Utazó emberek

Európai cigánypolitika nem létezik: Brüsszelben nincs világos irányvonal, amely a romák integrációja érdekében előírná a tagországok számára a tennivalót. Az Európai Unió szerint ez az egyes országokra tartozik, az ő gondjuk a kisebbségek beillesztése – a központi szervezet esetleg ehhez biztosít anyagi támogatást.

Három franciából kettő egyetért a közbiztonságért teendő kemény lépésekkel, igaz, a megkérdezettek több mint fele aggódik a romló nemzetközi megítélés miatt.

Az Európai Unió az utóbbi évtized tagfelvételei alkalmával olyan kelet-európai országok előtt tárta ki kapuját, amelyek milliós cigány lakossággal rendelkeznek. Hogy képzelték el azt, hogy ezekben az államokban varázsütésre beindul a felzárkózás, megszűnik az előítélet, a romák villámgyorsan életformát váltanak? A cigányok egy része, élve az uniós szabályok biztosította előnyökkel, nem várt arra, hogy eljöjjön e mesebeli világ, hanem oda ment, ahol jobbak az életkörülmények: nyugatra. Egy jól fűtött brüsszeli irodából persze ki lehet pécézni egy országot, körülötte nagyra fújni a médiakampányt, de a problémát csak közösen lehetne megoldani, mert holnap újból felbukkan máshol.
Válság ide, válság oda, most még a pénztelenséggel sem takarózhatunk: a 2007–2013-as uniós költségvetésben 17,5 milliárd eurót különítenek el a cigányok és más hátrányos körülmények közt élő rétegek megsegítésére. Eddig csupán tizenkét állam nyert pályázattal ebből a költségvetési összegből, amellyel a romák integrációját, beilleszkedését támogatják. A kifizetett összeg csak százmillió euróban mérhető, miközben letelt a költségvetési időszak majd fele. Vajon miért ez az összeurópai érdektelenség?
Nézzük meg, hogy Európa országaiban hányan, milyen körülmények közt élnek a romák! Az unió határain belül mintegy tízmillióan vannak, pontos adatokkal még az unió sem tud szolgálni. Nyugat-Európában a „gazdasági menekültként” külföldön élő, a nagyvárosok környékén, nomád módon táborozó – főleg kelet-európai – romák száma nem haladhatja meg a kétszázezret.
Majd kétmillió roma származású lakosságával Romániának a legégetőbb a gondja. Nem véletlen, hogy a Franciaországból távozásra felkért táborlakók között is főként romániai cigányokat találunk.
A francia hatóságok öszszesen tizenötezer külföldi sátorozóról beszélnek. A július végi francia intézkedéseket követően 1700 külföldi roma választotta az önkéntes hazatérést. A felnőttek 300 euró, míg a gyermekek 100 euró hazatérési támogatást kapnak. Egy nem népes családnál is összejön úgy ezer euró, ami Romániában féléves minimálbérnek felel meg. Éric Besson francia bevándorlásügyi miniszter legutóbbi közlése szerint az idén kilencezer roma távozott az országból, ebből ezer volt, akit erőszakkal kellett a határhoz kísérni, tehát ők kitoloncolással hagyták el Franciaországot.
A bukaresti hatóságok kezdetben emelt hangon közölték tiltakozásukat, majd inkább az európai együttműködés fontosságára utaltak beszédeikben. Elfogadnak mindenféle segítségnyújtást: a napokban megkötött kétoldalú egyezség szerint a franciák is hozzájárulnak a különböző integrációs programokhoz, hogy ezzel segítsék a romániai romák otthon maradását. A távlati célok szépek, de addig is, mivel Romániát különösen megtépázta a válság, azonnali segítség kellene. Bukarest az Európai Unió romaköltségvetésének 17,5 milliárd eurós kvótájából eddig 38 milliót volt képes lehívni.
Bulgária, a francia romakitoloncolások másik legjobban érintett országa, meglepő nyugalommal fogadta a cigány lakosság egy részének hazatértét. A balkáni országban a legutóbbi népszámláláson négyszázezren vallották magukat cigánynak. A szófiai vezetők és a sajtó is inkább csak arra hívták fel a figyelmet, hogy nem kellene egy egész országot azonosítani pár ezer ügyeskedővel. Bojko Boriszov jobbközép kormányfő a közelmúltban kijelentette, hogy „semmilyen bajunk sincs Franciaországgal”. A bolgárok nem harsogták tele az unió brüsszeli székházát a különböző jogokra hivatkozással, ők kelet-európaiként jól tudják, hogy nem erről van szó, ugyanis vannak, akik visszaélnek a szabad utazáshoz való joggal.
Spanyolország az az állam, amely eddig a legtöbb pénzt tudta felvenni az Európai Unió integrációs alapjából. A területén élő mintegy nyolcszázezer „gitan” számára elkészített fejlesztési akcióterv támogatására 107 millió eurót kapott. A 2012-ig szóló tervezet a cigányok oktatásában, egészségügyi ellátásában, lakhatásában próbál meg kézzelfogható eredményeket elérni.
Az utóbbi években, de még e hónap elején is „francia megoldással” élt Olaszország a romakérdés kezelésében. A külföldi, törvénytelen bevándorlóként ott tartózkodó 250 ezres, főként romániai roma közösségnek alig ötöde maradt Itáliában. Használt még a franciákénál is bőkezűbb hazajutási támogatás és az illetékes hatóságok határozott fellépése azok ellen, akik törvénytelenül tartózkodtak az országban.
Roberto Maroni, az egykori északi ligás belügyminiszter szerint az EU-nak új kötelező normákat volna szükséges alkalmaznia a külföldön élésre: „Rendszeres minimumjövedelem, megfelelő lakás és a fogadó ország szociális rendszerének terhéből való részesedés.” Van viszont 150 ezer fős hazai roma lakossága is Olaszországnak. Rómában az ő integrációjukkal is foglalkozni kellene, ám erre valahogy kevesebb figyelem jut.
A múlt heti európai uniós csúcstalálkozóra rányomta bélyegét a vita a franciaországi cigánykitoloncolásokról. Emellett volt egy mozzanat, amely ellentmondásokat szült a csúcs után. Sarkozy francia elnök elárulta újságíróknak, hogy az Angela Merkellel folytatott folyosói csevej során a kancellárnő közölte vele, hogy nyugodtabb politikai helyzetben ő is kitelepíti a cigányokat Németországból. Német oldalon minden erővel cáfolták a francia elnök szavait: ilyet Merkel nem mondott, még a fejében sem fordult meg hasonló. Mondott vagy nem, azt nem tudjuk eldönteni, de tény, hogy ez a felvetés aligha használ a mostanában egyre zavarosabb német–francia viszonynak. A hét végén otthon Merkel asszony előállt fenyegetésével: azoktól a bevándorlóktól, akik nem hajlandók lépéseket tenni az asszimiláció felé, megvonják a segélyeket. Ez valóban nemcsak a cigányokat érinti, hanem annál jóval szélesebb kört. Hétfőn New Yorkban az ENSZ közgyűlésén csupán pár percre ült le a német és a francia vezető, hogy tisztázzák a félreértést, és széles mosollyal alátámasszák: minden rendben.
Ha Németország a cigányok kitoloncolása mellett döntene, akkor nem kell tartania a különböző európai uniós szankcióktól. Német földön főként koszovói cigányok élnek. Az 1999-ben véget ért koszovói háborút követően megkérték őket, térjenek haza: kilencvenezer önként, húszezer a kitoloncolás hatására ment vissza hazájába. Napjainkra is maradtak jó páran, számukról ellentmondóak a források: van olyan adat, amely tízezerre, mások ötvenezerre teszik a létszámukat. Az viszont kétségtelen, hogy helyzetük eltér a Franciaországban élő külföldi romákétól. Ők ideiglenes engedéllyel tartózkodnak Németországban, nem táborokban, hanem kulturált körülmények között, albérletben laknak. És még egy: mivel nem uniós tagállamból származnak, őket nem védi az Európai Unió szabad utazási jogszabálya, ha engedély nélkül tartózkodnak az országban, vagy lejár a hivatalos papírjuk, azonnal kiutasíthatók.
Nagy-Britanniában is él legalább kétszázezer „gipsy”. A hatalmon lévő konzervatív párt törvényi szigorítást tervez azok ellen, akik illegálisan foglalják el más területét. Görögországban is negyedmillió roma él olyan harmadik világbeli életkörülmények között, amelyek már rég vizsgálatot várnának az Európai Unió illetékes szerveitől. A Cseh Köztársaság ellen, ahol a cigány lakosság létszáma szintén mintegy 250 ezer fő, az Európai Bíróság két évvel ezelőtti ítéletét hozzák fel, amikor elmarasztalták az országot, mert engedte, hogy a cigány gyermekeket mentálisan sérült tanulók osztályaiba sorolják be.
Egyaránt ötvenezerre taksálják a Portugáliában, Lengyel- és Svédországban élő romák számát. Portugáliából például az illegálisan tartózkodók közül azonnal kitoloncolhatók azok, akik nem az országban születtek, a gyermekek közül azok, akik tizedik születésnapjuk előtt érkeztek oda, illetve a szülők is, ha iskoláskorú csemetéjük van. Lengyelország, amely nem rendelkezik jelentős számú cigány kisebbséggel, mégis 22 millió eurós támogatást nyert el felzárkóztató programjaira.
És Magyarország, amelynek roma lakosságát hatszázezerre becsülik? A legutóbbi események közül a külföldi lapok elsősorban a roma-sorozatgyilkosságra utalnak, valamint arra a tényre, hogy az idegengyűlölőnek nevezett Jobbik milyen jó eredménnyel került be a Magyar Országgyűlésbe. A cikkek zöme még az előtt készült, hogy a párt egyik képviselője „átnevelő táborok” létrehozását javasolta a cigányoknak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ez nem fogja elkerülni az emberi jogokért aggódók fülét, ennek is lesz visszhangja. Lapzártánkig az illetékes minisztériumoktól nem kaptunk választ arra a kérdésünkre, hogy Magyarország mennyi pénzt nyert el az európai romaköltségvetésből.
A francia államfő még Brüsszelben büszkén közölte, hogy a másfél hónap alatt ötszáz illegális táborhelyet szüntettek meg, igaz, ezeknek nyolcvan százaléka hazai cigányoknak, az „utazó embereknek” szolgált lakhelyül. Az „utazó emberek” túlnyomó többségében francia állampolgárok, ráadásul közülük sokan nem is roma származásúak. Az ő törvényileg rendkívül szabályozott életformájukat is megváltoztatná, azaz letelepedésre ösztönözné a francia kormány. Mindenki a 15 ezer külföldi cigány kiutasításán sír, közben nem vesznek észre egy készülő sokkal jelentősebb megrázkódtatást. Az „utazó emberek” számát négyszáz–hatszáz ezer főre becsülik, időről időre az önkormányzat által kijelölt helyen megállnak lakókocsijukkal, majd pár hónap múlva továbbállnak. Ez lesz az igazi kihívás Sarkozyéknek, nem az Európai Parlament rovója.
Franciaországban belpolitikai csata zajlik külpolitikai színtéren. A francia ellenzéknek kapóra jött Sarkozy belbiztonsági csomagja: az otthon amúgy is politikai-pénzügyi botrányok tépázta elnökön még egyet lehet rúgni a nemzetközi porondon, a végtelenségig le lehet járatni őt. Ám a biztonság témakörének felmelegítésével a francia államfő visszatért olyan terepre, amely korábban sikereket hozott neki. A történelmi mélységekből a tetszési indexe a napokban megindult fölfelé, hála annak, hogy most valóban jobboldaliként jobboldali politikát folytat. Az Európai Unió állam- és kormányfőinek múlt csütörtöki találkozóján Sarkozy emelt hangon kérte ki Franciaországnak, az európai együttműködés alapító tagjának, Európa legnagyobb befogadó államának, hogy egyesek kioktassák emberi jogokból.
Három franciából kettő egyetért a közbiztonságért teendő kemény lépésekkel, igaz, a megkérdezettek több mint fele aggódik a romló nemzetközi megítélés miatt. Az utóbbi hetekben Sarkozyről – az ellene folytatott nemzetközi kampány ellenére – olyan cikkek jelentek meg a hazai lapokban, hogy még nem veszett el minden, lehet esélye az államfőnek a 2012-es újraválasztásra.
Nicolas Sarkozy államfőt annyira felmérgesítették a luxemburgi Viviane Reding brüsszeli biztosnő sorozatos franciaellenes kirohanásai, hogy egy vacsorán – mint arról a francia sajtó egybehangzóan beszámolt – a következőket mondta: akkor fogadja be ő a romákat Luxemburgba! A francia elnök, úgy látszik, nem tudott arról, hogy miért nem mennek a romák Luxemburgba: 2008-ban a parlament hozott egy olyan törvényt, amely szerint ha külföldit kolduláson érnek, akkor azonnal kiutasítható. Ott természetesen nincs probléma az emberi jogokkal.