Emelkedő város

Vészesen repedeznek a németországi Staufen városában az épületek falai, mivel három éve folyamatosan emelkedik a talaj a település alatt. A különleges geológiai jelenség azóta tart, amióta a föld mélyéből szivattyúzzák a fűtéshez szükséges energiát.

Stefan Lázár
2010. 10. 13. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

(Köln)

Különleges geológiai jelenség nyomasztja az idillikus környezetben fekvő délnémet kisváros, Staufen lakóit. A mindössze 7779 lelkes település a múltban kultúrtörténeti óvárosával és Goethe Faustjának irodalmi témáját szolgáltató legendájával szerzett népszerűséget. Állítólag az 1407-ben épült Löwen vendégfogadóban lakott az a dr. Faustus, aki „sötét művészetekkel foglalkozott, és innen vitte el az ördög.
A Staufen legidősebb építményének tartott házat most az öszszeomlás veszélye fenyegeti, a falakon repedések, hullik a vakolat, a vendégeket éjszaka rémisztő zajok zavarják. Hasonló jelenségek tapasztalhatók további 221 háznál. Az óváros 2007 óta havonta egy centiméterrel emelkedik, polgárait ritkaságszámba menő geológiai furcsaság állítja mind a mai napig megoldhatatlan feladat elé. A lakosság létét fenyegető meglepő események kiindulópontja a városháza, amely 19 centiméterrel emelkedett az utóbbi időben. Az önkormányzatban helyet foglaló környezetvédők négy esztendővel ezelőtt azzal a javaslattal álltak elő, hogy – tekintettel a német települések fokozódó gazdasági gondjaira – a városházát a jövőben a föld melegével kellene fűteni. Az ötletet tettek követték. Hét szondát fúrtak 142 méter mélyen a földbe, és örömmel tapasztalták, hogy onnan feltör a várt energia. Nem tudhatták, hogy megzabolázhatatlan szellemet eresztettek ki a palackból. Michael Benitz polgármester ma már csak lappangó katasztrófát emleget. Az óváros alatt meghúzódó földréteg fokozatosan emelkedik, és végső megsemmisüléssel fenyegeti a békés szőlőhegyek között fekvő település központját.
Szakértők szerint a kisváros alatt negyvenméternyi keuperréteg húzódik, amely vízzel keveredve gipsszé alakul, és térfogata hatvan százalékkal megnövekszik. A földbe fúrt szondák – feltehetőleg – vizet szabadítottak fel, és ezzel kezdetét vette a romboló folyamat, amely kelt tésztaként emelkedik és rendíti meg az épületek statikáját. „Semmi jel sem mutat arra, hogy e jelenség belátható időn belül befejeződik” – mondja Elmar Bernauer, akinek a háza kétszáz esztendős múltra tekint vissza. A felmérésekkel foglalkozó mérnök kezdeményezésére időközben Staufenben megalakult a jövőjükért aggódó polgárok érdekképviselete.
Az eddigi károk 41 millió eurót tesznek ki, de nem sikerült tisztázni, hogy kit terhelnek a költségek. A biztosítótársaságok csak azt követően lennének hajlandók tárgyalásokba kezdeni, ha sikerül kideríteni, ki a felelős. A háztulajdonosok jobb híján alátámasztják az épületeket, a falak repedéseit pedig ideiglenesen renoválják.
Amíg a föld alatti folyamatot nem sikerül megállítani, addig a szanálásnak semmi értelme. A kultúrtörténeti kisváros takarékossági meggondolásból eredő szakítópróbájának első áldozata a telekkönyvi hivatal, amelynek megrongálódott épületéből egy másik településre kell átszállítani az irattárát.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.