Az első kártérítési per

Ma még felbecsülhetetlen további kötelezettséget róna a büdzsére, ha a kártérítési eljárások során az derülne ki, hogy a Mal Zrt. semmiről sem tehet, valóban csupán egy lehetséges enyhe földrengés (?), avagy a nagy esőzés tehet a gátszakadásról

A vörösiszap-katasztrófa után úgy tűnik, a magyar igazság-, avagy jogszolgáltatás lassan őrlő malmaival is meg kell küzdenie a kolontári és devecseri károsultaknak. Az első kártérítési pert Konkoly József devecseri lakos indította az ipari katasztrófát okozó Mal Zrt. ellen. Az ő háza az ajkai vörösiszap-tározó gátszakadása után, október 4-én bekövetkezett katasztrófa miatt vált lakhatatlanná. Otthonának berendezése megsemmisült, minden ingósága, személyes tárgyai, lakásberendezése odalett, az épületet bontásra ítélték a hatóságok. A nyugalmazott katona jelenleg nővérénél húzza meg magát.
A felperesi oldalon a minden vagyonát elvesztő károsult küzd az igazáért, a vagyoni és nem vagyoni kártérítésért, míg az alperesi oldalon a sokmilliárdos vagyonnal rendelkező cég harcol, multimilliárdos tulajdonos urakkal a háttérben, megerősítve a sztárügyvédek, szakértők tömegével. Ők nem az elveszett javaikat, nem a romba dőlt kis házukat védik, hanem kőkemény gazdasági érdekeiket.
Nehezen lehetne azt mondani a peres felekre, hogy egyenlő esélylyel vívják meg csatáikat a polgári bíróság előtt. A felperes Konkoly József ügyvédje azt szeretné, ha a bíróság „a veszélyes üzemi tevékenységgel járó felelősség alapján ítélné meg a kártérítést”. Ezzel szemben Mal Zrt. jogi képviselője érvelése szerint „a gyár nem folytatott fokozott veszéllyel járó tevékenységet, hiszen egy kormányrendelet alapján a vörösiszap nem tartozott a veszélyesnek minősített anyagok közé”. Egyébként is, szerinte „a tragédiát elsősorban elháríthatatlan külső okok idézték elő”. Hivatkoztak az esőzésekre is. Szerintük a cég az összes előírást betartotta, kilenc nappal a baleset előtt a környezetvédelmi hatóság is megvizsgálta a zagytározót, és mindent a legnagyobb rendben talált – húzta alá az alperes jogi képviselője. Ezzel szemben Konkoly József ügyvédje szerint nem elegendő a szélsőséges időjárásra hivatkozni, ráadásul akkora tömegű folyadék ömlött a területre, hogy az „akkor is katasztrófát idézett volna elő, ha málnaszörp lett volna”. A cégnek azt kellett volna megakadályozni, hogy a kiömlő vörösiszap elérje a települést.
Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy borítékoljuk: a bíróság előtt zajló jogvita, a szakértői vélemények ütköztetése beláthatatlan ideig fog elhúzódni még akkor is, ha az alperesi oldalon – a kiemelt közfigyelem, avagy az ügy jellege miatti etikai megfontolás okán – fel sem merül lehetőségként az időhúzásra alkalmas ügyvédi praktikák bevetése. Ráadásul az alperesi oldalon ülő Mal Zrt. jogi képviselője elég könnyű helyzetben lesz, ha a felperes károsult ügyvédje a per folyamán mindvégig ragaszkodni fog ahhoz a véleményéhez, hogy „a kártérítés jogalapját olyan közismert tények képezik, amelyeket a felperesnek felesleges bizonyítania”. A közvéleménytől ugyanis el lehet várni, hogy a „közismert tényeket” úgy értelmezzék, ahogy Konkoly úr ügyvédje, ám a független bíróságtól szakmai megalapozottságú – ennél azért sokrétűbb, a ma még nem ismert tényeket is figyelembe vevő – döntést várunk.
Kiemelt jelentősége van ennek a bírósági ítéletnek. Ugyanis ha a Konkoly kontra Mal Zrt. ügyben születik majd meg az első jogerős ítélet a kártérítésről, bár Magyarországon nincs precedensbíráskodás, ez a többi hasonló kártérítési perben törvénykező bíróságok számára is alapul szolgál majd. Biztosak lehetünk abban, hogy nem fognak egymásnak ellentmondó ítéleteket hozni. Az ajkai timföldgyár vörösiszap-tározójánál a gátszakadás az államnak már eddig is súlyos milliárdokba kerülő kárelhárítási, természetvédelmi feladatot adott. Ma még felbecsülhetetlen további kötelezettséget róna a büdzsére, ha a kártérítési eljárások során az derülne ki, hogy a Mal Zrt. semmiről sem tehet, valóban csupán egy lehetséges enyhe földrengés (?), avagy a nagy esőzés tehet a gátszakadásról. Tényleg elképesztő lenne, ha ez az érvelés megállna a bíróság előtt, mert ez azt is jelentené, hogy állításuk szerint a veszélyes anyagot tartalmazó tározóinknak nem kell kiállniuk egy kis altalajmozgást, de még egy kiadós esőt sem. Konkoly Józseféknek a perük megnyeréséhez szükségük lehet néhány dokumentumra az ÁPV Rt. jogutód szervezeténél, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. archívumaiban, illetve a korabeli kormányzati döntéseket megalapozó iratokra, dokumentumokra. Kérdés, hogy ezekhez hozzá tudnak-e férni?
Elég furcsa pernek nézünk elébe: Konkoly József nyugalmazott katonának kellene bebizonyítania a bíróság előtt a 19 milliós kártérítési pere megnyerése érdekében, hogy még egy soha nem tapasztalt, akár három hónapig tartó felhőszakadás sem okozhat katasztrófát egy veszélyes technológiát folytató üzemnél, vagy azt, hogy ilyen magas lúgkoncentrációjú zagy egyszerűen nem kerülhetett volna a tározóba. Hiszen ha betartják a technológiai előírást, akkor csak olyan kémhatású folyadék kerülhet a tározóba, amely valóban nem tekinthető veszélyesnek. Vélhetően a vörösiszap azért nem tartozik ma már a veszélyes anyagok közé, mert Európa más részein elképzelhetetlen hogy ilyen magas legyen a lúgkoncentrációja.
Konkoly József a büntetőeljárásban előkerülő, számára bizonyíték erejű dokumentumokat még nem ismerheti, így nem tudja felhasználni. Nagyobb lenne a pernyerési esélye, ha bizonyítani tudná a cég vezetőinek gondatlanságát, vagy ha információi lennének a 90-es évek második felében, a privatizációt követő időszakban végrehajtott gátépítéshez felhasznált kohósalak anyagminőségéről, elemi összetételéről, a gát építési tervdokumentációjáról. Úgy tudni, a tervdokumentációt még a timföldgyár korábbi tulajdonosa, a Hungalu Rt. készíttette el. Lehetséges tehát, hogy az alperesi székben nem csupán a Malnak, hanem a magyar állam képviselőjének is ott kellene ülnie. Vagy még inkább ott ülhetne – beavatkozó félként – a felperesi oldalon! Nagyon is beszállhatna a perbe, hiszen jól felfogott érdeke fűződik ahhoz, hogy Konkoly József megnyerje a perét.
Ráadásul a katasztrófaelhárítás költségei már most több milliárd forintra rúgnak, ha ezt az állam a Malra kívánja majd terhelni, nem mindegy számára sem, milyen jogerős ítélet születik a Konkoly-kártérítési perben. Ha Konkoly veszítene, érdekes lenne, vajon milyen ítélet születne az ügy lényegét tekintve azonos jogvita miatt induló állam kontra Mal perben. A most zajló kártérítési perek mellett folynak a büntetőeljárások is – ügyészségi felügyelettel – a katasztrófát okozó iszaptározót tulajdonló cég felelős vezetői ellen. Az ügyészségnek, úgy vélem, lenne más feladata is az ajkai timföldgyárral kapcsolatban. Tíz éve nyilvános adat, hogy az ajkai timföldgyárat tízmillió forintért értékesítette a Bakonyi Árpád vezette Hungalu, mégpedig az ÁPV Rt. jóváhagyásával. A cég később beolvadt a Malba, amelyben jelentős tulajdoni hányaddal rendelkezik ugyanez a Bakonyi. Közismert tény, hogy az új tulajdonosok nem csupán az 1,8 milliárd forint jegyzett tőkéjű Ajkai Alumíniumipari Kft.-t kapták meg, amelynek saját tőkéje a privatizáció idején négymilliárd forint volt. A cég tulajdonába tartozott a Hungamola Mikronizált Timföldhidrát Termelő Kft. és a Tial Szolgáltató Kft. is. E két leánycéget később beolvasztották az anyacégbe, összességében egy 4,9 milliárdos saját vagyonú cégcsoportot adtak el tízmillió forintért.
Ezt a kótyavetye szerződést az ügyészség közérdekre való hivatkozással már eddig is megtámadhatta volna, mégpedig semmisségi okra hivatkozva. Hiszen ez a szerződés feltűnően értékaránytalan áron köttetett, ezért a jó erkölcsbe ütközik.