Móricz, a naturista

A N Y A N Y E L V Ü N K

Közismert tétel, közhely, hogy a nyelvtanóra száraz, unalmas és egyhangú. Természetesen ez megváltoztatható újszerű témák beiktatásával (például: a kommunikáció színterei, az írás történetének legújabb állomása, a cset). Azonban, hogy ne essünk át mindjárt a ló túloldalára, nyilvánvalóan szükség van a hagyományos tudnivalók megtanítására is. De hogyan lehetne ezt élvezetesebbé tenni? Nos, úgy vélem, hogy a diákokhoz közel álló újszerű példaanyag kiválasztásával. Az alábbiakban a nyelvhelyesség és a stílusrétegek, stílusárnyalatok témaköréhez kapcsolódó fogalmak megtanításához kívánok némi segítséget nyújtani, Sebestyénné Varjú Anna Irodalomtörténet – diákszájon című könyvéből véve a példaanyagot.
Az egyik leggyakoribb hibafajta a paronímia, magyarul szótévesztés, amikor hasonló alakú vagy hasonló hangzású szavakat cserélnek föl a nyelvhasználók. Ennek lehet lélektani magyarázata is, ha a beszélő tudatában véletlenül keverednek össze a szavak, de előfordulhat, hogy helytelenül rögzült a szópárok tagjainak a jelentése. Íme az első példa: „Kölcsey unokaöccsére hagyta Paralízisét.” „Móricz kezdetben naturista író volt.” „A beálló melléknévi igenév képzője az -ondó, -endő.” „És akkor megjelent a felegyenesedett ember: a homo erectio.” „Balassi verseket ír Annához, melyekből ciklonokat alkot.” „Rómeó cinikusnak Lőrinc barátot nyeri meg.” „A jövőbe érve Ádám és Lucifer körülsétálnak a flaszteren.” „Ady a Krónikás éneket régies, anarchizáló stílusban írta.”
Jellemző hibafajta a stílustörés: különféle stílusárnyalatok, hangnemek keveredése, s ezzel szorosan összefügg a stílustévesztés, ami a beszédhelyzethez, műfajhoz nem illő hangnemet jelenti. Az egyik legjellemzőbb esete, amikor a diákok bizalmas, familiáris kifejezéseket használnak a dolgozatukban. Lehet, ők észre sem veszik, azonban feltétlenül szükséges a helyes stílusérzék kialakítása. „Werther egyre jobban belezúg Lottéba: bolyong a mezőn, de csak egy szakadt külsejű emberrel találkozik.” „Candide Olaszban összejött egy nővel, de bepalizták.” „Az öreg Toldi megint haláli botrányt csinált az udvarnál.” „Az őrnagy folyton begerjed, jól felhúzza magát, szóval teljesen kiakad Tóték szokásaitól.”
A hivatali stílus kifejezése nemegyszer bekerül a diákok dolgozatába, akik talán úgy gondolják, hogy ezáltal szakszerűbb lesz a fogalmazásuk, vagy egyszerűen csupán ez a kifejezésmód jut az eszükbe. „Az erkélyjelenetben Rómeó és Júlia kölcsönösen biztosították egymást érzelmeikről.” „Csokonai Lillával tartós szerelmet akart létrehozni. A költő végül rátér kérelmének tárgyalására: csókot kér Lillától.” „A helyiség huzatos volt, mert az ajtó hiánya lépett érvényesülésbe.” „Cipolla a hátán egy púppal rendelkezett.” „Az Úr megtiltja a fogyasztást a Lucifer által ellenőrzött tudás fájáról.” Ezen cikk pedig ezennel befejezésre kerül.