlt tíz évben főképp az olcsó energia- és nyersanyagárakon keresztül Moszkva ötvenmilliárd dollárral támogatta Minszket.
Eme alig kódolt üzenetből egyértelműsíthető, hogy a Kreml a nem utolsósorban a Moszkva iránti lojalitásnak köszönhető szociális stabilitást érintő kérdések és a bizalmatlanság nyílt felvetésével Lukasenko legitimitását igyekszik gyengíteni. Oroszország azonban nincs könnyű helyzetben. Egyszerre próbálja nyomás alatt tartani az öntörvényű és egyre kevésbé kezes jelenlegi elnököt, ugyanakkor nem erősítené a nyugati orientáltságú jelölteket sem. Ez a taktika alátámasztja azt a régóta hangoztatott tézist, hogy Lukasenkót csak egy Moszkvához lojális, az apparátusból kinőtt politikus lenne képes leváltani. Az elemzők többsége szerint egyelőre erre sincs még esély.
Miközben a Kreml próbálja kezesebbé tenni a fehérorosz elnököt, Lukasenko folytatja a Moszkva és az Európai Unió közötti hintapolitikát, s a ránehezedő nyomást igyekszik kihasználni a nyugati kapcsolatok javítására. S erre az orosz–amerikai kapcsolatok normalizálódása ellenére is van némi fogadókészség a Kremlre hagyományosan fenntartásokkal tekintő, főképp kelet- és közép-európai politikusok körében. A korábban a belorusz rezsimet diszkreditáló politikusok most annak ellenére igyekeznek konstruktív kapcsolatokat építeni Minszkkel, hogy Lukasenko lényegében semmit nem tett a korábban sokat bírált demokratikus normák javításáért. Ezt konstatálta a nyár közepén a fehérorosz fővárosban tárgyaló európai biztos, Stefan Füle, ezt bizonyítja a közelmúltban zajlott helyi választások eredménye, valamint a mostani kampány, az ellenzék és a média kezelése is. Ilyen helyzetben vizsgálja majd Fehéroroszország visszatérésének lehetőségét az Európa Tanács parlamenti közgyűlése is, amelynek nem lesz könnyű elválasztania egymástól a politikai érdekeket és a valós minszki helyzetet.