A csapdába esett kelta tigris épp a sebeit nyalogatja, de hogy a fájdalmakat hősiesebben tudja viselni, Olli Rehn, a gazdasági és pénzügyek finn nemzetiségű európai biztosa az elmúlt héten ellátogatott Írországba. A nemzetközi pénzvilág (például Deloitte and Touche, Goldman Sachs) által szponzorált független dublini szervezet, a Nemzetközi és Európai Ügyek Intézetben tartott előadást, amelynek tartalmát közzéteszik, az azt követő vita anyagát azonban nem. Nyilván ez a szabály érvényesült Olli Rehn látogatása alkalmával is, mert magából az előadásból édeskeveset lehet megtudni az unió szándékairól azon kívül, hogy megszigorítják a stabilitási és növekedési paktum végrehajtásának ellenőrzését, továbbá, hogy „kiszélesítik a gazdasági vizsgálódásokat, hogy felfedjék és kijavítsák a makroökonómiai egyensúlytalanságokat és a versenyképességekben megnyilvánuló divergenciákat”. Az első esetben lehet tudni, hogy a mindenki által már jól ismert maastrichti kritériumok betartatásáról van szó, a második eset viszont rendkívül homályos. Ami az előadásból kiderült, az az, hogy széles körű gazdasági és pénzügyi mutatószámrendszer alapján rendszeresen ellenőrzik majd az egyes országokat, és ha fenntarthatatlan folyamatokat látnak, akkor országspecifikus javaslatokat tesznek. E tevékenység szorosan fog kapcsolódni az Európai Rendszerkockázati Testület (European System Risk Board) jövő januárban induló munkájához, amely az Európai Unió működéséből fakadó kockázatokat igyekszik feltárni. Leendő munkatársainak nem kell sokat keresgélniük, hiszen az Olli Rehn által homályban hagyott problémákat számos tanulmány taglalja, többek között a német IZA intézet munkatársai által készített, amely konkrétan megnevezi a bajok gyökerét: a fizetési mérlegek hatványozott romlását az euróövezet gyengébben fejlett, kevésbé versenyképes országaiban. Azok a tanulmányok, amelyek végül is konkrétan megnevezik az egyensúlytalanság mibenlétét, megoldásként szinte kivétel nélkül a munkaerőpiac „rugalmasabbá tételét”, vagyis a munkabérek csökkentését, a munkaerő-vándorlás felerősítését, az állami jóléti kiadások mérséklését javasolják a kevésbé versenyképes országoknak, vagyis feladatokat csak a gyenge versenyképességű országoknál találnak. Ezt érdemes összevetni Keynes 1944-ben Bretton Woodsban tett javaslatával, amely szerint alapvető teendője ilyen helyzetben éppen a versenyképes országoknak van: a belső keresletük élénkítésével növelniük kell importjukat, hogy a kereskedelmi deficittel rendelkező országok többet tudjanak exportálni. Keynes józan javaslatai azonban feledésbe merültek, az unió vezetése olyan látszatintézkedéseket erőltet, amelyekről előre lehet tudni, hogy megoldást nem, csak a lakosság megpróbáltatásainak a végtelenbe való elnyújtását fogja eredményezni. Olli Rehn előadását – hogy valami vigaszt is nyújtson – egy finn közmondással fejezte be, amely szerint a leghosszabb éjszakát is egy új hajnal követi. Lehet, ez Finnországban így van, de az unió gyengén fejlett országai számára e hajnal meglehetősen sötét lesz.
Továbbiak a 12. oldalon
origo.hu
Megint hazudtak Magyar Péterék
