Csak a románok ünneplik december elsejét

Tőkés László korszakzáró fogadása. Az anyaországi és a határon túl élő magyaroknak együtt, vállvetve kell előre haladniuk – olvasható abban a hétfőn közzétett meghívóban, amely Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke korszakzáró sajtófogadásra invitál ma a budapesti Kempinski Hotelba, s amely elején a „lemossuk a gyalázatot” idézet szerepel. Tőkés László sajtóirodája az MTI érdeklődésére ezzel kapcsolatban közölte: nem csupán magára a történelmi eseményre utal az idézet, hanem arra a gyalázatra is, ahogyan bizonyos magyarországi és erdélyi magyar politikusok viszonyultak korábban ehhez Erdély elcsatolásának évfordulójához. Tőkés ennek szellemében szánja korszakzárónak a ma délelőtt 11-kor tartandó sajtófogadást. „Trianon 90. évfordulóján, annak gyógyításaképpen valóban sorsfordító esztendőhöz érkeztünk 2010-ben. A Magyar Országgyűlés június 4-én elfogadott tanúságtételével – nemzetpolitikai szempontból – lezárta a súlyos örökséggel terhes XX. századot, és megnyitotta az utat magyarságunk – igazi – XXI. századi történelme előtt” – olvasható a meghívóban. Tőkés László szerint ezen az úton az anyaországi és a határon túl élő magyaroknak együtt, vállvetve kell előre haladniuk. „Mi, az elszakított nemzetrészek képviselői a »Minden magyar felelős minden magyarért« Szabó Dezső-i alapelve szellemében gondolkozunk, és a – határmódosítás nélküli – nemzetegyesítés korszakos feladatának a megvalósításában készen állunk a cselekvésre” – írja Tőkés. Úgy fogalmaz: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – amely 2003-as megalakulása óta sikeresen visszahozta és képviselte az autonómia ügyét, akár a többségi politikai tájba besimult magyar érdekvédelmi szervezet ellenében is – a XXI. századi nemzeti újjáépítésben tevőlegesen vállal részt, összekapaszkodva mindazokkal, akik a nemzetért és nem saját önös politikai érdekeikért, a közösségért és nem kizárólag saját egyéni boldogulásukért cselekszenek. „A cél világos előttünk: magyar uniót az Európai Unióban!” – fűzi hozzá.

Románia ma legjelentősebb nemzeti ünnepeinek egyikét ünnepli. A szomszédos országban 1918-ban, Gyulafehérváron ezen a napon mondták ki Erdély Romániához való csatolását, illetve Nagy-Románia megalakulásának tényét. Az évforduló érzékeny húrokat pengetett és penget ma is Romániában, hiszen december 1-je mást jelent a románoknak és mást a magyaroknak, s a magyarságon belül rendkívül érzékenyen érinti az erdélyi magyarokat. Ami tehát a románoknak nemzeti és örömünnepet jelent, az a magyaroknak tragédiát.
Jellemző a román Vasgárda szellemi örökösének tartott Új Jobboldal felhívása. Eszerint: „Ha eleged van a magyar szeparatista nyomásból, ha nem vagy közömbös a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok sorsa iránt, akik idegenné váltak a saját hazájukban, ha román vagy és erre büszke is vagy, gyere a felvonulásra a nemzeti ünnepen. December elsején, a te napodon és az összes román napján várunk Románia szívébe, Marosvásárhelyre, hogy megünnepeljük Erdély és az anyaország egyesülésének 92. évfordulóját.”
Történeti háttérként tudni kell, hogy a románok 1918-ban újra aktivizálták magukat: amikor az antant már megnyerte az első világháborút, bekövetkezett a németek teljes veresége, továbbá a németek mellett harcoló Bulgária is letette a fegyvert. Ekkor, azaz 1918. november 10-én Románia mozgósította hadseregét, november 25-én pedig megkezdték a bevonulást Erdélybe. A magyar kormányzat gyakorlatilag semmit sem tett, így az erdélyi románság november elsején megalakult szervezete, a Román Nemzeti Tanács december elsejére gyűlést hívott öszsze Gyulafehérvárra, ahol a százezer főnyi résztvevő kimondta Erdélynek Romániával való egyesülését, illetve jóváhagyta a nemzeti tanács névsorát. Ezután a nemzeti tanács saját tagjai közül megválasztotta az egyesülés végrehajtásának szervét, a kormányzó tanácsot (Consiliul Dirigent), amely Nagyszeben székhellyel megkezdte működését, és küldöttséget menesztett Bukarestbe, hogy értesítse Ferdinánd román királyt a gyulafehérvári gyűlés eredményéről. A következő évekre a nemzetközi szerződések is szavatolták Románia határait. A magyarság számára a traumát tetézte a trianoni békediktátum, illetve a határmegállapító bizottságok dilettáns és politikai nyomásra történő működése, valamint az utódállamoknak az elszakított magyar nemzetrészekkel szembeni rendkívül agresszív soviniszta kisebbségpolitikája.
Az egységes magyar nemzetben gondolkodó polgárokat Magyarországon is természetszerűen érzékenyen érinti a kérdés. November közepén éppen az robbantott ki botrányt, hogy a Budapesti Román Kulturális Intézet a Nemzeti Színházban akarta megülni az ünnepet, hiszen Alföldi Róbert színigazgató ebbe eredetileg belegyezett. Mivel azonban a Jobbik, majd a Fidesz és a KDNP is tiltakozott a rendezvény miatt, amelyet szerintük nem szabad az egyik legfontosabb magyar közintézményben megtartani, Alföldi közleményt adott ki: a rendezvénynek mégsem ad otthont a Nemzeti Színház. Az incidens miatt többen Alföldi távozását követelték. A román külügyminisztérium sajnálattal vette tudomásul, hogy a Nemzeti Színház igazgatója módosított döntése után mégsem rendezhetik meg a román nemzeti ünnep alkalmából a színházba tervezett fogadást. Michaela Pop, a budapesti román nagykövetség másodtitkára úgy nyilatkozott, hogy meglepte őket a magyarországi reakció. A román nagykövetség próbált úrrá lenni a Nemzeti Színházba tervezett ünnepség lemondása után kialakult helyzeten. Pop azt mondta: – Sajnálják, hogy a Nemzeti Színház igazgatója lemondta az ünnepséget, de a tiltakozások ellenére mindenképpen új helyszínt keresnek.
Nyolc éve az keltett nagy felzúdulást, amikor Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök ugyanezen a napon együtt ünnepelt román kollégájával, Adrian Nastaséval Budapesten, a Kempinski Hotelben.