Természetesen nem hallgatható el, szomorú esemény, Polyák Imre hétfői halála teremtette ezt az új helyzetet, ám a huszadik század legjobb magyar birkózójává választott klasszis emléke előtt egyenesen kötelező azzal tisztelegni, hogy a legméltóbb utódot jelölik a helyére. Éppen ma négy esztendeje hunyt el Puskás Ferenc; azóta egyetlen kivétellel – erről később – minden érv amellett szólt, hogy legalább Grosics Gyulának és általa az Aranycsapatnak, a magyar sporttörténelem itthon és világszerte leghíresebb, legnépszerűbb válogatottjának helye legyen a Nemzet Sportolói között.
Amikor e kitüntető címet 2004 tavaszán megalapították, a tizenkét díjazott egyike-másika gerjesztett ugyan némi vitát, de a két labdarúgó személye – Puskás Ferenc és az egyetlen magyar aranylabdás, Albert Flórián – kikezdhetetlen volt. Puskás halálával azonban az Aranycsapat képviselet nélkül maradt, és ez mindmáig igaz. Grosics Gyula ugyanis elkövetett egy taktikai hibát. Nem hajdanán, a kapuban, hanem akkor, amikor Gyurcsány Ferenc még sportminiszterként fogadta, többedmagával. Grosics többször is felidézte a szituációt: először találkoztak személyesen, Gyurcsány mégis azzal nyitott, „Tudom, maga utál engem”, mire ő elképedésében annyit mondott: „Miért, mit kellene tennem?”
A Nemzet Sportolója címet ezzel Gyurcsány miniszterelnöksége idejére megvonta magától. Sőt, az Aranycsapattól is, hiszen rajta kívül már csak Buzánszky Jenő él a legendás alakulatból, és a három vb-n védett, 86-szoros válogatott kapus elé feltehetőleg nem akarták odatenni az 1954-es vb-n szerepelt, 48-szoros válogatott hátvédet. Akkor inkább senkit. Illetve Puskás megüresedett helyét Földi Imre súlyemelő töltötte be, a 2007-ben elhunyt Zsivótzky Gyula atlétáét pedig Rejtő Ildikó vívó. Mindketten olimpiai bajnokok, a magyar sport bálványai, minden tiszteletet megérdemelnek, mint ahogyan sokan mások is, akik még nem a Nemzet Sportolói.
Most mégis Grosics Gyulának és/vagy Buzánszky Jenőnek illene, kellene következnie. A kérdés csupán annyi, hogy egyedül vagy – mint ahogyan ezt az ötletet már korábban felvetettük – kettesben. Ez utóbbi esetben azzal a kitétellel, hogy a címet egészen addig tizenhárman birtokolhatják, amíg egy bajnok el nem halálozik, és akkor nem jelölnek újat a helyére. Kétségtelenül egyedi javaslat, de
a szituáció is az, hiszen feltehetőleg soha vissza nem térő lehetőség kínálkozik.
A Nemzet Színészeivel ellentétben a Nemzet Sportolói nem választhatnak új társat maguk közé – egyúttal e logikátlan és méltatlan megkülönböztetés is megszüntethető lenne –, csupán ajánlást tehetnek, hasonlóan több más szervezethez és magánszemélyhez, 2011. január 15-ig. A jelöltek listáját Czene Attila sportért felelős államtitkár állítja össze, majd a Nemzet Sportolóival közösen is áttekinti a névsort, a kiválasztott nevét pedig az ő kezdeményezésére Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter terjeszti a kormány elé.
Grosics Gyula véleményét a témában már többször kikértük, idéztük, ezért tegnap Buzánszky Jenőt hívtuk telefonon, aki nyolcvanöt esztendős korában is kicsattanó erőben járja az országot-világot, szombaton például jelen volt a nála „csupán” tizenöt esztendővel idősebb Nagyváradi AC jubileumi születésnapi rendezvényén is. „Valóban sokfelé megfordulok, és ha felvetődik a kérdés, sehol sem értik, miért nem érdemes az Aranycsapat egyik, még élő tagja sem a Nemzet Sportolója címre – szögezte le, majd azzal folytatta: – Úgy gondolom, Grosiccsal egyetemben méltatlanul hagytak ki bennünket, pedig ha valahol külföldön szóba kerül egyáltalán a magyar sport, az a legvalószínűbb, hogy először az Aranycsapatot említik.” Amikor felvetettük Buzánszky Jenőnek, mit gondol arról az ötletről, hogy mindketten a Nemzet Sportolói legyenek, rövid tűnődés után azt felelte: „Nem rossz. Benne vagyunk a korban, jóval nyolcvanon felül, talán tényleg egyszerre is megérdemelnénk.”
Meg, egyszerre is. Talán nélkül.
origo.hu
Nagy Bandó András gusztustalan, fékevesztett kirohanásával végleg kiírta magát a közéletből
