Bunda Kairóban?

Egyiptomi filmek győzelmével ért véget a 34. Kairói nemzetközi filmfesztivál, bár a legjobb film egy ír dráma volt. A szakma és a helyi sajtó egy része is elfogult zsűridöntésről beszél.<br />

Kárpáti György
2010. 12. 22. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Noha a fesztivál tíz napja alatt ennek nem volt előjele, végül az egyiptomi alkotások dominanciája jellemezte a kairói nemzetközi filmfesztivál csütörtök esti díjátadó gáláját. A zsűri döntése, miszerint a legjobb film, a legjobb arab film, a legjobb színész és színésznő díjazottja is egyiptomi volt, a Daily News Egypt szerint nemcsak példa nélküli, hanem a díjak legitimitását is megkérdőjelezheti. A szakmabeliek szerint az utóbbi évekhez képest visszafogottabb versenyprogramban az egyik legnívósabb alkotás az ír Juanita Wilson As If I’m Not There című drámája volt, amely sokáig biztos befutónak tűnt.
A tavasszal Oscar-díjra jelölt rendezőnő első nagyjátékfilmje a horvát újságíró Slavenka Drakulic regényének filmadaptációja; a megtörtént eseményeket feldolgozó alkotás a bosnyák háborúban játszódik. Hősnője egy fiatal szarajevói lány, akinek élete összeomlik, amikor a katonák több nőtársával együtt egy raktárépületben kialakított táborba hurcolják. Sokak szerint végül a nemzeti film iránti elfogódottság eredménye a helyi Lust győzelme az ír drámával szemben, amely az Ezüst Piramis díjjal vigasztalódhatott (a Lust egyébként tizennégy év után az első egyiptomi győztes a fesztiválon). Az Arany Piramissal és a legjobb színésznő díjával jutalmazott alkotás az alexandriai hétköznapokba enged betekintést hősnője karakterén keresztül. Az alkotás egyedüliként érdekes módon mind a nemzetközi versenyszekcióban, mind az arab versenyprogramban helyet kapott. Utóbbiban egy másik egyiptomi alkotás, a Mikrofon című film nyert, amely az este legnagyobb ünneplésében részesült. Az alkotás egy többévnyi utazás után Alexandriába visszatérő férfiról szól, aki a városban való bolyongása és útkeresése során megismeri az underground művészeti ágakat és képviselőiket. – Jó látni, hogy még egy ilyen mainstream filmgyártásban is, mint az egyiptomi, teret engednek a független szellemnek, amilyen az Alexandria izgalmas alterzenei életét bemutató Mikrofon – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Csere Ágnes, a magyar versenyfilm (East Side Stories) koproducere. – A közönség lelkesen ünnepelte a filmet, ami újabb igazolása annak, hogy a kultúrát a sokszínűség jelenti igazán – mondta. Bollók Csaba – az East Side Stories egyik epizódjának Kairóban vendégeskedő rendezője – a sokszínű filmkultúra kapcsán hozzátette: iráni filmek ugyan eljutnak a magyar mozikba, ám szinte semmit nem tudunk az egyiptomi, az arab világ filmjeiről. Az ő világuk egyszerűen nagyon más. Filmművészetükön keresztül is el lehet kezdeni az ismerkedést a kultúrájukkal, feltéve, ha megmaradnak az art mozik, amelyek a plázamozik és a televíziózás siralmas állapotának ismeretében az egyetlen ablakot jelentik ma Magyarországon erre a világra.
A kairói nemzetközi filmfesztiválon tíz nap alatt hetven ország százötven filmjét vetítették. A magyar mozgóképek – Jancsó Miklós Oda az igazság című alkotása a versenyprogramban, valamint a digitális programban szereplő East Side Stories – az egyiptomi sikerek árnyékában sajnos díj nélkül távoztak Kairóból.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.