Fellendülésre várva

Mit hoz a Fehér Ház urának a republikánus előretörés? Hosszú távon is akkora hatása lesz a konzervatív Teadélután mozgalomnak az amerikai politikára, mint amit most sugallnak? Hova vezet a féktelen kampányfinanszírozás? – ezekre a kérdésekre keresett választ lapunknak Kenneth E. Fernandez, a Nevadai Egyetem Politikatudományi Karának adjunktusa.

A legdrágább és a legdühösebb. Ezekkel a szavakkal jellemezte a választási kampányt Billy Vassiliadis, az R&R Partners hirdetési cég főnöke, a Las Vegas-i politika veteránja lapunknak. Az emberek mérgesek, félnek, meg akarnak szabadulni valakitől – mondta, hozzátéve, a választási harc annyira kiélezett, hogy minden este felmérést tartanak a hatékony munka érdekében, a televíziós hirdetések ára pedig szeptember óta négyszeresére emelkedett. (Z. G.)

Úgy tűnik, a republikánusok irányába tolódnak el az erőviszonyok a törvényhozásban. Miként hathat ez Obama politikai jövőjére, 2012-es újraválasztási esélyeire?
– Egy kollégám nemrégiben írt tanulmányt arról, hogy azok az elnökök, akiknek pártja jelentős vereséget szenvedett a félidős választásokon, érdekes módon jól jártak, és nagyobb eséllyel nyerték meg a következő elnökválasztást. Ott volt például Bill Clinton, aki első mandátuma elején több esetben is kudarcot vallott. Nem tudta keresztülvinni az átfogó egészségügyi rendszert, nem sikerült feloldania a homoszexuálisok megkülönböztetését a haderőben, hogy csak néhány példát említsek. Megítélése egyre romlott, és 1994-ben a republikánusok elhódították a törvényhozás mindkét házát, a képviselőházat negyven év után először. Mégis, ezt követően Clinton népszerűsége emelkedni kezdett, mert a problémák egy részét, a politikai felelősségmegosztásra apellálva sikerrel hárította a republikánusokra. Barack Obama számára a demokrata többség segített keresztülvinni a pénzügyi szabályozásra, egészségügyi reformra vonatkozó terveit, ugyanakkor nem tud kit okolni a bajokért, hiszen párttársai tartják kezükben az irányítást a kongreszszusban is. Így egy republikánus többség a képviselőházban, esetleg a szenátusban e logika szerint javíthatja Obama esélyeit 2012-ben.
– A választási kampány egyik legfontosabb jelensége a Teadélután mozgalom felemelkedése. Európai nézőpontból úgy tűnik, olyan emberekről van szó, akik nem látják vagy nem akarják megérteni azokat a gazdasági és politikai problémákat és realitásokat, amelyekkel manapság az Egyesült Államok szembesül. Hosszú távon is jelen lesz ez az erő az amerikai politikában?
– Bizonyos felmérések azt mutatják, hogy az amerikai szavazók nem annyira tájékozottak aktuális kérdésekben, mint európai társaik, s ezért hajlamosabbak vagyunk az érzelmeink, megérzéseink alapján választani. Azt hiszem, a Teadélután mozgalom is egy ilyen ösztönös reakció egy gazdaságilag nehéz időszakban. Vannak közgazdászok, akik szerint a kilábalással ez az erő el fog tűnni, mint az korábban több ilyen harmadik párti kezdeménynyel is megtörtént. Ez a probléma semmiképpen sem olyan megosztó kérdés, mint az amerikai történelemben mondjuk a rabszolgaság volt, amely sokáig a felszínen maradt, s amelyből annak idején harmadik pártként ki tudtak bontakozni a republikánusok.
– Gyors kilábalásra készül az amerikai politikai elit?
– Hivatalos vélemény szerint vége a recessziónak, megindult a lassú növekedés, bár a munkanélküliség még mindig nagyon magas. A kettős recessziós hullámmal kapcsolatos félelmek, amelyek fél éve még igen erősen voltak jelen, mára úgy tűnik, alábbhagytak. Mindebből az következik, hogy a lassú növekedés miatt a problémákat nem lehet gyorsan felszámolni, azaz a hatalmon lévők nem tűnnek fel jó színben, és ez vonatkozik a republikánusokra is. Ők is a kilábalásban érdekeltek, hogy bizonyíthassák, ők is kivették a részüket.
– Világszerte sokan úgy látják, az Egyesült Államokban túl nagy részesedésre tett szert a pénzügyi szektor a reálgazdaság, a termelés rovására, ez vezetett a válsághoz. Levonták ebből a reguláció szükségességére vonatkozó következtetést az amerikai politikusok és közgazdászok, megelőzendő egy hasonló krízist?
– A nagy világválság után hozott korlátozó intézkedéseket Bill Clinton kormányzata és a republikánus többségű törvényhozás idején visszavonták. Ezzel úgymond lebontották a tűzfalat a bankok, a biztosítótársaságok és a tőzsdei pénzügyi érdekek körül, ami aztán többszörös összeférhetetlenséghez vezetett, s egyesek szerint, legalábbis részben, az ingatlanbuborék és még néhány tőzsdei buborék kialakulásáért is kárhoztatható. A kongresszus kísérletet tett új korlátozások bevezetésére, hogy elejét vegye egy hasonló helyzetnek. Mégis, a pénzügyi szektor súlya és az a tény, hogy a gazdaság motorja, azt sugallja, hogy nem szabad túl sok megkötést tenni. Az, hogy egyesek innovatív módon mozgatják a pénzt, stimulálhatja a kutatás-fejlesztést, új technológiák, termékek létrejöttét.
– Nemrégiben az amerikai legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy a vállalkozások korlátlanul támogathatnak politikai kampányokat. Milyen hatása van ennek a döntésnek a választásra és hosszú távon az amerikai demokráciára?
– A döntésnek óriási hatása volt, hiszen a költekezés minden rekordot megdöntött, beleértve az elnökválasztásokat is (interjúnk idején az összeg négymilliárd dollárra rúgott – a szerk.). Sokan aggódnak az olyan adományok miatt, amelyek az új szabályozás szerint anonimak maradhatnak. Újra és újra a kampányfinanszírozási reform kérdéséhez lyukadunk ki, amelyre többen kísérletet tettek, hol sikeresen, hol elbukva a bíróság döntésén. A jövőben is lesznek törekvések a támogatók megnevezésére, az átláthatóság fokozására, de egyelőre az alkotmány szólásszabadságra vonatkozó 1. kiegészítését úgy értelmezik, hogy nem lehet határt szabni a kampányfinanszírozásnak. Az alapjogokat pedig kizárt, hogy módosítanák. Egyedül abban lehet reménykedni, hogy a különböző erőfeszítések hatására legalább követhetők lesznek a különböző politikai csoportoknak juttatott vállalati támogatások, amelyeket ma egyes esetekben el lehet fedni. Megoldás aligha születik az elkövetkező két évben, így valószínű, hogy a következő elnökválasztás kiemelt témái közé kerülnek ezek a kérdések.