Túlélési gyakorlat

Túlélési krízisben vagyunk – mondta az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy egy, az eurózóna pénzügyminiszterei számára szervezett értekezleten, ahol a miniszterek Írország és Portugália költségvetési intézkedéseit vitatták meg. Az unió elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy ha az euró elbukik, azt maga az Európai Unió sem fogja túlélni, de – tette hozzá – teljesen biztos abban, hogy megbirkóznak az eurózóna problémáival. A legújabb probléma, hogy Írország makacskodik, és nem akar az unió pénzügyi szentháromsága (Európai Bizottság, Európai Központi Bank és az IMF) kívánságának megfelelően az unióhoz fordulni pénzügyi segítségért. A görög pénzügyi válság után létrehozott alap felhasználása ugyanis azzal járna, hogy – az uniós kölcsönöket kísérő megkötések miatt – Írország elvesztené önállóságát a saját költségvetési politikája meghatározásában. A függetlenségéért oly sokat harcoló Írország számára ez elfogadhatatlan. Ha Írország elfogadná az uniós kölcsönt, az nagy valószínűséggel azzal járna, hogy az unió cserébe a költségvetési kiadások még erőteljesebb lefaragását, ezzel egyidejűleg a túlságosan alacsonynak tartott nyereségadó-kulcs emelését követelné. A ír kormánynak elég tartaléka van, hogy az államadósságát a következő év feléig finanszírozza, ám a bizonytalanság miatt az adósság refinanszírozásának költségei (vagyis a kölcsönökért fizetendő kamatok) növekednek, és nem csak Írország számára. A kölcsönadó bankok bizalmatlansága Spanyolországot és Portugáliát is sújtja, ezen országok is csak egyre magasabb kamatlábak mellett tudják refinanszírozni adósságaikat, épp ezért sürgetik Írországot, hogy fogadja el az unió segítségét.
Kérdés, hogy az unió által megállapított feltételek valóban segítenek-e az eladósodott országoknak. Az adósságoknak ugyanis csak a kisebbik fele származik a „költekező” kormányok túlzott kiadásaiból, sőt az eladósodási tendencia vizsgálatával az is megállapítható, hogy az államadósságok igazán azután ugrottak meg, amikor a privát adósságokat az állam magára vállalta, vagyis kimentette a felelőtlenül hitelező és befektető bankokat. A költségvetési megszorítások a fizetési mérlegeken sem tudnak sokat javítani, hiszen amíg egyes versenyképes országok (mindenek- előtt Németország) hatalmas fizetésimérleg-többlete fennáll, addig a gyengébb versenyképességgel rendelkező országokban szükségképpen deficit jelentkezik, ami tovább növeli az adósságokat. Mint Charles Grant, a Financial Times kolumnistája a lapban kifejti, a németek nem szeretnek a fizetési mérlegekben meglévő egyensúlytalanságokról beszélni, mert az azt a benyomást keltheti, hogy az adósságokért – legalábbis részben – ők is felelősek. Paul De Grauwe, a leuveni egyetem tanára viszont azt veti fel, hogy az eurózóna problémái abból fakadnak, hogy a monetáris uniót a fizetésimérleg-hiányokat automatikusan kiegyenlítő politikai unió megteremtése nélkül hozták létre.
Az eurózónában és az EU-ban mind az országok közötti megfelelő szolidaritás, mind az unióhoz szükséges pénz hiányzik. Mekkora így a túlélés esélye?