A virágzó Gyenesdiás

Erősen megoszlanak a vélemények a gyenesdiási kalandpark kiterjedését illetően. Nagy Ferenc ötletgazda, résztulajdonos, működtető például azt állítja, négy hektár, de sokak szerint téved; a nyári szezonra ugyanis manapság már az egész nagyközség kalandparkká válik. Pusztán a fekvése miatt is: nyugatra Keszthely a Festetics-kastélylyal és barokk múltjával, keletre Vonyarcvashegy makettszerű kápolnájával, északra a Keszthelyi-hegység két kilométerre a falutól mindjárt az ország legnagyobb bükkfájával, és onnan egy kőhajításnyira Hévízzel, no és persze délre maga a Balaton. Akármerre indul a látogató, természeti és építészeti látványosságokba ütközik, de ha már volt szerencséje megérkezni Gyenesdiásra, jó eséllyel vesz egy nagy levegőt – és egy ideig nem megy tovább sehová.
Legfeljebb a „plázsra”, kérdés, melyikre. A diási játék- vagy a gyenesi lidóstrandra. (Bár Gyenes és Diás már 1840-ben egyesült, a határokat még mindig elnevezések és mélyen rögzült emlékek őrzik.) Előbbi hat, kivételesen remek strandröplabda- és több egyéb sportpályával, balatoni unikumként két vízipólópályával, animációval, bulihangulattal, utóbbi fövenyes partszakasszal, kisgyermekes családokat vonzó háborítatlansággal csalogat.
Az árakat nyaranta is a magyar pénztárcákhoz szabják, a homokfoci vagy -röpi során elszenvedett folyadékveszteség nemcsak arany árában csapolt, hanem közértben vásárolható dobozos sörrel is pótolható. Ottjártunkkor lányaim sem reménytelen pozícióból alkudoztak a felügyelő sráccal a „három jegy, négy lecsúszás” kedvezményért, és amikor hirtelen természetük ismeretében a minigolf minimális játékideje iránt érdeklődtem, cinkos mosoly kíséretében érkezett a válasz: negyedóra jó lesz?
Tökéletes. Igaz, ha este ennyit kell várni az étteremben a felszolgáló első jelentkezésére, az picit már soknak tűnik. Ez azonban csupán egyszer és egy helyen, a Madách utcában fordult elő, ahol a tulaj vagy az üzemeltető a jelek szerint még mindig makacsul várja az időközben kissé elapadt német turistaáradatot. Másutt viszont otthon éreztük magunkat, és hogy ez nem több szerencsés véletlen egybeeséséből fakad, annak okait Gál Lajos polgármester taglalta: „Az 1980-as években még nálunk is megszokott volt, hogy itt találkoztak a kettészakított nyugat- és keletnémet családok, a 90-es évtizedben is 60:40 lehetett az arány a külföldi vendégek javára. Mára azonban 70:30-ra a hazaiak felé billent a mérleg nyelve, mert a magyarok, hála istennek, újra felfedezték a Balatont. Ez nekünk is új feladatokat jelent. Egyrészt ki kell találni, meg kell hosszabbítani a szezonunkat, de nem úgy, hogy a nyarat nyújtjuk, mert az még senkinek nem sikerült. Másrészt a Nyugat-Balaton térségének és Gyenesdiásnak is önálló identitást, saját arculatot kell adnunk, és ezért nem feltétlenül a tősgyökeresek tehetik a legtöbbet, hanem a betelepültek, csúnya itteni szóval a gyüttmentek, akik újszerű gondolkodást hoznak magukkal.”
Például a bevezetőben már említett Nagy Ferenc. Ha létezne ilyen titulus, kétszeres olimpiai bajnok gyúróként is aposztrofálhatnánk, hiszen 2004-ben Athénban és 2008-ban Pekingben aranyérmes férfi vízilabda-válogatottunk mellett masszőrködött, az újpesti futballistákat is ő nyüstölte, aztán egyszer csak egyéb okból feltűnt Gyenesdiáson, és menthetetlenül beleszeretett. Kitalálta, megalkotta, és az idén áprilisban megnyitotta a gyenesi strand tőszomszédságában a kalandparkot, elnöki funkciót vállalt a strandröpi népszerűségén felbuzdulva létrejött hagyományos teremröplabda-szakosztályban, egy még meg nem nevezendő, első osztályú klubbal együttműködve regionális focisuli és -központ, no meg paintball- és lézercéllövő pálya létrehozását tervezi, de nem éri be ennyivel. Neki még agárverseny is kell. Sőt Gál Lajos polgármesternek is, mert mint mondják, e külföldön, különösen brit nyelvterületen igen népszerű viadal ugyancsak egyedi vonzerőt jelenthetne.
Ez persze még csak vágy – azért ábrándnál már mindenképpen több –, a korongozás, agyagedény-készítés, a 400 darabos kályhagyűjtemény, a kerékpár- és gyalogtúra, a nordic walking, a horgászás, a vitorlázás, az amatőrök, azaz „kocák” számára is űzhető sportlövészet azonban már gyenesdiási napi valóság és programajánlat.
Mindez megtalálható a „keszthelyi Riviéra” 3800 lelkes nagyközségében. Amely a statisztikai hivatal 2005-ben számos ismérv alapján – foglalkoztatottság aránya, egy főre jutó éves jövedelem, cégek, új lakások, autók, vendégéjszakák száma – elkészített rangsorában Budaörs, Diósd és Alsóörs után a negyedik legfejlettebb magyar település. E negyedik pozíció ráadásul felér egy regionális ezüstéremmel, hiszen Budaörsről és Diósdról bajos pár perces sétával elérni a Balatont. Az agárversenyről nem is szólva.