Kompetencia

Kitett magáért a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD): egy kutatási program részeként csupán Magyarországon 13 600 ember kerestek meg az adatgyűjtő munkatársak, hogy kiderítsék e hatalmas merítésből, milyenek a magyar lakosság általános készségei – kompetenciái –, különös tekintettel a munkaerőpiac, a foglalkoztatási lehetőségek és esélyek szempontjából. A nemzetközi felmérés eredményeiről a Magyar Nemzetben is olvashattunk. Kezdjük a lényeggel! A magyarok 28 százaléka sem számolni, sem olvasni nem tud értékelhető szinten, a hétköznapi életben felmerülő problémákat emiatt sem képes megoldani. Az alacsonyan iskolázott hazai népesség munkavállaláshoz szükséges alapkészségei mélyen az európai átlag alatt vannak, ez a fő oka, hogy nem tudnak elhelyezkedni. A magyar munkaerőpiac pedig nagyon toleráns – így a jelentés –, már azoknak is esélyt ad a munkához jutásra, akik a megvizsgált négy készségből csak eggyel rendelkeznek. A négy – angol szóval kompetenciának nevezett – képesség körébe a próza (irodalmi és újságszövegek) olvasását és megértését, a dokumentumok (táblázatok és grafikonok) értelmezését, a számolást és a problémamegoldást sorolták, tesztelték a kutatást végzők.
Mielőtt összeomolnánk az eredményeink hallatán, idézzük a jelentésből a magyarok erényeit is. Az utóbbi tíz évben ugrásszerűen javult az olvasási és szövegértési készségünk, sokat fejlődtünk a táblázatok, a formanyomtatványok és az áruházi címkék információtartalmának megértésében. És még két érdekes adat az OECD által a kanadai statisztikai hivatalra bízott feldolgozásból: az említett 28 százaléknyi funkcionális analfabétával szemben a megkérdezettek 25 százaléka az európai átlagnál is magasabb szinten oldja meg mind a négy kérdéskör feladatait, a magyar nők pedig „szinte minden kompetenciájukban erősebbek, mint a férfiak”.
Meg sem próbálom rendbe tenni ezt az egymásnak merőben ellentmondó, egymást gyengítő statisztikai adathalmazt, bajlódjanak vele azok, akiknek ez a szakmájuk, a társadalmi elhivatásuk. A statisztikai átlag számítására van egy gyakorlati példa: ha egy vaddisznóra leadott két lövés közül az egyik elé megy, a másik meg épp anynyival mögé, akkor pont a közepén találta el célpontját a vadász.
Hadd idézzem inkább, ha nem is szó szerint, amit nemrég hallottam egy, az állami televízióban elhangzott beszélgetésben. A kereskedelmi tévécsatornák az előző évtizedben tudatosan lesüllyesztették a műsoraikban elhangzó beszéd színvonalát, hogy ezáltal tudjanak minél több alacsony szövegértő képességű nézőt magukhoz vonzani, akiket azután az általuk nyíltan vagy rejtve reklámozott termékek, üzleti szolgáltatások, vásárlási és fogyasztási hitelek felé tudnak terelni. Ők azok, akik nemhogy az eléjük tett szerződések apró betűs figyelmeztetéseit nem tudják elolvasni, de még a törlesztőrészleteket sem bírják összeadni, hogy megértsék, mennyibe kerül valójában nekik a gyorsan, könnyen kézhez kapott hitel. Ezt nem egy szélsőjobbos, antiglobalista, idegengyűlölő figura mondta, hanem a magyar nyelv- és beszédtudomány alighanem legjelesebb képviselője, az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének nyugalmazott munkatársa, címzetes főiskolai docens, több egyetemünk vendégelőadója, a Petőfi-szótár négy kötetének egykori társszerkesztője, az anyanyelvápoló versenyek és „mozgalmak” fő tisztségviselője, két tucat retorikai, fonetikai, pedagógiai és kommunikációs tudományos munka szerzője, a rádió- és tévébemondók tisztelt és szeretett beszédtanára, Wacha Imre.
Ő egész biztosan kompetens ebben a kérdésben.