Éljen a változatosság!

Ö K O T E R R O I R

Példátlan, történelmi és más hasonló jelzőkkel illették a lelkes tudósítások azt a nemzetközi egyezményt, amelyet a minap hoztak tető alá a résztvevők a nagoyai ENSZ-értekezleten a biológiai változatosság megőrzéséről. Az eddigi tapasztalatok alapján kissé indokolatlannak tűnik a hurráoptimizmus, hiszen ez már a második biodiverzitási egyezmény az ENSZ égisze alatt, az elsőt még 1992-ben fogadták el a riói konferencián, azóta fel is gyorsult rendesen a fajok kihalásának üteme. Persze a nagoyai megállapodás azért jóval több, mint a semmi, nem zárható ki bizonyos politikusok jellembeli és szellemi fejlődése, de ennek tükrében különösen fájdalmas az Egyesült Államok ismételt távolmaradása. Nagy csalódás ez azoknak, akik Barack Obamától várták a csodát, de úgy tűnik, az olaj, Afganisztán, a gazdasági társaságok világuralmának fenntartása, az extraprofit vagy az időközi választások kimenetele változatlanul fontosabb, mint hogy mi történik egy nyomorult korallzátonyon. Az értekezleten képviseltette magát viszont százkilencven másik ország, és ráadásul dűlőre is jutottak egymással, ami mindenképpen dicséretes. Elfogadták a 2020-ig szóló stratégiai tervet, amelyben húsz célt tűztek ki a természet védelmére, a fajok kipusztulásának megállítására, valamint a tengeri és szárazföldi védett területek kiterjesztésére. Jegyzőkönyvet fogadtak el arról, hogy megosztják a gyógyszeriparban és a kozmetikai szektorban, főként a déli országok állati és növényi genetikai forrásából keletkező elképesztő jövedelmet, amelynek egy része így a fejlődő (lásd szegény) országokban marad. Hogy ez mekkora jelentőséggel bír, azt az is mutatja, hogy a dollármilliárdok sorsát eldöntő passzus nyolc (!) évig készült. Jobb későn, mint soha. Reménykedhetünk, hogy most már sikerül megfékezni a fajok kihalásának rémisztő tempóját is, ami tudósok szerint több százszorosa a természetes rátának, egy ENSZ-jelentés szerint óránként három faj tűnik el örökre a Földről. Mondhatjuk persze erre, hogy az emberiségnek számtalan baja között akad fontosabb dolga, mint azzal foglalkozni, hogy Costa Ricában egy békafaj búcsút int a bolygónak, csakhogy ebben a láncban is szem mindenki, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, ahol meg pusztulás, ott pusztulás, ami igen gyorsan közvetlenül érintheti a most még a tápláléklánc csúcsán magabiztosan pöffeszkedő embert is. Annak kellene tudatosulnia, hogy ha már önzők vagyunk, legyünk igazán önzők és már csak a saját jól felfogott érdekünkben is vessünk véget a rombolásnak. A következő értekezlet egyébként két év múlva lesz, Újdelhiben. Éppen a megfelelő helyen, ugyanis egy, a napokban közzétett klímajelentés szerint India és Banglades lakói nézhetnek szembe a legdurvább következményekkel az éghajlatváltozás következményeként. És a modellezésnél azt is figyelembe vették, mennyire felkészülten és felelősségteljesen reagálnak az adott ország politikusai és gazdasági döntéshozói a globális felmelegedés jeleire.