Legutóbb, amikor az ajkai vörösiszap-tározó környékének bejárásakor találkoztunk, mi mindannyian gumicsizmát viseltünk, ön viszont öltönyt és a fekete cipőt. Sikerült kitisztíttatni?
– Igen, nekem most ez a munkaruhám. Nem vittem el tisztítóba, alighanem elszörnyülködtek volna a látványon. Helyette ecetsavval próbálkoztam, meg persze bő vízzel, bár mondogatták a kollégák, hogy ez az anyag szétmarja a lábbeliket is. Megjegyzem, meglepődtem, amikor láttam, hogy Ajkán egy étteremben, ahová osztrák hadmérnököket hívtam meg vacsorázni, azt írták ki: vörösiszappal szennyezett cipővel belépni tilos. Felteszem, a tulajdonos szembesült vele, hogy ha a vendégek behordják ezt az anyagot, abból komoly bajok keletkezhetnek.
– Ez is azt jelzi, hogy a mai napig sokan félnek a vörösiszaptól, és még mindig nem tudják, hogy a mostani, kiszáradt formájában veszélyes-e. Szóval: veszélyes vagy sem?
– Az apró szemcsék formájában szálló, kiszáradt anyag bárkinek a tüdejébe is eljuthat. A lúgos kémhatása káros, a benne lévő nehézfém potenciálisan rákkeltő. Vagyis fontos feladat, hogy megakadályozzuk a további kiporzást. A lúg eredetileg folyadék formájában volt jelen az ajkai tározóban, 50-70 százalékát tette ki az összes anyagnak, 12-es, 13-as pH-értékkel. Sietve jegyzem meg, hogy Nyugat-Európában és a tengerentúlon olyan technológiákat iktatnak be a rendszerbe, amelyek jóval biztonságosabbá teszik a gyártást és a tárolást. Ezek meghonosítását javaslom én is. Száraz eljárásnak nevezik azt a módszert, amellyel 25 százalékra csökkentik a lúgtartalmat, a pH-ját pedig 10-es szintre. Így kevesebb tározóra van szükségük, s mivel az anyag sűrűbb, ha pedig mégis bekövetkezik a gátszakadás, a massza nem jut el messzire. Másrészt alacsonyabb pH-érték mellett nem kellett volna azt a világszámot bemutatnunk, hogy soha ki nem próbált módon folyó vizekben próbáljuk kalcium-szulfáttal lecsökkenteni a lúgosságot. Ami Nagybányán, a cianidszennyezés idején a román kollégáknak sajnos nem sikerült, az most a Torna-patakon és a Marcalon igen, vagyis mire a víz elérte a Rábát, majd a Mosoni-Dunát és végül a Dunát, addigra az anyag már nem okozott kárt.
– De a Torna-patak és a Marcal folyó halott…
– Sajnos azt kell mondjam, hogy igen.
– A cianidszennyezés idején persze a Tiszáról is lemondtunk, végül a vártnál hamarabb rendbe jött a folyó. Most nem számíthatunk valami hasonlóra?
– Most viszonylag kis vízfolyásokon sikerült megfogni a káros anyagot, a cianidszennyezés idején egészen a Fekete-tengerig jutott belőle. Azonban sajnos egyelőre folyamatos a szennyezés utánpótlása, a szakadáson keresztül ugyanis szivárog ki a vörösiszap, ráadásul ha esik az eső, akkor csak nő a mértéke. Próbáljuk beállítani a pH-szintet. Hosszú védekezésre kell felkészülnünk, ráadásul télvíz idején. A végső megoldást az jelentené, ha egy teljesen szigetelt teret hoznánk létre, ahol a falak leomlása esetén is meg tudnánk fogni az esetlegesen kiáradó anyagot.
– Mi a helyzet most a tározó falával? A hírek arról szólnak, hogy hasad tovább.
– A X-es tározó két falán újabb és újabb repedések jelennek meg, szemmel látható irdatlan nagy törések vannak a falban. Egyszerre süllyed, körülbelül egy millimétert naponta, nő a törések vastagsága, s mozdul is kifelé.
– Vagyis egyre csak süllyed és dől, aztán egyszer csak összeomlik majd az egész?
– Igen, de a mögötte lévő massza szerencsére szárazabb, mint a katasztrófa megtörténtekor, vagyis lassabban folyik majd kifelé.
– Tényleg nem lehet megbecsülni, mikor fog ez bekövetkezni?
– Nem, lehet egy hét vagy egy hónap, az időjárástól, a talaj átázottságától is függ. De a kiömlés távolsága a szakértők szerint nem lehet több ezer méternél, vagyis gát nélkül sem érné el Kolontárt.
– Ha három nap alatt meg lehetett építeni azt a védvonalat, ami most egy újabb nagy áradat esetén is megfogná a lakott területek előtt a masszát, akkor az elmúlt években miért nem gondolt rá senki?
– A védművet a cégnek kellett volna megépítenie. A törvény szerint az elsőfokú építésügyi hatóság a jegyző, aki kiadhatja az engedélyt a gátépítésre és a fennmaradásra. De senkinek sem kötelessége a jelen jogszabályok szerint, hogy a gátak állagát, stabilitását, szilárdságát vizsgálja. Persze a jegyző nem is tudná ezt ellenőrizni. A szocialista kormány kecskére bízta a káposztát, hiszen kizárólag a cégnek kellett volna szavatolni a biztonságot. Elvben van ebben racionalitás, hiszen nekik is érdekük, hogy ne következzen be katasztrófa, de elképzelhetetlen helyzet, hogy ne legyen egy külső intézmény, amely ellenőrizné is az előírások betartását. Ezért javaslom azt, hogy ipari létesítmények esetén az építésügyi hatósági jogkör a katasztrófavédelemhez vagy a környezetvédelemhez kerüljön át.
– Hamarosan a veszélyes anyagokat kezelő cégek számára is előírják a kötelező biztosítást. Mit fog ez jelenteni a gyakorlatban?
– Olyan változások kellenek, amelyek törvényi úton elejét veszik, hogy ilyen még egyszer bekövetkezzen. Vagy ha ne adj’ Isten mégis megtörténik a katasztrófa, akkor nagyon hatékony ellenlépéseket lehessen tenni. De a megelőzés a legfontosabb, a környezetvédelemnek mindig ezen kell alapulnia. Persze ez is pénzbe kerül. Először is újból veszélyes anyaggá kell minősíteni a vörösiszapot, mint ahogy az uniós tagságunk előtt volt. Igaz, hogy az Európai Unióban nem minősül veszélyes hulladéknak, de mint említettem, nyugaton egészen más, sokkal biztonságosabb állapotban tárolják az anyagot, sőt bizonyos részeit újra is hasznosítják.
– De mi a helyzet a biztosítással? Néhány évvel ezelőtt „környezeti felelősségbiztosítás” néven már majdnem a parlament elé került a kérdés, aztán valamiért mégsem. Akkor miért hiúsult meg ez?
– Az érintettek nyilvánvalóan nem örültek a dolognak. Másfelől nagyon komoly biztosítási piacot igényel ez a lépés. A törvénymódosítás szerint minden veszélyes hulladékkal foglalkozó cégnek kötelező lenne felelősségbiztosítást kötni. Jelenleg Magyarországon biztosítékhagyás történik, vagyis a cég úgy kap engedélyt, ha bemutatja, hogy bizonyos mennyiségű pénze van a bankban. Azonban később ezt a pénzt bármikor feloldhatja a zárolás alól, vagy akár hitelfedezetként használhatja. Jelenleg 1000-1200 cég foglalkozik veszélyes anyagokkal, biztos vagyok abban, hogy ha a felelősségbiztosítási rendszer életbe lép, akkor fél éven belül tíz és harminc közé fog csökkenni a számuk. Méghozzá azért, mert a biztosítás költsége nagyon magas lesz majd vélhetően. Ennek pedig az az oka, hogy nagy a kockázat, s egy kisebb technikai probléma is százmilliós károkat okozhat mind a bírság, mind a kárelhárítás tekintetében.
– A bírságra is köthetnek biztosítást? Hiszen akkor nem is annyira bírság már…
– Ezt a biztosítótársaságoknak kell majd meghatározniuk, de valóban, általában a biztosítás csak a kárra terjed ki. Úgy gondolom azonban, ha néhány tucat cég marad csak a piacon, az a tőkekoncentráció miatt lesz így, nem pedig azért, mert ennyire csökkenne a veszélyes üzemek száma. Vagyis a piac újrafelosztása történik, ami környezetvédelmi szempontból kívánatos cél, hiszen kevés szereplőt sokkal szorosabban, akár havi szinten lehet ellenőrizni. A világon egyébként két-három olyan nagy biztosítótársaság létezik, ami különféle viszontbiztosítások egész hálózatával, globális méretekben vállalja, hogy ilyen tevékenységet folytasson.
– Mi lesz, ha a rendszer kiépül, de bizonyos gyárakat, egy-egy tározót annyira rossz állapotúnak, kockázatosnak minősítenek, hogy azokra senki sem lesz hajlandó biztosítást kötni?
– Biztos vagyok benne, hogy több milliárd forinttal létre kellene hozni a „szuper-környezetvédelmi alapot”, amire az elhagyatott, biztosítás nélküli, a múltból ránk maradt, időzített bombához hasonlatos veszélyt jelentő tározók felszámolása érdekében van szükség. A költségek megtérítése nem a vagyonkezelő feladata, ám ebből az alapból megoldható lenne a finanszírozás.
– Miből lesz erre pénz?
– Csak a magyar költségvetésből gazdálkodhatunk. Fedezet a termékdíjbevétel lehet, ami éves szinten százmilliárd forintra rúghat, amennyiben be is fizetik. Mi pedig meg fogjuk követelni, hogy az erre kötelezettek a díjat igenis fizessék be. Ennek egy részét szánhatnánk a „szuperkörnyezetvédelmi alap” finanszírozására. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is létezik ilyen.
– A biztosítás kapcsán az imént úgy fogalmazott, hogy „az érintettek nyilvánvalóan nem örültek a dolognak”. Ez azt jelenti, hogy a szóban forgó nagy cégeknek tényleg komoly lobbierejük van a politikai döntéshozatal szintjén?
– A háttérben megbúvó különféle érdekcsoportok kormányzati kapcsolataikat használva elérték, hogy teljesen meggyengítették az állam ellenőrző szerepét, s csökkentették a törvények végrehajtásának lehetőségét.
– A Mal Zrt. úgymond alkut kínált: öt éven át évi háromszázmilliót fizetne kártérítésként, cserébe azonban az állami felügyelet megszüntetését kéri. Márpedig vádalkut általában nem a gyanúsított szokott ajánlani. Mit tud a kormány kezdeni ezzel a helyzettel?
– Az állam jelenleg csupán kontrollálja a cég működését. Ám le kell szögezzük, csak a vizekben okozott kárért kiszabandó bírság várhatóan tíz-tizenkét milliárd forint lesz, s ebben a károk felszámolásának költsége nincs benne.
– De a cég valamit valamiért kér…
– A kártérítés eleve kötelességük, az elfogadhatatlan, hogy a Mal Zrt. diktálja a feltételeket.
– Szerencsés lépés volt-e ön szerint, hogy a miniszterelnök jelentette be a Mal vezérigazgatójának őrizetbe vételét, nem pedig a rendőrség, ahogy ez ilyenkor szokás?
– Az országban mindenki azt várja el, hogy a törvények teljes szigorával lépjünk fel. Kilenc ember meghalt, százhúsznál többen kerültek kórházba, sokan még mindig súlyos állapotban vannak. Hogy jogi értelemben kinek mekkora a felelőssége, azt majd a nyomozó hatóság feltárja. Nyilvánvalóan kemény lépésekre volt szükség, s erről az első számú vezetőnek, a miniszterelnöknek kellett tájékoztatást adni, azt hiszem, a lakosság részéről ez a minimumelvárás.
– Évekkel ezelőtt bizonyos szakmai ügyek miatt konfliktusba keveredett párttársaival és az akkori koalíciós partner által delegált miniszterrel. Most teljes támogatást érez maga mögött?
– Teljes mértékben. A miniszterelnök és a belügyminiszter döntése értelmében a helyszínen Muharay Árpád katasztrófavédelmi tábornok úrral együtt, konzultációk révén hozzuk meg a döntéseket.
– Többször említette, hogy a környezetvédelmi hatóság jogköre igencsak korlátozott volt. Ám biztos abban, hogy a hatóság munkatársai – akár el is vonatkoztathatunk a konkrét ügytől – mindig, mindent megtettek, amit megtehettek?
– Ha a környezetvédelmi hatóságokról beszélünk általában, akkor azt mondom, nagyon örülök a felvetésnek. De vissza is kérdezhetek, vajon ön szerint a tíz felügyelőségi vezetőből miért küldtem el nyolcat? Nem véletlenül tettem így, s utódaik munkáját is igen szoros figyelemmel fogom kísérni. Vissza kell állítani a Gyurcsány–Bajnai-korszakot megelőző törvényi rendet.
– Meglehetősen sejtelmesen fogalmaz. Árulja el: korrupciós ügyek miatt kellett távozniuk a vezetőknek?
– Nem volt elég hatékony a munkavégzésük, és a korrupció gyanúja is felvetődött.
– Ez már büntetőjogi kategória.
– Természetesen, a feljelentések meg is történtek. És a nemzeti parkoknál, vízügyi igazgatóságoknál sem más a helyzet.
origo.hu
Szijjártó Péter: Meg kell akadályozni egy újabb gazdasági hidegháború kitörését
