A Hadik Kávéházban a napokban mutatták be a novemberben megjelent Szépirodalmi Figyelőt. A vendég az új lapszámban szereplő, Hamvas Béla borfilozófiáját újraértelmező esszé szerzője, Gazda Albert borblogger volt. A boríró-esszéista kóstolt, és többnyire helyesen saccolta meg a borok származási helyét, a kínálat pedig kiállta a szakértői próbát. A Szépirodalmi Figyelő friss számának tartalmán kívül így az is kiderült, hogy „korrekt borokkal” vár minket a Hadik Kávéház, amelynek őszi újranyitásával Budapest ismét egy kultúrfészket élesztett újra.
A huszadik század első felének kávéházai igazi kulturális központok voltak; otthont adtak a legkülönfélébb zenei műfajoknak a hagyományos cigányzenétől az operettslágereken át a dzsesszig. Kávéházakban tartotta székhelyét az irodalom, a képzőművészet, sőt a tudomány is; a törzsvendégekről és a kávéházi életről Saly Noémi Törzskávéházamból zenés kávéházakba címmel gyönyörű monográfiát is írt. Ezt a sokoldalú hagyományt próbálják meg újraértelmezni a Hadik üzemeltetői is. A szándék komolyságához nem fér kétség, és az új Hadik sok szempontból életképesebbnek tűnik, mint a kétezres években helyreállított kávéházak, amelyekben minden szépségük dacára jobbára megmaradt a múzeumi hangulat.
A szocializmus évei alatt és jó ideig utána is cipőboltként sanyargó Hadik emberközelibbre sikerült: a kávéház két részletben, az „eredeti” Hadik és a különálló Szatyor Bár kettőseként tért vissza. A klaszszikus kávéházi tér így kisebb helyre kényszerült, a teret a nyugatos szerzők életnagyságú asztaltársaságát ábrázoló falfestménnyel próbálták kitágítani: így sem kifejezetten szellős, de azért hangulatos. Megmaradtak persze a hatalmas üvegablakok és a karzat is, ahol a mitológiai időkben Karinthyék kortyolgatták a kávét egy darab papír fölött, és amelyet ezért Foglalt Páholy névre kereszteltek.
Ezen a címen ma irodalmi estek zajlanak a karzaton: nemcsak a Szépirodalmi Figyelő, hanem a Kortárs folyóirat is belakta a Hadikot estjeivel, a Litera pedig a Szatyor Bárt választotta irodalmi beszélgetéssorozata helyszínéül. Itt kapott helyet a galéria, az időnkénti filmvetítések, de rendszeresen hallani élőzenét is. A Szatyor külsejével kapcsolatban megoszlanak a vélemények, de hát ez már tényleg kényes ízlés dolga. A legtöbbek véleménye röviden ennyi: jó lenne gyakrabban kávéházakba járni. Úgy legyen.
origo.hu
Megint hazudtak Magyar Péterék
