Egy évvel a tavaly szeptemberben lezajlott parlamenti választás után drámai politikai fordulat következett be Németországban. Az ellenzéki pártok abszolút többséggel jutnának hatalomra, ha ismét szavazásra kerülne sor.
A tavaly mondhatni közkívánatra létrejött kereszténydemokrata-liberális koalíció tizenkét hónap alatt eljátszotta a polgárok bizalmát. Erre utal a Forsa véleménykutató intézet legfrissebb körkérdésének az eredménye. A politika színpadán főszerepet kapnak a Zöldek, akik tavalyi eredményüket (10,7 százalék) jóval megdupláznák (24 százalék). A hajdan mindössze természetvédelmi tervekkel fellépő, katolikus párt jelentős átalakuláson ment át, és szociális követeléseivel kivételes sikert könyvelhet el: megelőzi a szociáldemokratákat (23 százalék), akik 1998 óta tízmillió választót vesztettek el. A kereszténydemokraták már legutóbb is szerény eredménnyel (33,8) zárták a választást, fokozatos visszaesésüket további mínusz öt pont dokumentálja.
Szinte tragikusnak mondható a liberálisok mélyrepülése, hiszen a külügyminiszter, Guido Westerwelle vezette FDP, amely óriási önbizalommal foglalt helyet a Merkel-kabinetben, visszaesett a minimális parlamenti helyet biztosító öt százalékra. A tavaly még 14,6 százalékkal rekorderedményt elkönyvelő párt ma a Bundestag törpéjének számítana, akit még az állandó belső ellentmondásokkal küszködő szocialista Baloldal is (10 százalék) maga mögé utasítana. A Forsa adatait összeadva a jelenlegi ellenzék (SPD, Zöldek, Baloldal) 58 százalékos többséggel uralná a parlamentet.
A Merkel-koalícióval szemben megnyilvánuló bizalmatlanság arra a véleményre alapul, hogy a kormány ismételten a nagyvállalatok menedzsereinek az érdekeit képviseli, annak ellenére, hogy sikerült feltartóztatnia a gazdasági válságot, a hazai üzemek ismét gőzerővel dolgoznak, jelentősen csökkent a munkanélküliek száma, és a társadalom nagy része nem tartja közvetlenül veszélyeztetettnek a jövőjét. Az emberek többsége ugyanakkor elutasítja a nukleáris erőművekre vonatkozó politikát, s azt, hogy az egészségügyi reform finanszírozására megemelik a betegbiztosítás terhét. Nem látnak elégséges ellenállást a gyógyszergyárak energikus lobbijával szemben, s azt sem, hogy kemény kézzel bánnának az integrációs fáradozásokat elutasító mozlimokkal.
Az erőviszonyok változásának meglepő jelensége, hogy az elégedetlenek – a múlttal ellentétben – nem az SPD-nél keresnek menedéket, hanem a Zöldeket támogatják. Mi szívesen vállaljuk ezt a kihívást – hangoztatja Jürgen Trittin, a párt parlamenti frakciójának a vezetője, és a 2011 tavaszán sorra kerülő tartományi választásoktól azt várja, hogy pártja lesz majd a mindeddig domináns CDU fő kihívója, és nem a szociáldemokraták.

Ezen múlt, hogy nem Erdő Péter lett az új pápa, hanem Prevost bíboros