Otthon a kritikus tömegnek

Egy szombathelyi építészhallgató kigondolta, hogyan nézne ki, amiről a budapesti biciklis- szubkultúra építői titkon álmodnak; a közösségi funkciókkal bővített magyar kerékpármúzeum az elképzelés szerint a VII. kerületben kapna helyet. A terv Árkay-díjat nyert, készítőjét, Szijjártó Csongort Junior Prima Díjra jelölték, és a kerékpármúzeum makettjét számos hasonló kortárs múzeumépítészeti vízió mellett a Műcsarnokban november 13-án kezdődő II. Nemzetközi építészeti makettfesztiválon is bemutatják.

Helyet kér a kritikus tömeg, vagy ha tálcán nem kínálnak, foglal magának – évek óta tart a küzdelem. Budapest még messze nem tart ott, hogy a bicikli – Roskó Gábor festőművész, kerékpárgyűjtő szavaival – „szabadon gondolkodó és mozgó lények teljes egyenlőségét és felelősségteljes gondolkodását megtestesítő”, alapvető közlekedési eszköz legyen, néhány év alatt azonban több tízezerre nőtt azok száma, akiknek a kerékpár ennél többet is jelent. Életérzést, közösségteremtő apropót, szórakozást, kultuszt. – Szerettem volna létrehozni a kerékpárosoknak egy központi helyet, ahol találkozhatnak, és minden, a budapesti biciklizéshez kapcsolható szolgáltatás az igényeik szerint, egy épületben van jelen – meséli az első magyar kerékpármúzeum ötletgazdája, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzős építészhallgatója, Szijjártó Csongor, aki hat éve maga is mindennap tekerve közlekedik. Úgy látta, hogy a Közlekedési Múzeum nem tudná ellátni ezt a feladatot, az Erzsébet téri Gödörhöz hasonló helyeket túlhasználják, a romkocsmák telítődtek, a Gödör és az egykor legendás versenypálya, a Millenáris Velodrom között félúton, a VII. kerület Dembinszky, Damjanich, Rottenbiller és Bethlen Gábor utca által övezett részén viszont éppen akadna ideális terület egy új központnak. Kézenfekvő lett volna Csepelben gondolkodni, ott könnyebb parlagon fekvő területet találni, mondja Szijjártó Csongor, aki szerint azonban a belvárosnak sem ártana némi decentralizáció, főleg, ha többfunkciós épülettel lehetne a kerékpárosokat egy szerepét vesztett egykori ipari területre csábítani.
A diplomamunkának készült tervben Szijjártó Csongor először a múzeumot, aztán a hozzá kapcsolódó boltot, kávézót, bicikliszervizt, a restauráló-műhelyt, a kerékpártárolókat, -kölcsönzőt, mélygarázst és a közparkból átalakított tematikus biciklisparkot határozta meg. A formai alapot maga a kiállítási tárgy, a kerékpár adta; geometriája több mint száz éve változatlan. Szijjártó Csongor a háromszögekből, csövekből álló vázat elvontan értelmezve hármas csomópontok köré tervezte meg az épületet, majd egy öblösödő kráter fölé csavarta. Elképzelése szerint az acélszerkezetű épület dupla belmagasságú légteréből a látogató egy széles rámpán azonnal a kiállítási térbe, aztán a vetítőterembe lépne. A kiállítótérben állandó helyet kapnának a különböző magángyűjteményekben szétszóródva megbújó kerékpáros relikviák, veterán vasparipák, jelvények, alkatrészek és minden apróság, ami szorosan kötődik a kerékpáros-kultúrához.
A fiatal építész által megálmodott nagyvárosi kerékpáros Mekkához hasonló komplexumok csak Amerikában működnek, a biciklismúzeumok Európában jellemzően régi épületekbe költöznek, piacok, szórakozóhelyek fogadják be őket; a kerékpár-történelem általában csak időszaki kiállításokon jelenik meg.
Szijjártó Csongor bármilyen más fővárosi helyszínre adaptálható tervét a neves Ekler építész-iroda vezetője, Ekler Dezső opponálta, a Magyar Kerékpárosklub vezetője, László János pedig annak ellenére támogatásáról biztosította, hogy még messze nincs kivitelezhető szinten kidolgozva. Szijjártó Csongor szerint az is eredmény, hogy a tervről beszélnek – létező igényről árulkodik. Abban pedig ő is csak reménykedik, hogy a kerékpáros-szubkultúra egységes irányú fejlődése érdekében az elmúlt évek ad hoc városépítészetét hosszabb távú, öszszehangolt tervezés követi.