Nemrégiben Petykó Zoltán, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) elnöke azt mondta, hogy az új kabinet kaotikus uniós pályázati intézményrendszert örökölt elődjétől. Osztja ezt a megállapítást?
– Petykó Zoltán finoman fogalmazott. Az átvilágításkor ugyanis kiderült, hogy bonyolult, bürokratikus, ezer sebből vérző, a stratégia teljes hiányától szétesett rendszert kaptunk örökül. E romhalmaz legnagyobb hibája az volt, hogy a szaktárcák egymástól független ötleteiket és koncepcióikat nem fűzték fel egy egységes és erős gazdaságfejlesztési stratégiára, amelynek a foglalkoztatás és a gazdaságélénkítés lett volna a feladata. A szétaprózottság felőrölte az energiákat, elpazarolta a forrásokat, fenntarthatatlan beruházásokat eredményezett, s az irányító hatóságok koordinálatlan működése rontotta a hatékonyságot. Mi egységes stratégiájú és új szemléletű fejlesztéspolitikai rendszert kívánunk létrehozni, amelynek három pillére a nemzetgazdasági tárca, a fejlesztési minisztérium és az NFÜ a közreműködő szervezetekkel.
– E „hármas fogatban” megvalósítható az egységes fejlesztéspolitika? Hiszen ütköznek az érdekek, és versengés indulhat a források fölötti diszponálásért…
– Szó sincs érdekellentétről, erre nincs időnk. Az egységes fejlesztéspolitika három pillérét a nemzetgazdasági tárcához utalt stratégiaalkotás, a fejlesztési minisztériumhoz tartozó intézményi felügyelet, szabályozás és koordinálás, valamint az NFÜ hatáskörébe utalt végrehajtás képezi. E rendszerben az ágazati és a területi fejlesztési igények is összehangolhatók, ami szintén nem valósult meg a szocialista kormányzás éveiben.
– Januárban indul az Új Széchenyi-terv, a potenciális pályázók joggal remélik, hogy gyorsabban és egyszerűbben jutnak forrásokhoz. Ez az idő elegendő ahhoz, hogy a rendszer átalakítása során ne hibázzanak?
– Az idő valóban sürget, hiszen olyan túlbürokratizált intézményt kaptunk, ahol a teljes rendszerben háromezer ember dolgozik, tizenöt operatív program jelöli ki a fejlesztés fő csapásirányait, és tizenöt – különböző eljárásrendeket alkalmazó és gazdálkodási formájú – közreműködő szervezet vesz részt a pályázati-támogatási folyamatban. Most ebben a szövevényben kell rendet tenni. Felül kell vizsgálni a támogatáspolitikát a programok tervezésétől a pénzügyi elszámoláson át a panaszkezelésig és az ellenőrzésig. Nem szeretnénk hibázni, ezért is van napirenden a már folyamatban lévő pályázatok áttekintése is, noha ez esetekben érdemi beavatkozásra akkor van lehetőségünk, ha a döntések még nem születtek meg.
– Az Új Magyarország fejlesztési tervben 2007 és 2013 között valamivel több mint 8000 milliárd forint érhető el, de ebből csupán 2000 milliárd a szabad forrás. Ez mihez képest sok, és mihez képest kevés?
– Tény, az előző kormány a források háromnegyedét elköltötte. Ám nemhogy új munkahelyek nem jöttek létre, de gazdasági csőd maradt hátra. Eltökélt szándékunk tehát, hogy egyetlen forint se menjen ki az uniós és a – fejlesztési támogatásokra fordítható – költségvetési forrásokból, amely nem a növekedést és a foglalkoztatás bővítését szolgálja. Szándékaink szerint a kis- és a közepes vállalkozások a szabad források legalább ötven százalékát megkapják. Ugyanakkor komplex csomagokat szeretnénk kínálni nekik, ezért a hitelintézetekkel visszatérítendő és vissza nem térítendő, egymást kiegészítő támogatási konstrukciókat próbálunk kidolgozni.
– Ahol nagy pénzek mozognak, arra rávetül a korrupció árnyéka. Ön szerint a korábbi rendszerben melyek voltak azok a gyenge kötések, ahol kicsoroghattak a pénzek?
– A túlbonyolított építmény melegágya a korrupciónak. Ezért kell az egész struktúrát átalakítani. Ami persze nem egyszerű, hiszen a folyamatos működés fenntartása mellett – pályáztatás, pénzek kifizetése – kell korrekciókat eszközölni. Ez az uniónak is kötelezettségünk.
– Eddig az uniós források jó esetben látványberuházásokat szolgáltak. A nagy projektek nyilván szükségesek, de az érthetetlen, hogy ezek beszállítói és hazai kivitelezői gyakorta csak futhatnak a pénzük után, még a munkások bérét sem tudják kifizetni. Mit terveznek, hogy megszűnjön ez az áldatlan állapot?
– Valóban, az előző időszakban projektek tömegét indították, amelyek esetében hiányzott a nemzetgazdasági tervezés és a fenntarthatósági elemzés-értékelés. A forráskihelyezésekkel kapcsolatban az unió is ellenőrzéseket indított, és nem egy projektről derült ki, hogy szabálytalan volt, és a finanszírozást fel kellett függeszteni. E szabálytalanságok általában a közbeszerzésekhez köthetők, ám a magyar büdzsét is veszélyeztetik, ugyanis amit az unió adott, azt szabálytalanság esetén azonnal visszaveszi a magyar költségvetéstől. E problémák kezelésére – a közbeszerzési törvény módosítása mellett – olyan miniszteri rendelet születik, amely újabb ellenőrzési pontot iktat a folyamatba. Ennek lényege, hogy a jövőben az uniós forrásokhoz kötődő közbeszerzések előtt minden dokumentációt be kell mutatni az NFÜ csúcsközbeszerzési egységénél, s csak akkor indulhat a közbeszerzés, ha megvan a jóváhagyás. Ez egyfelől a korrupció visszaszorítására, másfelől az unióval való elszámolás átláthatóságára is komoly garancia. De egyéb változásokat is érzékelnek majd a pályázók. Például 20 százalékkal karcsúsodik a bonyolult intézményrendszer; egy közvetítő szervezet több operatív programot is kiszolgál majd. A pályázók az egyszerűsítést is örömmel fogják üdvözölni; jövőre már elektronikus pályázati lapot tervezünk. A mellékletek számát is drasztikusan csökkentjük, de jó hír az is, hogy nem kell majd külön igazolást kérni az adó- és vámhatóságtól, elegendő, ha a potenciális pályázó szerepel abban az adatbázisban, amely igazolja, hogy nincs köztartozása. Mindez, vagyis a szolgáltatói szemléletű pályázati rendszer helyzetbe hozza a magyar vállalkozásokat, ezzel munkahelyek jönnek létre, és növekedhet a gazdaság. Arra vállalkoztunk, hogy a források olcsóbban, gyorsabban és hatékonyabban jussanak el a pályázókhoz.
origo.hu
Mutatjuk, hány meleg nap van hátra az őszből
