A túlélés ára

Tetszik, nem tetszik, Demszky Gábor az elmúlt húsz év legsikeresebb magyar politikusa, ha arra gondolunk, anélkül távozik most magas posztjáról, hogy egyszer is legyőzték volna. Demszky Gábor az elmúlt húsz év legkudarcosabb magyar politikusa, ha azt nézzük, két évtized alatt mire jutott vele Budapest. Egy vezető számára nagy dolog, ha egy ország, egy város, egy közösség élén eltöltött idejét az ő nevéről elnevezett korszakként lehet meghatározni, ám erről a húsz évről józan ítélőképességű ember nehezen gondolhatja, hogy gyarapodó, virágzó, sikeres volt. Az 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött európai nagyváros első polgármestere, Kamermayer Károly 23 évig volt a posztján, s bár a nevét ma már kevesen ismerik, Budapest építészetét, kulturális arculatát vagy közlekedési infrastruktúráját maradandóan meghatározta ez a korszak. A történelem rút tréfája, igazságtalansága lenne, ha századok múltán a hasonló teljesítményre képtelen utód nevét őrizné az emlékezet.
A távozó főpolgármester „túlélt” több kormányt, még több miniszterelnököt, még a saját pártját is, de az elhúzódó hatalomgyakorlás személyes élményében és sikerében a gondjaira bízott közösség végül nem osztozhatott. 1990 óta sok minden épült, szépült a fővárosban, s lehet zsonglőrködni a statisztikákkal is, Budapest elmúlt húsz éve mégsem a boldog békeidők nyugalmát vagy éppen lázas fejlődését idézte. A város első embere a kampány, a politikai akciózás és a városépítést imitáló fényes propaganda világbajnoka – ebben bizony ő volt Gyurcsány Ferenc előfutára is, akinek bukását furamód szintén túlélte –, kínosan hoszszú időnek kellett eltelnie, míg a széles közönség előtt is lelepleződött mutatványa. A tettek emberéről kiderült, hogy a nagy ívű terveket, víziókat valóra váltó aprómunka nem az ő asztala; a szabadság bajnoka egyszer csak elkezdte beléfojtani a szót a másként gondolkodókba,
s aggály nélkül kitüntette a véres rendőrattak levezénylőjét; a multikulturális szabadságeszmény világvárosának paravánja mögött mocskos, büdös, élhetetlen, rendetlen világ tenyészik. A közszolgáltatások rakétasebességgel meglóduló ára és színvonala közötti szakadék mélyülését pedig a városlakók számára végképp elviselhetetlenné tette a mindent szétrágó korrupció.
Demszky Gáborhoz igazán kegyes akart lenni a sors: ha négy éve vonul vissza, érdemtelenül túlértékelve lép le a színről. A kínkeservesen megszerzett, a Gyurcsány-kurzus meghosszabbítása miatt kulcsfontosságú utolsó főpolgármesteri ciklus igazi vesszőfutássá vált a számára, a sorozatos botrányok és kudarcok felélték maradék politikai és erkölcsi tőkéjét. S a nagyrészt néhai pártja miatt elfuserált önkormányzati rendszerben bújócskázva hiába folytatta az addig bravúrosan alkalmazott felelősségáthárítást, azt már nem lehetett megmagyarázni, hogy nyolc évvel az első Orbán-kormány távozása után miért nem adták még át a négyes metrót. Helyette csak egy torzót hagy utódjára mint főpolgármestersége szimbólumát, főművét.
Demszky Gábor vétke, hogy a fővárost, a fővárosiakat túszként kezelte a jobboldal ellen vívott folyamatos háborúban. Bármi, bárki jön október 3. után, ő nem fog hiányozni.