Klubja tegnapi sajtótájékoztatóján Csehi István, az Újpest ügyvezetője túlzottnak, igazságtalannak és szakszerűtlennek nevezte az MLSZ határozatát, és mindezt így indokolta: „A tízezer emberből 50 fő volt problémás. A mostani ítélet miatt október 27-én játszhatunk legközelebb saját szurkolóink előtt, azaz elsősorban őket büntették meg, de azt az 50 randalírozót nem.” Régi és megoldatlan dilemmája a magyar – sőt, a nemzetközi – focinak, hogy hasonló esetekben azonosított elkövetők hiányában jobbára a kollektív bűnösség elvét alkalmazzák. Ahogyan azt egyszer már megállapítottuk, olyan ez, mintha a 6-os villamoson felgyújtanának egy széket, elharsognának két rasszista rigmust, felpofoznának három ellenőrt, és emiatt a komplett utazóközönséget vagy talán inkább a BKV-t pénzbírsággal sújtanák, a közlekedést pedig két hétre szüneteltetnék.
Az Újpest azonban szakítana e gyakorlattal, mert feljelentést tesz csoportosan elkövetett garázdaság miatt, s kártérítési igénnyel fog fellépni az elkövetőkkel szemben. Nagyon helyes. Kevésbé az, sőt, cinikus és megmosolyogtató állítássorozat, hogy a lilák szerint senkinek sem forgott veszélyben a testi épsége, rendben lezajlott a meccs, az előírtaknál többet tettek a találkozó biztonságos és békés megrendezéséért, hiszen az elvárt 150 fős biztonsági szolgálat helyett 200 főt vetettek be, a pirotechnikai eszközök egyébként is kiszűrhetetlenek, sőt a rangadó családok számára is remek szórakozási lehetőséget nyújtott.
Lila ködben fogant vélemény, de sarkos, eltökéltséget és önbizalmat sugároz. A Ferencvárostól, illetve Gerstl Alexander – vagy osztrákosan Alexander Gerstl – átmeneti vezérigazgatótól ezzel szemben mindössze annyira futotta, hogy a határozatot csak annak írásos átvétele után minősíti. A pipogya sportvezetők megszokott válasza ez; mintha a „fizess egymillió forintot” szóbeli közlés el sem hatolna a tudatukig, és a hat nullát csak papíron látva lennének képesek eldönteni, hogy a büntetés mértéke méltányos-e vagy méltánytalan.
Hiába, a mai magyar labdarúgás ideális áldozata a Ferencváros. Nincs mögötte erő, nincs mögötte koncepció. Míg Debrecentől Kispesten át Győrig minden valamirevaló város és csapat mellett ott áll egy település, a sportban nemcsak üzletet látó, egyletét olykor oktalanul és bárdolatlanul védő, de legalább védő tulajdonos vagy vállalkozói csoport, egy kisebb-nagyobb, kedvenceiért akár elvtelenül is rajongó, saját szerepét túl nem értékelő drukkerhad, addig ez a Fradi már szinte senkié. A nagyfőnök valahol Sheffieldben ücsörög, és Ausztráliától Kínán át a Karib-térségig úgy ugrál az agya, hogy jó, ha napi egy-két perce jut Budapestre; az éppen pozícióban lévő helytartó a sport és mindennemű sporttevékenység iránt intaktnak tűnik, nemhogy a magyar fociban, de még az Üllői úti klubházban sem ismerik; az előző vezérigazgató úgy szerződtetett új trénert, hogy ő eközben már lemondott, de azt elfelejtette közölni vele. Ennek a Fradinak a nem is olyan rég még mindenütt rettegett, csodált, irigyelt kemény magja ma leginkább önnön csapata ellen demonstrál, és a „Fradistának lenni felelősség” transzparens üzenetét mindenkire kötelező érvényűnek tekinti, saját magát kivéve.
Ez a Fradi tegnap alig játszhatta le az Újbuda elleni Magyar Kupa-mérkőzését, mert az NB III-as házigazda saját pályáját nem vehette igénybe, az ugyanis az MLSZ-székház környékén fekszik, és ez veszélyforrásnak tekintendő, a fővárosi egyesületek pedig riadtan vetették el az ötletet, hogy otthonukba engedjék a Ferencvárost.
Végül maradt Csepel, a külterület, mint az 1970-es évtized vége számkivetett rockbandájának, a Beatricének. Ám ezúttal nyoma sem volt botránynak: a Ferencváros 3-1-es félidő után 8-1-re győzött, széket nem téptek, petárda nem repült, és még Jimmy Jump sem tűnt fel. A Béke téri stadion nyugalmát senki és semmi sem háborgatta.
Papírforma. A Magyar Kupában a legjobb 32 közé jutásért rendeztek mérkőzéseket. Az NB I-esek közül elsőként a Szolnok esett ki, már kedden, tegnap pedig senki sem követte.
origo.hu
Egészen elképesztő dolog derült ki Sztálinról, a hidegvérű diktátorról
