Az orvosi szakma, a nemzetközi jog és a világ közvéleményének nagy része egyaránt azt vallja, hogy az emberi élet a fogamzással kezdődik (pro-life elmélet), ezért a magzat jogalany, személy, akit megillet a jogképesség, az élethez való jog és az emberi méltóságnak a tisztelete. Így a művi terhességmegszakítás lényegében emberölés (magzatölés), ezért ez a beavatkozás csak az anya életveszélye vagy a magzat genetikai károsodása esetén megengedett. Az anya önrendelkezési joga alapján azonban dönthet a terhesség megtartásáról vagy megszakításáról, különösen annak első harmadában.
Az orvostudomány véleménye
Az orvosi szakma egyértelműen a fogamzás pillanatát tekinti az emberi élet kezdetének. A megtermékenyüléskor ugyanis együtt van mindaz a genetikai információ, ami a teljes ember működéséhez szükséges. Czeizel Endre szerint: „A megtermékenyítést követően már igazolhatók az egyedi biológiai adottságok, például: nemük, hormonjaik milyensége, vércsoportjuk stb. Tehát a fogantatás pillanatától kezdve emberről és életről beszélhetünk.”
Az emberre jellemző kromoszómaszám beálltakor megindul a fehérjeszintézis a minden emberre jellemző genetikai kód alapján. Tudjuk, hogy a megtermékenyítés lényege a szülői örökítőanyag összekeveredése és újraelosztása. A genetikai kód pedig az öröklődési információknak a génekben rejtjelezett formája, s az öröklődési információ anyagi szubsztanciája a DNS. „A megtermékenyítéssel alapvető minőségi változásnak lehetünk tanúi: a külön-külön önálló életre a későbbiekben képtelen petesejt és ondósejt egyesüléséből új élet kezdődik… minden új fogamzás, minden magzat, minden ember egyedülálló biológiai jelenség: egyéniség” – vallja Czeizel.
Amikor az apai és anyai gének kicserélődve alkotják az új egyedet, olyan felmérhetetlen számú génkombináció jön létre, amely alátámasztja, hogy minden megfogant ember a fogamzás pillanatától egyedi, tehát az elpusztult, az elpusztított magzat nem pótolható. Tény az is, hogy a fogamzást követően nem következik be úgynevezett minőségi ugrás, a méhmagzat tehát különböző fejlődési szakaszaiban ugyanaz az egyedi ember marad. Ebből következik, hogy lényegében a születés sem jelent minőségi ugrást.
A magzat jogállása
A problémakör jogi szempontból is komplex. A magzat jogállását, jogképességét Jobbágyi Gábor jogászprofesszor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára így határozza meg: „A méhmagzat alakulóban lévő emberi személy, akinek jogképessége általános, egyenlő és ideiglenes.” A feltételes jogképességet értelemszerűen tartalommal kell megtölteni. A kötelmi jogból vett analógiát hívjuk segítségül, bár igaz, hogy a méhmagzat és az anya kapcsolata nem minősíthető „szerződésnek”. Mégis, az említett analógiából következik, hogy a terhességet, mint az élve születés „feltételét”, nem lehet önkényesen megszakítani, a méhmagzat jogalany, akinek meghatározott jogai vannak. A méhmagzat jogképességét tehát ideiglenesnek kell tekinteni. Az ideiglenesség a megszületésig tart, és semmiképpen sem korlátozott, alacsonyabb fokú státus. Az ideiglenesség pusztán jogi bizonytalanságot jelent, amely a születéssel válik bizonyossággá, s nem érinti a méhmagzat jogképességének korábban említett általános és egyenlő voltát.
A magzat legfontosabb alapjoga a jog az élethez. Azt jelenti, hogy a magzatnak fogamzásától kezdve joga van megszületni, s a jogrendszernek védelmet kell nyújtania ezen jog oltalmára. A terhességet semmiképpen nem lehet szabadon, mindenféle komoly indok nélkül megszakítani. A méhmagzatnak továbbá joga van a méltósághoz, hiszen ő nem dolog, nem tárgy, hanem emberi személyiséget hordozó, alakulóban lévő emberi személy. Joga van továbbá az egészséghez, ez az előzők szerint a méhen belüli háborítatlan fejlődést jelenti. A méhmagzatnak mindemellett vagyoni jogai is vannak, így jelen van az öröklési képesség és a címzettképesség. A méhmagzatnak nyilvánvalóan „igénye van” tartásra, arra, hogy anyját várandóssága idején kímélettel kezeljék, kedvezményekben részesítsék. A várandós nőt megillető kedvezmények, támogatások nyilván a méhmagzat érdekét is szolgálják, ezekre az anyának azért van joga, mert a méhmagzat létezik. És természetesen nehéz lenne elvitatni a magzat adásvételi, ajándékozási, biztosítási jogügyleteinek érvényességét, amelyeket a születés előtt a méhmagzat javára kötnek. Természetesen ezek a vagyoni jogok csak váromány formájában jelentkezhetnek, szemben a személyi jogokkal.
Az anya jogai
Fontos tényező az abortusz problémakörében a várandós anya önrendelkezési joga. Az Alkotmánybíróság 1992-es döntése kimondja: „A magzat életének védelme, annak megfogamzásától kezdve állami kötelesség, tehát a terhesség kezdeti szakaszában sem lehet egyedül az önrendelkezési jog az irányadó. Az állam objektív kötelezettségéből az élet védelmére következik, hogy nem engedhető meg az indok nélküli abortusz.” Ez a két mondat egyértelmű, hiszen egyértelművé vált, hogy a teljes abortuszszabadság és a teljes abortusztilalom egyaránt alkotmányellenes. A törvényhozó felelőssége, hogy hol húzza meg az indikációs határokat.
A magzat megfoganása, a kilenc hónapos várandósság, majd az azt követő gyermeknevelési szakasz egyértelműen érintik a szülők és az anya személyi, vagyoni jogait, kötelezettségeit. Az anya egyéni életpályáját befolyásolja a gyermekek száma, a szülőknek minden társadalomban vagyoni kötöttségeket jelent a gyermeknevelés. A nők egyenjogúságát kimondó nemzetközi és magyar jogszabályok azonban nem vonatkoztathatók úgy, mint a „jog” a terhességmegszakításra. Ilyen „jogot” egyetlen alapjogszabály sem mond ki a „női jogok” körében. Ennek alapvető oka, hogy ez esetben más életéről, nevezetesen az önálló magzati létről születik döntés. Mindebből természetesen nem következik az önrendelkezési jog sérelme.
Megengedhető-e Az abortusz
A terhességmegszakításnak a jog elmélete szerint lehet: elfogadható, vitatható-kétséges, illetve elfogadhatatlan oka. Az elfogadható okok közé tartozik az anya életveszélye, a méhen kívüli terhesség. A vitatható-kétséges okok például az anya egészségkárosodása, a méhmagzat genetikai károsodása, illetve ha a terhesség bűncselekmény következménye. Ezekben az esetekben a jog csupán körvonalazott véleményt nyilvánít, és a szakmára, illetve az anyára hagyja a döntés jogát. Az abortusz elfogadhatatlan okai általában fennállnak a teherbe esés előtt is, vagy jelentős része humanitárius, állami-orvosi segítséggel kiküszöbölhető. Ebbe a kategóriába tartoznak a szociális indikációk – lakáshelyzet, életszínvonal, gyermekek száma. De a személyes indikációk is ebben a kategóriában szerepelnek – életkor, családi állapot stb. A válsághelyzetekről sem szabad elfeledkeznünk, mint például az apa halála a terhesség alatt. Talán eljön egyszer az idő, amikor komolyan vesszük a magzat „kérését”: Adj esélyt az életemnek, hogy értelmet adjak az életednek!
origo.hu
Hazaszótár: Arad
