Hangok, zajok, zörejek. Így kezdődik az új Linkin Park-lemez, aminek 15-ös számlistáján igazából kilenc dalt találunk csak. Oké, ez ne legyen akadály, egy rockbanda, akik felforgatták az utolsó évtized rock/metál zenéjét, ennyi belefér tőlük. Annál is inkább, mert az első igazi nóta, a Burning In The Skies sodrása annyira magával ragadó, hogy az ember rögtön beleborzong. De nemcsak a melódiába, hanem a szövegbe is. A Linkin Park legénysége albumról albumra komolyodott, érettebb és letisztultabb lett zenéjük, és egy pimasz, odamondogatós nu-metal zenekarból váltak egy ökotudatos, komoly bandává. Mára a Linkin Park a világ egyik legfontosabb zenekara lett.
Kevesebb a gitár, több a gép, de ezzel fordított arányban több a lélek. Furcsa, bizarr hangszeres és számítógépes megoldások jellemzik az Ezer nap albumot. A sok markáns, védjegyszerű tulajdonság közül is talán a legegyértelműbb a Chester-féle éneklés és a Mike Shinoda által hozott rappelés volt, ami mára megváltozott, ugyanis Shinoda is énekelni kezdett.
A zenekart utolsó előtti, Minutes To Midnight című albuma kapcsán címkézni kezdték, és a komolyabb hangvétel miatt a U2 munkássága volt a sajtó viszonyítási alapja. Nehéz volt elfogadni, hogy egy csapat a zenéjével együtt idősödik, tapasztal, bölcsebbé válik. Pedig a Linkin Park integráló szerepet játszott és játszik a mai fiatal rockrajongók és az idősebb generációk között. Az pedig, hogy többszörös platinalemezesek, annyi dollárt jelent már régóta a bankszámlájukon, hogy simán megtehetik, hogy művészibb, kísérletezőbb, üzeneteket közvetítő dalokat írjanak. Valószínűleg nem fogja őket érdekelni sem az, ha fanyalog rajtuk a sajtó, sem az, ha eltávolodik tőlük a közönség. Az új lemezzel a Radioheadhez hasonlított csapat befolyásos és fontos lett. Ez pedig bántani fog sokakat. Amíg azonban bizonyos dalok első zongorahangjai és melódiái olyan atmoszférát sugároznak, mint amilyen az új lemez több dalából árad, nincs értelme a gyanakvásnak, az egzakt elemzésnek és a szőrszálhasogatásnak.
Négyszer hallgattam meg a számokat. Egyelőre csak dalok egymásutánja a lemez, de az erő megvan benne ahhoz, hogy kerek albumnak érezzem. Tizedszerre. Vagy évek múlva. A Linkin Park nemcsak magát zúzza szét és rakja össze, hanem a hallgatót is. Ahogy az egyik dal refrénje is mondja: „Elveszítem, amit meg sem érdemeltem.”
(Linkin Park: A Thousand Suns, kiadó: m-Ton, 2010.)
origo.hu
Újszerű gyógyszertár-élmény? Az Unipatika ezt nyújtja!
