A baden-württembergi kormányszékhelyen már hetekkel ezelőtt felütötte fejét a civil engedetlenség a fejállomásként üzemeltetett pályaudvar átépítése miatt. A hétmilliárd eurós költségvetéssel tervbe vett projekt (Stuttgart21) a föld alatt vezetné keresztül a vágányokat. Az átalakítás az eddigi épület lebontását és a közeli várkert háromszáz ősi fájának a kidöntését is szükségessé teszi. Utóbbi munkálatok váltották ki az eddig békés tüntetések eldurvulását. A lakosság minden rétegét, fiatalokat és időseket egyaránt megmozgató tiltakozás résztvevői a rendőrség ezerfőnyi alakulatával találták szemben magukat. A rend őrei aránytalan keménységgel léptek fel, vízágyúkat vetettek be, könnygázzal és borsspray-vel támadtak a tüntetőkre, akik elkeseredve ellenálltak. Fokozta felháborodásukat egy előzőleg hivatalosan is bejelentett diákdemonstráció elleni fellépés. „Az iskolások elleni akció egyenesen pimaszságnak számított” – hangoztatta Werner Wölfle, az ellenzéki Zöldek közlekedésügyi szakértője. Az éjszakába nyúló és a hajnali órákig tartó tüntetésnek – a rendőrség szerint – száz sebesültje volt, a szervezők viszont legalább háromszáz sérültről adtak hírt. Heribert Rech tartományi belügyminiszter azzal érvelt, hogy a rendőrség feladata garantálni a Stuttgart21 munkálatainak a zavartalanságát. A berlini parlamentben a Zöldek soron kívüli vitát követeltek a stuttgarti eseményekről, de kérésüket a kormánykoalíció pártjai elutasították. Az ügy a Bundestag belügyi bizottsága elé kerül.
A Stuttgart21-et elutasító mozgalom újabb állomása annak a tiltakozási hullámnak, amely polgári ellenállást vált ki a politikusok terveivel szemben. Hamburgban népszavazás hiúsította meg az iskolai oktatás átalakítását, Bajorországban a lakosság hasonló módon erőszakolta ki a dohányzási tilalmat, Berlinben az atomerőművek üzemeltetésének a meghosszabbítása vitte ki az embereket az utcára.

Tseber Roland úgy aggódik a magyarokért, hogy nem tartotta fontosnak a magyar állampolgárságát