Lassan lejár a szlovák kormány megbízatásának első száz napja, Rudolf Chmel, a kisebbségi és emberi jogokért felelős alelnök jogköreiről viszont csak szerdán este döntött a szlovák parlament, a törvény pedig november elsején lép életbe. Miért tartott ilyen hosszú ideig a kormánykoalíciónak rendezni a kérdést?
– Négy párt alkotja a kormánykoalíciót, s a politikai megállapodás szerint minden kérdésben konszenzus alapján születnek meg a döntések, egyetlen párt sem szavazható le az egyeztetéseken. A hatáskörök elosztása sok vitát váltott ki a koalíción belül, a nehéz kérdések közé tartozott, így Chmel jog- és hatáskörei is többször kerültek napirendre, mert mi azt szerettük volna, ha minisztériumi szinten kezeljük a kisebbségek kérdését, partnereink azonban ezt nem tudták felvállalni.
– A tárgyalások kezdeti szakaszában szó volt arról, hogy a kormány alelnöke kisebbségi kérdésekben vétójogot élvez, illetve jogalkotási hatásköre is lesz, az elfogadott törvény azonban erről nem emlékezik meg. Mennyire elégedettek az elért hatáskörökkel?
– Minthogy a minisztérium nem alakulhatott meg, a szándékunk az volt, hogy az alelnök hivatalát hatalmazzuk fel a lehető legszélesebb hatáskörökkel, s azt hiszem, az eddigiekhez mérten komoly előrelépést sikerült elérnünk. Az alelnökhöz tartozik majd az öszszes kisebbségi intézmény, külön tétele lesz a költségvetésnek a kisebbségek támogatása, amellyel ő fog gazdálkodni, a pályázati pénzek és egyéb dolgok is hozzá tartoznak majd. Javaslatunkra beleszólása lesz a kisebbségi rádiózást és televíziózást szabályozó törvénykezésbe, és önálló főosztály foglalkozik majd a kisebbségi oktatásügy kérdéseivel, a kisebbségi oktatás feltételeinek javításával. A hivatal legfontosabb feladata mégis az lesz, hogy kidolgozza a kisebbségi kultúrák támogatását szabályozó törvényt, amelyre évek óta várnak a kisebbségek, reméljük, már tavasszal sikerül elfogadtatni a jogszabályt a parlamentben. Mindez persze csak az első lépés, minden további attól is függ majd, hogy mennyire fognak tudni élni az adott lehetőséggel a hivatalban.
– Az államnyelvtörvény módosítása társadalmi ellenállást is kiváltott, petíció indult ellene, amelyet az elsők között írt alá az önök listáján parlamentbe jutó Polgári Konzervatív Párt elnöke, Peter Zajac, aki be is jelentette, mivel a módosítás után is szankcionálható a nyelvhasználat, ő nem fogja megszavazni a kormány javaslatát. Ez nem okoz feszültségeket a frakciójában?
– A Híd alapállása az volt, hogy ez a törvény rossz, el kellene törölni vagy át kellene dolgozni, és csak a közigazgatásra, illetve az államigazgatásra megszabni az államnyelv használatának a feltételeit, ilyen esetben talán még a büntethetőség is elfogadható lenne. De a törvény nem erről szól, tudjuk. A Hídnak azonban csak 14 képviselője van a parlamentben, a törvény módosításához viszont legalább 76 szavazat kell, konszenzusra kellett hát jutnunk, ha valamelyest javítani akartunk ezen a nagyon rossz törvényen. Ha tehát megszavazzuk, csak azért tesszük, mert a módosítás során sikerült több korlátozó rendeletet enyhíteni és jelentősen szűkíteni a büntethetőséget. Sikerült olyanná enyhíteni a törvényt, ami által eloszlathatjuk az emberek félelmét anyanyelvük használatát illetően. Peter Zajac és közöttem az a különbség, hogy ő magyarul nem beszél, én viszont igen, ahogy gyermekeim is, és még vagy ötszázezer magyar, nekünk tehát fontos, hogy az eddigiekkel szemben szabadabban használhassuk anyanyelvünket. Megszavazom a törvényt, ha nehéz szívvel is, mert ez is előrelépés, még ha kicsi is. A parlamenti vitában még javasolni fogjuk a büntetések eltörlését, de eddigi tapasztalataim alapján szkeptikus vagyok az eredményt illetően.
origo.hu
Emelkedő pályán a magyar egyetemek a Times Higher Education nemzetközi rangsorán
