A neve rövidebb és átfogóbb lett, de valójában miben más, miben több az NSI a NUPI-nál? – kérdeztük Szabó Tamást.
– A választ az előzményekkel kell kezdenem. A 2001-ben alapított NUPI-ra 2007-ben ráerőltettek egy szervezeti fúziót, ami súlyos tévedésnek bizonyult. Ez a NUSI– NUPI „házasság” nem fért bele semmilyen koncepcióba, és a fennen hirdetett százmilliós megtakarítást sem hozta meg, miközben a sportfejlesztés korlátok közé szorult. Az új kormány áttekintette ezt a struktúrát, s úgy határozott, hogy a sportlétesítmények fenntartását január elsejétől együttesen kezeli. Ezek után kellett eldönteni, hogy restauráljuk-e az előző intézetet, vagy más területeket is bevonunk. Utóbbi történt, a meglévő utánpótlás-nevelési feladatok mellett a szabadidő- és a parasportnak is adunk módszertani segítséget. Az új struktúrától is függ, hogyan valósul majd meg mindez.
– Milyen lesz az új struktúra?
– Az új köztestületi vízió szerint a MOB és a Nemzeti Sportszövetség, az NSSZ a két fő szervezet, az intézet pedig valahol középen helyezkedik el, az olimpiai és az egyéb területek felé is hasznosítható erőforrásokat nyújtva. Számunkra tehát kitágult a világ, több prioritás mentén dolgozunk. Az egyik az olimpiai felkészülés fokozott segítése, hiszen rengeteg, a korábbi programjainkban érintett fiatal készül Londonra. Az iskolai és szabadidősport területén bővítenünk kell a sportiskolai rendszert, garantálni a diáksporton belüli létszám-növekedést, áttekinteni és összefésülni a diákolimpiai és a szövetségi versenyrendszert. Amolyan koordinatív munka lesz a miénk a rendcsináláshoz, nem elméleteket gyártunk, hanem cselekvési programok sorát az érintettek igényeinek megfelelően.
– Az eddig sikerrel működő utánpótlás-fejlesztési programok változnak majd?
– Az elemzéseink alapján mindenképpen felülvizsgáljuk őket. A Sport XXI-ben például diszkriminációt tapasztaltunk néhány sportággal szemben, pluszforrást kellene beletenni, s a teljes utánpótlás-nevelési vertikumot átfoghatnánk. A Héraklész-, illetve a Bajnok- és a Csillagprogram összességében kiválóan ketyeg, hiszen jól vizsgáztunk nyáron Szingapúrban, az első ifjúsági olimpián. Azért akadnak anomáliák, például ha megnézzük, hogy a támogatott fiatalok közül kik és mennyien kerültek a felnőttélmezőnybe, akkor már nem olyan rózsás a helyzet.
– Több forrásból dolgozhatnak, mint korábban?
– Most folyik a költségvetés vitája, lehetőséget kaptunk megtervezni az igényeinket. Ennek alapján több forrásra lenne szükségünk, mint tavaly, hiszen egyrészt kaptunk új feladatokat, másrészt a korábban zárolt pénzeket pótolni kellene. Új stratégiai célként egyrészt ki kell alakítanunk sportági akadémiákat, centrumokat, s ez nagyon komoly előkészítést igényel, másrészt a kormányzati szándéknak megfelelően közeledni kell a határon túli fiatalokhoz. Jelenleg háromszáz tehetségpont működik a környező országokban, erre a rendszerre kellene ráépíteni a sportot is. Azt tervezzük, hogy már az idei Héraklész-gálára meghívunk határon túli magyar tehetségeket.
– Hol helyezkedik majd el az intézet az államigazgatásban, ha már „megszabadult” a létesítményfenntartástól?
– Ez még nyitott kérdés. Az biztos, hogy a kiemelt szerepet kapó MOB-bal szorosabbra kell vonnunk a kapcsolatunkat, de a központi finanszírozású tehetséggondozó programok az állami sportirányítás felé determinálnak. Sokféle modell létezik világszerte, a tudományos-módszertani intézmények általában külön működnek, illetve az államigazgatási rendszerben. A struktúrákkal kapcsolatban politikai döntés szükséges. A én szerepem azért érdekes, mert egyrészt egy állami intézet megbízott főigazgatója vagyok, másrészt a MOB alelnöke, így mindkét oldalt jól látom és ismerem. A lényeg, hogy a hatékonyabb megoldást válasszuk.
origo.hu
A Volánbusz fizetési listáján is rajta volt Magyar Péter testvére
