Bariban, a környék ipari központjában található a Garganóhoz legközelebbi repülőtér. Budapestről már ide is közlekednek fapados járatok, de aki az aprócska, rendezett reptéren kiszáll, még közel sem érkezett meg, és a Puglia országútjain töltött órák képesek elfeledtetni az emberrel, hogy eredetileg egy gyönyörű, hegyes-völgyes mediterrán partvidékre indult. Az olajfaültetvények egyhangúságában elhagyott, beszakadt kúriák és gyártelepek jelentik az összes változatosságot, és felettük ott lebeg a kinyilatkoztatás, amit a helyiek sietnek rögtön közölni az erre tévedő idegennel: Dél-Olaszország a maffiáé, szőröstől-bőröstől, gyárastól-olajfástól. Tiszteletteljes félelemmel húzódunk összébb, miközben a buszablakon besüvít a forró huzat.
Nem véletlen, hogy Gargano nincs a leglátogatottabb európai üdülőhelyek listáján, idáig eljutni tényleg nehézkes egy kicsit: a repülés után még órákig ülhetünk a buszban, mire elhagyjuk a síkságot, és változni kezd a táj: a szerpentinen már erdő vesz körül (híres tölgyfáit egyébként Horatius is megénekelte), és egy-egy kanyarnál kitárul a tengerpart, a sziklák sorát homokos strandok szakítják meg. A meghurcoltatásért cserébe főszezonban is szinte szezon utáni béke fogad, különösen, ha nem Gargano üdülőközpontjában, hanem a távolabbi, Peschici környéki hegyoldalakban megbújó, fehérre meszelt családi nyaralók valamelyikében foglaltunk szállást. A sziklára épült kisváros azt a kopár, magába forduló hangulatot hozza, amit az út során is tapasztaltunk, de a sziklafalak közé ékelődött tengerpartok festőiek itt is, ahogy a környéken mindenhol. És semmi zsúfoltság. Külföldi turistával csak elvétve találkozunk, a leggyakoribb az olasz szó, és valóban igaz, hogy az odaadó vendéglátók viszont semmilyen idegen nyelven nem beszélnek. A mindenkori étlappal kapcsolatban hosszas, szenvedélyes és készséges – természetesen szintén olasz nyelvű – magyarázattal szolgálnak, fittyet hányva a nyelvi akadályokra, azzal a rendíthetetlen hittel, hogy ha az idegen erősen figyel, előbb-utóbb majd csak megérti.
A találomra választott fogások között ne számítsunk levesre, ilyesmit nem esznek. – Csak ha betegek vagyunk – mondja egy angolul kivételesen jól beszélő lány, és szabályosan kinevet a kérdésért. A tenger gyümölcseit előnyben részesítő konyhára egyébként nem lehet panasz, de a tésztát nem ússzuk meg sosem, és egy hét után már össze is vonjuk a szemöldökünket: nem túl változatos. Az itt töltött idő is inkább ilyen lesz: egyforma napok a hegyekkel meg a tengerrel, de egyformán gyönyörűek. Elmélyülésre tökéletes hely.
Ha változatosságra vágyunk, érdemes befizetni egy hajókirándulásra a Tremiti-szigetekre, vagy elcsípni egy helyi tarantulabanda koncertjét, akik vidéki csendben is képesek fergeteges hangulatot csinálni, mert az olaszok – többek között – ebben is nagy mesterek.
origo.hu
Lézerfegyvereket is kapnak a magyar Gripenek - videó
