Boldogságkeresés, üres frázisok

Utazni jó. Új kultúrákkal, gasztronómiával megismerkedni, felejteni, szerelmet keresni jó – tudja ezt Julia Roberts is, aki gyerekkori álmát és saját magát kívánja megvalósítani, amikor kiüresedett kapcsolatából kiugorva egyéves világjáró, önmegvalósító útra indul. „Merészségéért” nem marad el a jutalma sem: Olaszországban hedonizmus, Indiában megvilágosodás, Balin szerelem várja.

Lélekboncolás alapfokon. Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című könyve Amerikában a pillanat tört része alatt a sikerlisták élére került. Az önéletrajzi ihletésű regény egy harmincas évei közepén járó nő spirituális külső/belső utazásáról szól. Gilbert arra próbál választ találni, kicsoda is ő valójában, mit akar egyáltalán az élettől, mire is rendeltetett, milyen kapcsolata van Istennel, az emberekkel, önmagával – tehát a mostanában divatos önfejlesztő lélekbúvár könyvek népes sorát növeli az ő írása is. Szilánkokra törik egy tökéletesnek tűnő élet, amelyet egy Itálián, Indián és Indonézián átívelő hosszú utazás alatt próbál az író-főhős újra összeilleszteni. Az Ízek, imák, szerelmek női könyv, kizárólag női olvasóknak, amelyben több ízben lerágott, klisévé lett életfilozófiák sorát pufogtatja el az írónő. A sorok közül rögtön kitűnik: Paolo Coelho vagy épp Murakami Haruki gondolatait hasznosította újra, írta nőivé Gilbert. Az Ízek, imák, szerelmek ilyenformán nem is lesz, lehet mérföldkővé saját műfajában, pedig saját hazájában igazi hősként ünneplik a nők Gilbertet, aki szembe mer nézni önmagával, nem átallja beismerni a hibáit, képes pontot tenni a házassága végére, és mindezeket ki is írja magából. Könyve a józan olvasó számára azonban csak egy a sok felületes mű közül. És azok közül is inkább a könnyen felejthetők közé tartozik. (M. S.)

Ha létezik női film, akkor Ryan Murphy rendező ennek a prototípusát kívánta létrehozni. A női problémakeresés ábrázolása azonban rendkívül álságos, hollywoodi mesterkéltséggel valósul meg. Az Ízek, imák, szerelmek egyrészről amerikaiaknak készült úti film, amelyben képeslapokról ismerős sztereotip fotók sorával köszön vissza Olaszország, India és Bali. Látjuk a kedvelt turistacélpontokat a légi felvételeken, közelikben, ezeréves romok között sétálgatunk, átlátszó óceánban lubickolunk. A mozi egyúttal gasztronómiai kalauz is, az egyes kultúrákra jellemző étkezési szokások és fogások hosszan kitartott premier plánokban, lassított felvételeken láthatók, hogy az ember végül hangosan nyeldekel a széksorokban.
A rendező mégsem bízik a képi hatásban: a nyomaték kedvéért mindenhol zavaróan rángattatja a kamerát, mintha akciófilmet forgatna. De nem, a film a legelső kockától kezdve romantikus vígjáték kíván lenni, s egy pillanatig sem lehet kétségünk az elkerülhetetlen happy end bekövetkeztében. A fényezés olyan valószínűtlenül meseszerű, hogy az érzelmek már a látványtól túlcsordulnak. Itt minden rózsaszínes, s az így ábrázolt távol-keleti szegénységtől is az ember szinte azonnal kedvet kap megvilágosodni, s fejvesztve Indiába rohanni.
A néző megadóan el is merülne a képi élvezetben, ha nem zavarná már az első pillanattól kezdve Julia Roberts tolakodó karaktere. Hiába a prospektusjelleg, szinte kényszeresen kell újra és újra közelről vizslatnunk Robertset, mert muszáj megértenünk, mi játszódik le benne. Hiszen az Ízek, imák, szerelmek végső soron lélektani film kívánna lenni, itt Julia Roberts belső átalakulása a lényeg. Ennek megfelelően látunk is többféle arcot: durcást, bánatost, sóvárgót, boldogot, szerelmest, csak éppen az nem jön át a vásznon, hogy mindezt miért is. Csalódás, de Julia Roberts felettébb erőltetett alakítása még azt a kevés élményt is elveszi, amit a tájak egzotikuma nyújtana.
S ha mindez még nem lenne elég, az élet nagy létkérdéseire és párkapcsolati problémáira olyan ütemben kapjuk a klisék sorát, mintha az üresen pukkanó frázisok valóban megoldhatnák az igazi magánéleti problémákat. A szerelem is jó, és utazni is jó – ebből a filmből legfeljebb utóbbi derül ki.
(Ízek, imák, szerelmek – színes, feliratos amerikai filmdráma, 140 perc, 2010. Rendező: Ryan Murphy. Forgalmazó: Intercom.)