A Gazprom hatalma

Oroszország egyelőre nem a gázkorszak utáni időkre készül. Moszkvában úgy vélik, hogy a következő három-négy évtized világgazdasága a megújuló energiák térnyerését célzó erőfeszítések vagy az atomerőművek reneszánsza ellenére is az elsődleges forrásokra épül majd, s a gáz és az olaj uralmára alapozva tovább növekszik az ország geopolitikai súlya. E tervekben kulcsszerepet játszik az energiatartalékokra alapuló orosz gazdaság zászlóshajója, a Gazprom.

Moszkvai premier. Kormányfőként először látogat ma az orosz fővárosba Orbán Viktor. A Vlagyimir Putyin meghívására létrejött találkozón a várakozások szerint több vitás kérdésben is döntés születik, másokban pedig megszabják majd a további irányt. Mint arról a megbeszéléseket előkészítő magyar–orosz gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztos, Fellegi Tamás a napokban tájékoztatott, a két ország között lezárul a Malévot érintő együttműködés, egyelőre azonban nem lehet tudni, mi lesz a Szurgutnyeftyegaz kezében lévő, 21,2 százalékos Mol-részvény-csomaggal. Orosz felvetésre minden bizonnyal szóba jön majd az energiaszektort érintő válságadó, s az előkészítő tárgyalásokból az is látszik, hogy az energetikai kérdéseket a felek egységes egészként, egymással összefüggésben kezelik. (S. G.)

*

Veszélyes fegyver. Európa nagy része fél a Gazpromtól. Az energiakártya politikai célú kijátszásáról beszél, mintha ez egyedül az orosz gázóriás sajátja lenne. Tény, hogy a gáz veszélyes fegyver, s az volt már 40 éve is, amikor megkezdődött az orosz szállítás Európába. Az ötlet Enrico Mattei fejéből pattant ki. Az olasz ENI elnöke 1960-ban kötött szerződést Nyikita Hruscsovval, az amerikai elnök, John Fitzgerald Kennedy nyomására azonban Konrad Adenauer német kancellár felbontotta a nagy áteresztőképességek szállítására vonatkozó szerződést. Eközben Mattei helikoptere titokzatos körülmények között lezuhant, mielőtt Kennedyvel találkozott volna, s rejtélyes módon meghaltak a halála után nyomozó újságírók is. Végül Willy Brandt 1970-ben írta alá Leonyid Brezsnyevvel a gázszerződést, amelynek nyomán három év múlva már áramlott Európába a gáz, s az akkori ukrán elnök, Viktor Juscsenko által kiprovokált gázháború néhány napja kivételével áramlik fennakadás nélkül azóta is. (MN)

A Gazprom harmincemeletes épülete tökéletesen illik egy multinacionális birodalom központjához. Egyáltalán nem komor, mint azt a nyugati sajtóban sokszor olvashatjuk, ám mindenképpen tekintélyt parancsoló. E hatást erősíti már a beléptetés is, amely ugyanolyan szigorú, mint az orosz parlamentben, a dumában. A Nametkin utcai épületben az embernek olyan érzése támad, mintha egy önálló országba nyert volna bebocsátást. A Gazprom valóban állam az államban. Van saját egészségügyi rendszere, bankja, légitársasága, őrző-védő szolgálata, tévéje, rádiója, újságjai s futballcsapata is, a szentpétervári Zenit. Csúcsmenedzserei ugyanúgy külön liften járnak, mint ahogy saját sáv jár az állami vezetők sötét üvegű kocsijainak.
A központi vezérlőterembe lépve megérezhetjük azt is, hogy a Gazprom hatalma nem ismer határokat. A cég, rajta keresztül Oroszország rajta tartja a kezét Európa ütőerén. Az itt kitermelt gázzal melegedik az öreg kontinens nagy része. Összességében az import harmada érkezik Oroszországból, ezen belül azonban Finnország ellátása 100, Közép-Európa országaié, köztük Magyarországé 80 százalékban függ a Gazpromtól. S hogy mennyire eltérők az unión belüli érdekek, azt jelzi, hogy Németország esetében ez az arány csupán 45 százalék, míg Olaszország vagy Franciaország esetében az orosz gáz egyenesen az arab függést gyengítve a diverzifikációt erősíti. A Gazprom ott van Közép-Ázsiában is, ahol bőven van gáz, nem mindegy azonban, hogy ki dominálja ezeket a forrásokat. Az cég ezért felvásárolja az azeri vagy a türkmén gázt, így az egyelőre csak Oroszországon át jut el nyugatra. Az európai ellátás biztonságát erősítendő épül a problémás tranzitállamokat elkerülő Északi Áramlat, míg tervezés alatt áll déli párja, amely a Fekete-tengeren keresztül érné el Bulgáriát, majd onnan Dél-Olaszországot, egy másik ág pedig a Balkánon át Közép-Európát s Észak-Olaszországot. Alakul a keleti kapcsolat is. Folynak a tárgyalások Kínával, szerződést írtak alá Dél-Koreával, a Gazprom részt venne a Türkmenisztántól Indiáig húzódó transzafgán vezeték építésében, s kacsingatnak Japán és Amerika felé is. Felépült a gáz cseppfolyósítására (LNG) alkalmas első terminál is Szahalinon, s hasonlót terveznek az európai részen is. A Gazprom vezetékeinek hossza csupán Oroszország területén mintegy 470 ezer kilométert tesz ki.
Az amerikai East European Gas Analysis adatai szerint a Gazprom részesedése az európai piacon az elmúlt tíz évben 39-ről 27 százalékra esett, miközben a norvég Statoilé 16-ról 22 százalékra nőtt. Az idei év első fél évében átlagosan 23 százalékkal esett a gáz ára is. Ennek ellenére a Gazprom bevételei az említett időszakban 66 százalékkal nőttek, s 508,2 milliárd rubelt, azaz mintegy 16,5 milliárd dollárt tettek ki. Egyrészt a szokatlanul hideg tél miatt Európába a tavalyinál 19 százalékkal többet szállított, az árfolyamkiesést pedig valamelyest kompenzálta az áremelkedés a belső piacon. A hazai piac és az export jövedelmezősége azonban még így is 1:8-hoz. A tartós áresés miatt elégedetlenkednek a hosszú távú szerződésekkel bíró partnerek, így a Gazprom a szállítás negyedében egyes nyugati országok esetében már az árképzésben elszakadt az olajártól, s a piacihoz igazodik. Problémákat okoz a cég számára az unió úgynevezett 3. energiacsomagja, amely a teljes piaci liberalizálás jegyében hozzáférést biztosít az energiahordozókhoz harmadik félnek is, s kizárja a szállítók részesedését a szolgáltatásból, ám azért a Gazprom a frissen kötött lengyel hosszú távú szerződés esetén is megtalálta a kiskaput.
E gondok ellenére a Gazprom vezetői és az orosz szakértők is optimisták. A tartalékok legalább 90 évre elegendők, a kereslet s ezzel az ár csökkenését pedig a válság számlájára írva átmeneti jelenségnek tartják, mondván, csupán Európa gázfogyasztása a jelenlegi 470-ről 2020-ig évi 620 milliárd köbméterre nő. Ennek megfelelően, mint Sztanyiszlav Zsiznyin, a MGIMO energetikai központjának professzora megfogalmazta, a jövőben az orosz energiaszektor világpiaci pozícióinak erősödése lehet az ország globális geopolitikai befolyását növelő elsődleges faktor.