Makarenko Tomival mos

Látványos dolog a reklámokon elverni a port. Annak idején a „cipőt a cipőboltból” típusú hirdetések uralták a közéletet. A szocializmusban a hiánygazdálkodás miatt nehézkes volt reklámozni, amit éppen nem lehetett kapni. Amit viszont igen, ahhoz nem kellett nagy befektetés. Adott egy szép lány bikiniben vagy miniszoknyában, és a reklám „feelingje” máris kész. Szép lányokkal mindent el lehetett adni: traktort, darut, fehérneműt, párizsit vagy kaszakövet. A hatvanas években taroltak a kártyanaptárak meg a céges naptárak, lapjaikon csupa-csupa szépségkirálynővel. Reklámilag ennyit engedett a szocialista etika. Meg a bontott csirkét, ami legalább szellemes volt. A rendszerváltással bejöttek a külhoni nagy reklámügynökségek, eleinte annyi fáradságot sem vettek, hogy lefordítsák a reklámszövegeket. Csak úgy repkedtek az angol szlogenek, amiket borotvák, papírpelenkák, óvszerek, sörösdobozok képei kísértek, hogy itt Balkán-külsőn is hozzájussunk a reklámkultúrához mi, bennszülöttek.
Ma már vannak saját reklámügynökségeink, több is, mint kellene. A tévénéző nyakig van a buta, lenézős hirdetésekkel, amelyek simán hülyének nézik a fogyasztót. Kezdjük azzal, hogy reklámban már itt van Amerika, mert egy filmet nem lehet végignézni anélkül, hogy ne erőszakolnának bele isten tudja, hány reklámpercet. És végig kell szenvedned, ha tudni akarod a film végét, a bombasztikus fájdalomcsillapítótól az intelligens mosóporig. A gyógyszerreklámokat immár engedélyezik, ha valaki nem jártas az egészségügyben, készséggel bedől a hangzatos szövegeknek, amelyekkel becsalogatják a hashajtók, allergiagátlók, fájdalomcsillapítók, bélmozgás-akadályozók vagy a prosztata működését térben ábrázoltak világába. Azt viszont nem kötik a fogyasztó orrára, hogy milyen hatással vannak a bűvszerek a májra, a vesére, esetleg a legnépszerűbb tabletták egyike miként képes gyomorvérzést produkálni. Kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Ezzel aztán minden felelősség a nézőn, illetve a fogyasztón. Lehengerlő ökörségekért sem kell messzire menni: a legtöbb, mi adható az életben, az egy kávéfajta, de az autó- és mobiltelefon-hirdetéseknél is csak úgy röpködnek az önmegvalósítást, euforikus boldogságot sugalló szlogenek.
Soha ennyi vécétisztítót, vécépapírt, szárnyas és szárnyatlan betétet, pohárba landoltatott tampont, lábgombát és hüvelygombát irtót, 24 órás mosdatlanságot garantáló permetet nem ismertünk azelőtt, mint amennyit ma egy nap lenyomnak a torkunkon. Azelőtt szép lányok kínálták a reklámokat, ma ápolatlan és idegesítő ifjak uralják a mezőnyt. Külön balfogása az egyik kábeltársaságnak egy férfi páros szerepeltetése. Blődebbnél blődebb szövegek, kínos és buta poénok, hol műkezekkel nyomulnak, hol Makarenkóra hivatkoznak teljesen tévesen, hol egymást szórakoztatják érdektelen poénjaikkal. A kábeltársaságnak üzenem: ez a két fickó nem behozza a megrendelőket, hanem elrémíti attól, hogy igénybe vegyék a szolgáltatásaikat. De az a plakát is beleillik ebbe a vonulatba, amin egy gondozatlan fickónak négy tehéncsöcse nőtt a következő szöveggel: „Ne hagyd magad megfejni!” A reklám annyira brutális, hogy a mondandó már nem is érdekes. A „Fukar mindenit” is alapos félreértés, a fukar nem takarékos, amit a reklám sugallana, hanem kicsinyes, fösvény. Nincs mit kezdeni a „Venis oxy eksön”-féle rémségekkel, a „Cillit bangekkel”, vagy amikor Szabó Lőrinc versét „megfilmesítik” X. kávémárka kedvéért. Ha nem lenne eléggé szájbarágó, gyermekes firkával még fel is írják a nézőnek, jelezve, hogy ezek kultúrpercek. Ennél egy fokkal őszintébb a Tomi mosópor, mert azt mondja, aki okos, az Tomival mos. Maradjunk ennyiben.