Különleges helyzetekben – az alkotmány szerint – rendkívüli jogrend érvényesül. Az állam ilyen esetekben összehangolt, különleges intézkedéseket alkalmazhat. Ez történt a múlt héten Ajka környékén: a kormány kedden – a polgári védelemről és a katasztrófavédelemről szóló jogszabály alapján – elrendelte a veszélyhelyzetet az érintett három megyében. Kolontár lakóit azóta elköltöztették otthonaikból, a környék a rendőrség és a katasztrófavédelem felügyelete alatt áll. A nagy mennyiségű iparihulladék-anyagot kibocsátó timföldgyár zagytározója elé falat húznak fel, hogy elhárítsák az esetleges újabb baleset következményeit. Az üzem működését felfüggesztette a hatóság.
A veszélyhelyzet elvben a legenyhébb rendkívüli szituáció, ennél egy fokkal súlyosabb a szükségállapot. Ezt egyebek közt akkor rendelhetik el, ha az élet- és a vagyonbiztonságot ipari katasztrófa tömeges mértékben veszélyezteti. A veszélyhelyzet és a szükséghelyzet különbsége abban is megmutatkozik, hogy utóbbiról csak az Országgyűlés dönthet, az intézkedéseket pedig a köztársasági elnök rendelheti el.
Az ajkai timföldgyár zagytározójának fala a hét végén nem omlott le. A körülmények változásától függ, hogy a kormánytöbbség milyen lépéseket lát indokoltnak és milyen eszközt vesz igénybe a veszély elhárítására.
Strasbourgi ítélet
Polgárainak az állam mint közhatalom feltétlen felelősséggel tartozik. Ezt legutóbb éppen a 2000. január 30-i tiszai ciánszennyezés ügyében rögzítette az Emberi Jogok Európai Bírósága. A Tatar kontra Románia ügy ítéletében a strasbourgi testület 2009. február 4-én elmarasztalta Romániát, mert a román állam nem szavatolta állampolgárai tiszta és egészséges környezethez fűződő jogát. A román hatóságok nem támasztottak olyan feltételeket a nagybányai üzemmel szemben, amelyek révén elkerülhető lett volna a környezet és az egészség károsodása. Sőt, a tiszai szennyezés után sem korlátozták a színesfém kinyerését, noha aggályok vetődtek fel a technológia biztonságát illetően. A ciánügy más szempontból is hasonlít a mostani hazai ipari katasztrófához.
Ma várhatóan öttagú szakértői küldöttség érkezik az országba az Európai Unióból. Az unió szakértői a ciánszennyezés után is közreműködtek a helyzetfelmérésben: részvételükkel alakult meg 2000-ben az úgynevezett Nagybányai Munkacsoport, s útmutatásokat fogalmazott meg a környezetvédelem számára. Hasonlóság az is, hogy üzemi katasztrófa történt. Ötévi pereskedés után a Fővárosi Bíróság 2006. május 8-án a magyar állam kérésére olyan közbenső ítéletet hozott, amely tíz pontban kötelezte a nagybányai üzemet az európai normáknak megfelelő biztonsági intézkedésekre. A gyár teljesítményét közben a kapacitás 15 százalékában maximálta. Előírta a zagytározó gyakori műszeres ellenőrzését és megerősítését.
Ígéretekre nem
lehet alapozni
Az ítélet szerint a céget mint veszélyes üzemet, vétkességtől független, objektív felelősség terheli. A létesítményt úgy kellett volna megtervezni, megépíteni és karbantartani, hogy a rendkívüli időjárás se vezethessen a zagytározó gátjának átszakadásához, a cianidos, lúgos folyadék kiömléséhez. A magyar állam ugyanakkor nem juthatott hozzá a 28,5 milliárd forintnyi kártérítéshez. Be kellett érnie azzal, hogy ítéletbe foglalták az üzem polgári jogi, kártérítési felelősségét. A cég ugyanis először az Aurul név helyett a Transgold elnevezést vette fel, majd fizetésképtelenség címén 2006-ban jogutód nélkül megszűnt. A Fővárosi Bíróság emiatt zárta le a 2001 áprilisában megindított pert. Ezek után felvetődik, komolyan vehető-e az alumíniumgyár vezetőjének az a kijelentése: nem fognak csődöt jelenteni csupán azért, hogy elkerüljék a többmilliárdos kártérítés kifizetését. Ígéretekre nem lehet alapozni, különösen ha a gyár a végsőkig tagadja a nyilvánvaló károkozást. Sőt megpróbálja a kormányra hárítani a következményeket. A hazai cég is veszélyes üzem és objektív felelősséggel tartozik, ugyanúgy, ahogy az Aurul, illetve a Transgold.
A jelenlegi feltételek között két lehetőség van az igények érvényesítésére, egyik, hogy az állam a 2007. évi törvény alapján közérdekből – természetvédelmi és vízgazdálkodási okból – elrendeli a bánya kisajátítását. Ezt csak azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás mellett teheti meg. A másik: mielőbb dönteni kell, alaposan gyanúsíthatók-e az üzem vezetői – és nem a portása és a gépkezelője – a halálos tömegszerencsétlenség bűntettével. Az is válaszra vár: elrendelhető-e az őrizetbe vételük, hiszen nem tudni, nem kívánják-e megakadályozni a nyomozás sikerét. A gyanúsítottak magánvagyonát az esetleges kártérítés fedezeteként csak akkor lehet zár alá venni, ha szándékos bűncselekményt követtek el. A rendőrség az eddigi adatok szerint gondatlan bűncselekmény miatt nyomoz.
A szocialista nagyipar
hagyatéka
Történelmi tény: a magyar állam az elmúlt évtizedben nem érvényesítette megfelelően a környezetvédelmi szempontokat. Az ajkai alumíniumkombinát 1996-os privatizálásakor például magánosította az élet- és vagyonbiztonság védelmét is. A Horn–Kuncze-kormány idején ez a megoldás tömegessé vált. A Legfelsőbb Bíróságon lezárult perek tucatjai igazolták, hogy az 1995-ben létrehozott ÁPV Rt. az akkori vagyontörvény alapján úgy alakította át részvénytársasággá a hajdani állami nagyvállalatokat, hogy nem gondoskodott tartozásaik és kötelezettségeik kiegyenlítéséről, teljesítéséről. Így történt meg a környezetszennyezés következményeinek áthárítása is. Az állam a rendszerváltozás óta csupán a szovjet hadsereg kivonulása után végzett tényfeltáró elemzést a környezeti kártételekről. A szocialista nagyipar ilyesfajta hagyatékának regisztrálása – az egykori privatizációs vállalások teljesítésének ellenőrzése – és a konzekvenciák levonása máig várat magára. Ez a folyamat az ajkai üggyel veheti kezdetét.
origo.hu
Busz és autó ütközött Lajosmizsénél
