Krakkó geometriailag szabályos, sakktáblaszerű történelmi városközpontját a tatárjárás után, 1257-ben alakították ki Szemérmes Boleszláv fejedelem uralkodása idején, aki a magyar királylány, Szent Kinga férje volt. Ekkor kapta meg Krakkó a magdeburgi városjogokat is. A város központjában található főtér ettől kezdve századokon át az országos, sőt az európai kereskedelem fontos központjának számított. Ennek emlékét őrzi ma is a tér közepén álló reneszánsz épület, az úgynevezett Posztócsarnok. Néhány évvel ezelőtt a főtér modernizálása kapcsán felszín alatti archeológiai ásatásokat végeztek, amelyek során váratlanul előkerült értékes középkori leletek alapján betekintés nyílt a legrégebbi, az említett városrendezést megelőző időszak életébe. Az archeológusok nemcsak egy korábbi, már 1257 előtt ezen a helyen állt vásártér, valamint egy hajdani temető maradványait tárták fel, de egy igen korai település nyomaira is rátaláltak azokból az időkből, amikor Krakkó még nem viselte mai nevét.
Az ásatások során a tér alatt kialakított terület hasznosítására különböző elképzelések születtek. Felmerült többek között egy új, modern bevásárlóközpont építésének lehetősége is. A helyi műemlékvédelem azonban határozottan elvetette ezt a tervet. Ám a föld alatti múzeum tervét sem fogadta egyértelmű lelkesedés, különösen szakmai körökben. Egyesek arra hivatkoztak, hogy archeológiai kutatásokat nem szoktak ilyen gyors ütemben és ilyen körülmények között végezni, de olyanok is akadtak, akik az új múzeumot ironikusan Disneylandnek nevezték.
Jacek Majchrowski, Krakkó főpolgármestere azonban nem mondott le elképzeléséről, még akkor sem, miután több támogatója elpártolt tőle. A mindenképp eredeti, újszerű kezdeményezés a mai napig is viták tárgya. Sokan az újszerű, szokatlan múzeumi légkört bírálják. A tervezők szándéka azonban épp az volt, hogy a hagyományos és a nagyközönség számára gyakran unalmas múzeumi kiállítások helyett egy egészen új, modern és érdekes stílusban ismertessék meg a látogatót Krakkó történetével. És ezt mindenképp sikerült is elérniük. A Krakkó történelmét több mint ezer év távlatában bemutató kiállítás valóban elkápráztatja látogatóit. Maga a múzeum egy óriási terem és három párhuzamos folyosó együttese. A kiállítóterem bejáratánál található képernyőn különböző középkori jelenetek elevenednek meg szemeink előtt. Egy pillanatra a középkori vásártéren érzi magát a látogató. Karnyújtásnyira kofák kínálják áruikat, a háttérben a pap bűnbánatra hívja a város lakóit. Rejtett hangszórókból hallhatjuk is, ahogy az árusok portékájukat kínálják. És ez még csak a kezdet. Ahogy a terembe lépünk, lábunk alatt az üvegpadlón át egy XV. századi térképen Krakkó kereskedelmi kapcsolatait tanulmányozhatjuk. A Tátra felett állva a hangszórókból szélsüvítés hallatszik. Egy lépéssel arrébb Krakkó, és már fel is csendül a híres kürtszó, a hajnal ismerős dallama. A következő kiállítás a tatárjárás éveit idézi fel, nem kevésbé látványos módon. Égnek a házak, mint hajdanán, szerencsére tudjuk, hogy ez most csak egy lézermutatvány. Lépten-nyomon újabb meglepetések várják a Krakkó történetével ismerkedő látogatót. Az egész létesítmény megfelelő működését számítógép ellenőrzi. Ahogyan azt is, hogy a múzeum területén egyszerre háromszáz főnél többen ne tartózkodjanak.
A múzeum sikerét és eredetiségét ma már valószínűleg senki sem vitatja, sokan vannak azonban, akik a rendkívül modern technikai módszerekkel kialakított új létesítményt túl költséges beruházásnak tartják. A beruházás teljes költségét hivatalosan mintegy 42 millió zlotyban állapították meg, ebből 16 milliót európai uniós támogatásból fedeztek. Az előzetes becslések szerint a múzeumot évente mintegy száz–háromszázezer turista keresheti fel.
origo.hu
Busz és autó ütközött Lajosmizsénél
