Alkalmatlan vezetők Európa irányításában

Aki csak rövid ideig is figyeli az Európai Unió működését, rájön, hogy vezetésében sokkal inkább rövidlátó politikusok, mintsem előrelátó, jövőképpel rendelkező és főleg a realitás talaján álló államférfiak találhatók. A klasszikus példa a 2000-ben elfogadott lisszaboni program kudarca. Mint ismeretes, az akkori tanácsülés azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re az Európai Uniónak „a világ legversenyképesebb, leggyorsabban növekvő, tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely képes arra, hogy fenntartható gazdasági növekedés mellett több és jobb munkahelyeket és nagyobb szociális kohéziót biztosítson”. 2010-re az Európai Unió a világ egyik válságövezete lett, nem kis mértékben azért, mert az unió vezetése kiszolgáltatta az uniót és egyes országait a féket nem ismerő nemzetközi pénzspekulációnak.
Az unió vezetőinek képességeit legutóbb Helmut Schmidt, a most 92 éves valamikori német kancellár kérdőjelezte meg egy interjúban, amelyet David Marshnak, egy nemzetközi pénzügyekkel foglalkozó londoni intézet (Official Monetary and Financial Institutions Forum) társelnökének adott. – Európának nincsenek vezetői. Nincsenek a nemzeti vagy európai intézményekben, magas pozíciókban olyan emberek, akiknek a hazai és nemzetközi kérdésekben megfelelő átlátásuk és ítélőképességük lenne – mondta a volt kancellár. Szerinte az unió az első nagy hibát az euró bevezetésével követte el, mert túl sok országot akart bevonni és túl lazán határozta meg a követelményeket, ennek következményeit kell most elszenvednünk. Az utolsó nagy formátumú uniós vezető Jacques Delors volt, aki a nyolcvanas évek közepén akkor lett az Európai Bizottság elnöke, amikor az euroszklerózis (az európai tehetetlenség) épp a csúcspontján volt. A korábbi francia pénzügyminiszter megteremtette az egységes belső piacot és előkészítette az euró bevezetését. Őt olyanok követték, akiket senki sem ismert igazán, s ez vonatkozik az unió teljes vezetésére, beleértve a „Hogyishívják van Rompuyt” (az unió elnöke) és azt a brit hölgyet, aki most az unió külügyminisztere. Jelenleg legfeljebb Jean-Claude Trichet (2003-tól az Európai Központi Bank elnöke), aki Delorshoz mérhető – fejtette ki nézeteit a volt kancellár.
Helmut Schmidt szerint húsz éven belül az Európai Unióban egy „kemény mag” fog kialakulni Franciaországgal és Németországgal a centrumban, amely magnak tagja lehetnek még a Benelux országok, Ausztria és esetleg Svédország. Nagy-Britannia semmi esetre sem, De Gaulle-nak igaza volt (a valamikori francia elnök a végsőkig ellenállt a britek uniós csatlakozásának, így az Egyesült Királyság csak De Gaulle halála után, 1973-ban lett az akkor még Európai Gazdasági Közösség nevű szervezet tagja). Nagy-Britannia Schmidt szerint is túlságosan függ az Egyesült Államoktól, ez különösen Tony Blair miniszterelnöksége idején volt érzékelhető.
– Nem lehet ilyen mértékben függeni Amerikától és ugyanakkor felelősségteljes szerepet játszani Európában – vélte a volt német kancellár.
Schmidtnek rossz véleménye van a bankárokról is, szerinte a világgazdaság leggyengébb pontja, hogy nincs kontroll a pénzügyi menedzserek felett. – Az emberiség három részre osztható. Az első kategóriába tartoznak az átlagos emberek, akik, mint mi is, gyermekkorukban ellopnak egy almát a szomszéd fájáról vagy egy csokoládét a boltból, de egyébként rendes emberek. Azután következnek a bűnözők, végül a harmadik kategóriába tartoznak a befektetési bankárok – válaszolta Schmidt egy, a pénzügyi krízisre vonatkozó kérdésre.
Helmut Schmidtnek igaza van. Számos példával, statisztikai adatokkal igazolni lehet, hogy az unió vezetőiből hiányzik az az áttekintő képesség, amely lehetővé tenné az unió valós helyzetének felmérését és a kiút megtalálását. E helyett olyan (megszorító) intézkedéseket erőltetnek, amelyek rövid távú látszatmegoldásokat eredményeznek, de hosszú távon elmélyítik az unió válságát.