Ideiglenes öröklakás és alkotmányozás

A régi vicc egy állítólagos újsághírt ismétel: „Öröklakást kaptak az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadsereg tisztjei.” A tréfát akkor is értjük, ha aktualitása néhány évtizede a múlté. Országunk húsz évvel a rendszerváltás után sok tekintetben messzebb áll a fejlettnek tekintett nyugati országoktól, mint korábban. Ha nyugat felé kisebb utakon hagyjuk el az országot, a vasfüggöny helyett az osztrák hadseregnek a határzónában állomásozó alakulataival találkozhatunk. Ez a bizalom gyengeségét mutatja: kollégáink oly országot látnak a keleti határon túl, amelynek közállapota indokolja katonai egységek fenntartását a térségben.
Az ideiglenességgel kapcsolatos ellentmondás markánsabb jele a hatályos alkotmány preambuluma: „A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés – hazánk új alkotmányának elfogadásáig – Magyarország alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg: (…)”.
Az alkotmányok többsége rendelkezik bevezetővel, amely nem egyszerűen integetés az olvasónak, hanem az alkotmány indoklása – mindazzal együtt, amit az indoklás szó jelenthet. Ez lehet történeti, az előzmények kijelölése, de lehet a jogelvek leszögezése is. Az alkotmány főszövegére fennáll a jogi érvény, mivel a bevezető megalapozza a főszöveget. Ezért egyes országokban előfordul, hogy a bírói ítélet a preambulumra hivatkozik.
Érthető, ha a készülő új magyar alkotmány preambulumát a leggondosabban állítják össze. Úgy látszik, hogy a bevezető egyszerre lesz történeti és jogelvi, leszögezi az esemény- és írásbeli előzményeket, valamint néhány fontos elvet is. A legfontosabb a végső jogforrás megnevezése (Isten, gondviselés). Az alábbiakban nem ezzel a kérdéssel foglalkozom, hanem annak a vizsgálatával, hogyan lehetséges olyan alkotmány hatálya alatt élni, amely önmagát ideiglenesnek deklarálja.
Van olyan alaptörvény, amelyet ideiglenesen fogadnak el; az ideiglenes alaptörvények élettartama átlagosan két-három év. A jelenleg hatályos magyar alkotmány ugyancsak ideiglenes – immár két teljes évtizede. Az ellenérv, mely szerint az ideiglenesség mellékes és a főszöveg tartalma a fontos, nem fogadható el. Az ideiglenesség kimondása jogelvi jelentőségű. Valamiképp minden megfogalmazás ideiglenes, mivel szavaink változnak; ám döntő jelentősége van, ha az alaptörvény önmagára nézve ideiglenességet határoz meg. Az ideiglenesség az alapvető jelleget teszi zárójelbe, amennyiben a szöveg nem törekszik kellő jogi stabilitásra, hanem rendelkezéseit egy átmeneti célszerűség alá rendeli. Az alaptörvény így egy alapvetőbbnek tekintett, a jogtól idegen cél alá rendelődik; nem az alaptörvény az alap, hanem ez a jogidegen cél. A magyar alkotmány szerint ez a cél „A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése (…).” A cél nem a jogelviség tisztázása, nem a történeti és jogi előzmények összefüggésének megállapítása, hanem egy szűk cél kitűzése, „a békés politikai átmenet”.
A cél megfogalmazásának pongyolasága ma már szembeöltő. A többpártrendszer még nem jelent demokratikus államformát, hiszen a szovjet államok közül nem egy 1990 előtt is többpártrendszerrel bírt. A parlamenti demokrácia kifejezés is elnagyolt, hiszen a népi demokrácia is parlamenti volt a maga módján. A szociális piacgazdaság gazdasági cél, amelynek a politikai viszonya tisztázatlan. A jogállamiság még a Szovjetunióban is létezett a maga módján. Ezért a meghatározott célok elnagyoltsága a mai olvasót csodálkozásra kell, hogy késztesse.
Nem az alkotmány mai tartalmát kívánom minősíteni. A szöveg lehetővé tette a jogállami működést. A jogállam teljesebb fogalmát azonban nem volt képes érvényesíteni, hiszen a privatizációk, a gazdasági összeomlás, a drámai elszegényedés ugyanúgy a jogállam keretében értelmezendők, mint a hatalmi ágak függetlensége. Két évtized távlatából megállapítható, hogy ez az alkotmány a deklarált céllal ellentétben nem segítette elő a szociális piacgazdaságot, hanem olyan visszaéléseket tett lehetővé, mint az elmúlt két ciklus kormányzása. Ezért is indokolt a jelenlegi alkotmány főszövegének átfogalmazása.
A legkülönösebb jogi tény azonban az az ellentmondás, amely az alkotmány ideiglenessége és alaptörvény-jellege között áll fenn. Az Alkotmánybíróság ugyancsak az ideiglenesség hatálya alá esik, ezért hatásköre korlátos. Egy olyan alkotmánybírósági önértelmezés, amely lehetővé tenné akár az alkotmány megváltoztatásának akadályozását is, mindennél ellentmondásosabb helyzethez vezethet. Azt a groteszk állapotot idézheti elő, melyben az ideiglenes alkotmány ideiglenes bírósága önmaga ideiglenességét időtlenséggé minősíti át – kicsit hasonlóan azon szovjet tisztekhez, akik ideiglenesen hazánkban állomásozva öröklakáshoz juttatták magukat. Ez nem jelenti, hogy az Alkotmánybíróság egyes rendelkezései nem állják ki a jogi vizsgálat próbáját, és azt sem, hogy a jogi valóság (a láthatatlan alkotmány) el lenne zárva e rendelkezésektől. A jogi valóság önálló koherenciájú, amely tartalmazza a pozitív jogi fennállást. A láthatatlan alkotmány mindig az utóbbi vonatkozásában érvényes; a jogi valóság a történeti folyamatban, a pozitív jog összefüggésében válik megragadhatóvá.
Ennek fényében a magyar patópálság megnyilvánulásának kell tartanunk, hogy két évtizeddel az ideiglenes alkotmány bevezetése után még mindig nincs önmagát igazi alaptörvényként meghatározó alaptörvényünk. Egy olyan alaptörvény, amely egy elnagyoltan megfogalmazott politikai célt tűz ki maga elé, nem képes rendelkezéseit kellő jogi erővel ellátni. Ha a pozitív jog szövege önmagát ideiglenesnek állítja, az összefüggés sérül, amely a jogi valóságot a pozitív joghoz kapcsolja – hiszen a jogi valóság megköveteli a pozitív jog lehetséges biztosságát. Ezért az ideiglenes alkotmány csak azzal a jogi követelménnyel együtt állhat fenn, hogy azt a legrövidebb időn belül végleges alkotmánynak kell felváltania. Ennek évtizedes elmaradása nem más, mint az alkotmányossággal való visszaélés. Az irracionálisan fenntartott ideiglenes alkotmány maga az inkoherencia in corpore iuris. Véleményem szerint itt keresendő minden mutyizás gyökere, mely elborította közösségünket az elmúlt évtizedek során.
Az, hogy a magyar parlament két évtizeden át nem tudta feloldani ezt a groteszk helyzetet, tükröződik az elmúlt két évtized politikai, gazdasági és szociális visszásságaiban. A visszaéléseken túl abban jelentkezik, hogy a hatalom 2006 októberében fegyveres támadást intézhetett az ország békés választópolgárai ellen – a bíróságok és az ügyészség támogatásával. Minden tiszteletem mellett, amelyet a jelenlegi alkotmány kidolgozói iránt érzek, megkerülhetetlennek tartom annak leszögezését, hogy az alkotmány két évtizedes ideiglenessége jogi és politikai abszurdum.
A mai alkotmányozó hatalom kötelessége, hogy ezt az ellentmondást feloldja. A reális folyamatok korlátai miatt ez időbe telik, aminek során nemcsak az új alkotmány szövegezése kell, hogy megvalósuljon, hanem a jelenlegi alkotmány átformálása is. E formálás elvi kerete proleptikus: előre tekint az alapvető ellentmondásosságot megszüntető alaptörvényre. Ez a megközelítés teszi lehetővé a jelenlegi alkotmány átalakítását. Azt állítani, hogy ez az átalakítás politikailag tilalmas, szembe megy mind a hatályos alkotmány szövegével, mind az új alkotmány megalkotásának feladatával. Az átalakítást el lehet végezni, nem egyszerűen a parlamenti felhatalmazás alapján, hanem előretekintő módon is. Ezzel szemben úgy tenni, mintha ez a tevékenység alkotmánysértő lenne – miközben maga az alkotmány alapjogi abszurdumot valósít meg –, következetlen álláspont.
Kevesen vonnák kétségbe, hogy több okból is szükséges a visszafogottság minden olyan változtatás terén, amely az ideiglenes alkotmány ideiglenes átalakítását eredményezi. Először is ez szakmailag fontos, hiszen az új alkotmány jelenleg csak általánosságban létezik. Másodszor politikailag is ajánlatos, mivel a jelenlegi alkotmánnyal szembeni törvénytisztelő magatartás példaértékű az új alkotmányra nézve is. Végül fontos a visszafogottság azért is, mert az ideiglenes alkotmány változtatása ugyanazt a jogelvi ellentmondást hordozza, mint amely már két évtizede jellemzi „ideiglenes” alkotmányunkat.

A szerző filozófus, egyetemi tanár