A másfél órás, rögtönzésekkel és meglepetésekkel teletűzdelt program vendégei ismert és ismeretlen emberek, neves és pályakezdő színészek, művészek, írók, politikusok, gasztronómusok, borászok, gyűjtők, muzsikusok, papok stb. Olyanok, akiknek a gondolataiért érdemes felgyalogolni az Úri utca 58.-ba, hogy utána átszellemülten térhessünk haza. A vendégek között minden alkalommal jelen van egy borász is. A borászok körében fogalom a szalon; majdhogynem vetélkednek, hogy valamelyik hó végi kedden megjelenhessenek.
Öt évvel ezelőtt vetődött fel, hogy a Márai Sándor Kulturális Közalapítvány sorvadó rendezvényeibe életet kellene lehelni. Az I. kerületi önkormányzat polgármestere, Nagy Gábor Tamás Szigethy Gábor író-irodalomtörténészt kérte fel egy olyan program összeállítására, amely Márai Sándor életművének szellemiségét képviseli erkölcsi tartásban, következetességben, gondolkodásban. Az intellektuális szellemi légkör, amelynek a szalonban tanúi vagyunk, nem napi ügyek tárháza, hanem az általános emberi értékek hordozója. Felsorolni is nehéz, hogy az elmúlt öt év alatt kik voltak a szalon vendégei. Csak néhány név: Ambrus Lajos író, Berecz András mesemondó, Dankó Katalin régész, Harmati Béla ny. evangélikus püspök, Hortobágyi Cirill perjel, Jánoskúti Márta jelmeztervező, Kaszás Attila színművész, Sebestyén Márta énekművész, Szőnyi Zsuzsa, „az aventinusi tündér” és így tovább. A borászok közül pedig többek között Garamvári Vencel, Gere Attila, Jásdi István, Polgár Zoltán, Szepsy István. Holnap délután Huszti Péter és Piros Ildikó, illetve Tiffán Ede villányi borász lesz a vendég.
– A recept egyszerű – mondja a program szerkesztője és vezetője, Szigethy Gábor. – Mint a Márai- szalon mindenes házigazdája, megpróbálok szakmájukat szerető, munkájukat elkötelezett hivatástudattal és lelkesedéssel végző, becsületes embereket vendégül hívni. Pannonhalmától Sárospatakig, Balassagyarmattól Villányig nagyon sok ilyen ember él hazánkban. Amiről vallanak, egyszeri és megismételhetetlen. A szalon minden hónap utolsó keddjén kísérlet és lehetőség arra, hogy – Pascal szavával – jól és helyesen gondolkodjunk, a sokszínű világot sokszínűségében próbáljuk megismerni és megérteni. Amikor elmennek az emberek, nekem a legnagyobb öröm, hogy láthatom: csillog a szemük. Hiába, a Márai-szalon varázslat.

A Politikai hobbista az Origónál folytatja – Jeszenszky Zsolt az új tervekről