Testamentum a katyni igazságról

Lengyelországban a napokban kerül a könyvesboltok polcaira Andrzej Przewoznik Katyn. Zbrodnia, prawda, pamiec (Katyn. Bűntény, igazság, emlékezet) című könyve. A monumentális, több száz oldalas, dokumentumokra és a szerző személyes kutatásaira alapozott mű részletesen vizsgálja a katyni tömegmészárlást, előzményeit, kiváltó okait és az úgynevezett katyni hazugság több évtizedes történetét is.

Sebek orvoslása. Lengyelország – Oroszország. Nehéz témák. Három narráció: történelem, irodalom, film címmel háromnapos nemzetközi tudományos kongresszus helyszíne volt 2010. október 5–7. között a Krakkói Pedagógiai Egyetem. Lengyelországban ez volt az első ilyen jellegű rendezvény. 2009 októberében Lengyelország és Oroszország. Az emlékezés kötelessége és a feledés joga címmel Moszkvában rendeztek először hasonló, a két nép történelmi örökségét elemző, az évszázados sebek orvoslásának lehetőségeit kereső, tudományos konferenciát. A krakkói kongresszus a két nép történelmének öt fontos, konfliktusokkal terhelt időszakát vizsgálta a XVII. századtól napjainkig. A résztvevők elsősorban a közösségi tudat és a nemzeti önazonosság alakulásának folyamatát igyekeztek nyomon követni a lengyel és az orosz társadalomban. A szervezők célja az volt, hogy a történelem, valamint az irodalom és a filmművészet tükrében megmutassák, hogyan látták ugyanazt a történelmi eseményt a két országban, feltárják a századok során kialakult történelmi sztereotípiákat, és egyben keressék egymás megértésén keresztül az együttműködés lehetőségeit. A több rangos tudományos intézet együttműködésével létrejött kongresszuson lengyel és orosz szakemberek mellett számos külföldi tudós: történészek, politológusok, szociológusok, pszichológusok, pedagógusok, újságírók és más tudományágak képviselői is részt vettek. (K. M.)

Przewoznik az április 10-i repülőgép-katasztrófában vesztette életét. 1963-ban született, a Lengyel Nemzeti Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkára, a nehéz ügyeket vizsgáló lengyel–orosz bizottság tagja volt. 1988-ban történelem szakos diplomát szerzett a krakkói Jagelló Egyetemen. Történészként behatóan tanulmányozta a II. világháború során Magyarországra menekült lengyelek történetét, a magyar néphez igazi baráti viszony fűzte. 1992-től a Lengyel Nemzeti Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkáraként nagy figyelmet fordított a magyarországi lengyel emlékhelyek gondozására, de a magyar vonatkozású emlékhelyek létesítését is mindig örömmel támogatta. Ugyanígy jó kapcsolatra, együttműködésre törekedett más nemzetekkel is.
A vezetése alatt álló tanács titkáraként elsőrangú feladatának tekintette a nemzeti emlékezet ébrentartását. Számos emlékhelyet állíttatott Lengyelország és más országok területén hősi halált halt lengyel katonák emlékére. Élete utolsó éveiben a II. világháború egy tragikus fejezete, a sokáig tisztázatlan katyni vérengzés feltárásával foglalkozott. A katyni események feltárása és dokumentálása bizonyos értelemben életcélja lett.
„Tisztában volt azzal, hogy a katyni ügyben súlyos kötelességek hárulnak rá, nemcsak a lengyel nemzeti emlékezet ápolására létrehozott állami intézmény vezetőjeként, de történészként is. Tudta, hogy úgy, mint ő – a kutató, az állami hivatalnok és az események aktív résztvevője – senki sem írhatja meg a katyni események legújabb fejezeteit” – jegyzi meg bevezetőjében Jolanta Adamska, Przewoznik régi munkatársa, aki a szerző halála után a könyvet befejezte, és a kiadásra előkészítette.
„Nagyon szerette volna, ha a könyv megjelenik a katyni vérengzés 70. évfordulójára. Más elfoglaltságai, különösen az április 7-i és 10-i megemlékezések előkészítése azonban hátráltatták az írásban. Az utolsó hónapokban különösen lázasan dolgozott, mintha megérezte volna, hogy nem sok ideje maradt. És azt a lehető legjobban akarta kihasználni. Az alvásra és pihenésre szánt időt minimálisra korlátozta. Biztos akart lenni, hogy a könyv megjelenik, és elmondhatja benne mindazt, amit Katyn ügyében mondani akart” – folytatja Jolanta Adamska.
A könyv előszavában Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke így ír: „a kiadvány különösen értékes, mai eseményeket tárgyaló részét Andrzej Przewoznik személyes tapasztalatai alapján írta. Hiszen ő volt az, aki a kilencvenes évek elejétől kitartóan harcolt a katyni hazugság leleplezéséért. Ritkán fordul elő, hogy egy történelmi kiadványban ennyi tény és esemény szerepel, amelyeknek a szerző személyes résztvevője lehetett”.
Andrzej Przewoznik nem érhette meg könyve megjelenését. A katyni vérengzés 70. évfordulójára repült a helyszínre a lengyel elnöki delegáció tagjaként, amikor társaival együtt tragikus halált halt nem messze a kegyetlen mészárlások színhelyétől.
A szmolenszki katasztrófa után a most megjelent kiadványt joggal tekinthetjük a szerző testamentumának is. A kiadó és az olvasó számára ugyanakkor egy újabb lehetőséget kínál, hogy lerója kegyeletét a szmolenszki katasztrófa áldozatai előtt, azok előtt, akik az igazságért harcoltak. Haláluk árán az egész világ megtanulta Katyn nevét.
A könyv mellékleteként megjelent több Katynra vonatkozó beszéd, többek között Donald Tusk lengyel és Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök 2010. április 7-i, valamint Lech Kaczynski államfő április 10-re megfogalmazott, de el nem mondott beszédének szövege is.