Ha csak a következő két idézetből s azok értelmezéséből állna, már akkor is roppant izgalmas volna Rostás Péter Mágnások lakberendezője – A Friedrich Otto Schmidt lakberendező ház története (1858–1918) című munkája. Az egyik Hermann Bahrtól származik, és így szól: „Csak akkor leszünk jobb emberek, ha egyszer jobb székeken ülünk.” A másik Hugo von Hofmannsthal szellemes mondata: „Modernek a régi bútorok és a fiatal neuraszténiások.” Természetesen nem ennyiből áll a kötet, sőt négyszáz oldalnyi tömör elemzés olvasható benne, bő irodalomjegyzékkel, névmutatóval. A két idézetben azonban valóban minden benne van, ami a XIX. század vége felé a császárvárost jellemezte: az arisztokrácia történelmi miliő iránti igénye és a kortárs tervezők funkcionális szemlélete, a művészet életminőséget meghatározó szerepe és az ízlés szeszélyes váltakozása. A „minden”, az egymást szüntelen átható igények, reprezentációs szándékok és önkifejezési kényszerek, a pénz és a pénz iránti vágy találkozásának középpontjában pedig ott van a Friedrich Otto Schmidt lakberendező ház, amelynek 1858 és 1918 közötti történetét többéves hazai és bécsi levéltárakban végzett kutatómunkára támaszkodva s persze az emlékanyag alapos ismeretében megírta Rostás Péter művészettörténész, a Kiscelli Múzeum igazgatója, a bútorgyűjtemény kurátora.
Azért éppen ő, mert a múzeum őrzi a hagyatékát Schmidt Miksának, aki apja, a cégnek nevet adó Friedrich Otto halála óta a cég tulajdonosa volt, s akit egy nagy feladat, a fertődi Esterházy-kastély restaurálása, „élete mestermunkája” hozott Magyarországra, hogy azután Budapesten is virágzó leányvállalatot hozzon létre. S a kiadvány azért éppen a bécsi gyár 1858–1918 közötti történetét vizsgálja, mert az anyacég körül szövődtek az adott időszakban a legfontosabb, Európa számos nagyvárosára kiterjedő művészeti, megbízói kapcsolatok – az első világháború után már sem a bécsi, sem a pesti gyár nem volt képes a megújulásra. Egyébként a bécsi cég ma is működik, immár a negyedik generáció vezeti, amelynek tagjai hathatós támogatást adtak Rostás Péter kutatómunkájához is.
Valóban a „mágnások lakberendezője” a cég. A császári család kastélyaiba, az Albertinumba, az Augarten-palotába éppúgy terveztek, állítottak elő stílbútorokat, mint az osztrák, magyar arisztokrácia számára vagy a főpapi rezidenciákba, például Bubics Zsigmond kassai püspöki palotájának dísztermébe. Ha kellett, angol stílusban, ha kellett, ónémetben dolgoztak, vagy Mária Terézia kori barokkban, de szoros kapcsolatban volt a céggel a dísztelen bútorok, épületek apostola, Adolf Loos és a bécsi Sezession csoport, a Wiener Werkstatte jó néhány modern szellemben dolgozó művésze.
Ezért hát sokkal több volt a Schmidtek családi vállalkozása, mint történelmi stílusok másolója. Tevékenysége, ahogyan a történéseket részletesen elemző könyv bemutatja, az ipar- és művészettörténet fontos fejezete, a korszak legfelső rétegei élet- és szemléletmódjának megismeréséhez is fontos adalékokat ad. Egyébként igazi monarchiabeli történet. Prágában kezdődött, ahová a fiatal Friedrich Otto Poroszországból érkezett, s ahonnan Budapestre került a Sieburger papírtapéta-gyártó cég képviselőjeként. Innen helyezték át Bécsbe, ahol azután 1858-ban a lakberendező céget megalapította. És mi történt a tulajdonossal 1918, a könyv záró dátuma után? Maxból Miksává magyarosodott, azokat az értékeket, amelyekkel itt találkozott, kultúrája részévé tette. Élete végén betegeskedett. Gyűjteménye néhány darabjától megvált. De csak azért, hogy méltóbb körülmények közé kerüljenek azon értékek, amelyeket magyar közgyűjteményeknek adományozott.
(Rostás Péter: Mágnások lakberendezője – A Friedrich Otto Schmidt lakberendező ház története [1858–1918]. Geopen Kiadó, Budapest, 2010. Ára: 8900 forint)
origo.hu
Eső és napsütés váltja egymást a jövő héten, mutatjuk a részleteket!
