Egy konferencia hordaléka

Nincs tisztességes politikus, aki ne érezné, mekkora veszélyt jelent a magyar nemzet megmaradására a tragikus népességfogyás. Az idén már 100 ezer csecsemő sem fog megszületni, miközben a halálozások meghaladják a születéseket (…) A második Orbán-kormány az utolsó pillanatokban van, hogy valamit fordítson a tragikus helyzeten.

Gurmai Zita európai uniós képviselőt onnan ismerjük, hogy többször is vetkőzött nagyobb összejöveteleken, piros pólóra cserélve világnézetileg semleges kardigánját. De emlékezetes az a fénykép is, ahol egy nagy műanyag szegfűvel fekszik egy íróasztalon, két lábbal az égnek, így üdvözölve Dobrev Klárát. Aki látta az Ecce Homo Homolka című cseh filmet, feldereng neki, amint a korpulens Homolkáné balettozni kezd az erdőben. Bár Gurmai Zita mindenféle bizottságokba bedolgozta magát, mindenféle női egyenjogúságért harcoló egyletben ott zsezseg az unióban, valahogy képtelenség komolyan venni. Az a kiszikkasztott mozgalmi zsargon, amit az MSZP átvett az elődjétől, a sematikus közhelyek, amiben a szocik verhetetlenek, fájdalmasan visszaköszönnek Gurmai megszólalásaiban, olyannyira, hogy az egyszerű állampolgár sokszorosan elgondolkodik azon, kiket, miket, miért fizet az adójából az Európai Unióban.
Különösen csiklandós terep a női egyenjogúság örökös aktualitása, meg a társadalompolitikán belül a család- s nőpolitika. A Friedrich Ebert Alapítvány, az Európai Szocialisták és Demokraták Progreszszív Szövetségének képviselőcsoportja Budapesten rendezett egy konferenciát, amelynek az Orbán-kormány társdalom- és nőpolitikája is a témája volt. Ha ennek a Gurmai Zita elnökletével tartott konferenciának a megállapításait komolyan vennénk s megszívlelnénk, fejre állna az ország. Egyébként is komoly tanulmányok születnek arról szerte a világon, hogy a nők nem akarnak belépni a politika taposómalmába. Örök sirám. „Szélsőséges politikát folytat az a hatalom, amelynek kormányában nincsenek nők” – jelentette ki a konferencián egy Marita Ulvskog nevezetű szakpolitikus. Csak azért nem lehet rámondani a kijelentésre, hogy bődületes baromság, mert céltalan vagdalkozásnak tűnne.
Hát jó. Az Orbán-kormányban nincs női miniszter, de államtitkárok vannak. De nézzük az előző szocialista kormányokat, micsoda talpraesett és szakmailag támadhatatlan miniszterei voltak. Itt van mindjárt pogácsás Szűcs Erika, akinek hasznos ténykedése a világon semmivel nem vitte az országot előre, ellenben mint bankigazgató, bankját egyszerűen csak MSZP-kifizetőhelynek becézték Miskolcon. A másik komoly kaliber Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter, utóbb EU-képviselő, aki miniszterként zűrös anyagi ügyeket hagyott hátra, majd az unióban egyre- másra írogatta erotikusnak gondolt lektűrjeit, és promotálta azokat a hazai kereskedelmi csatornákon. A Gyurcsány-kormány koronáján viszont a kettős gyémántként ragyogtatott dr. Göncz Kinga pszichiáter – apuka lánya – viszi a pálmát. Először mint ifjúsági és családügyi miniszter, majd mint polihisztor, külügyminiszterként strómankodott Gyurcsány Ferenc mellett. Családügyi miniszterként a semminél is kevesebb eredményt tudott felmutatni, mint külügyminiszter a szomszédok szemében közröhej tárgya volt, különös ismertetőjelként mereven elzárkózott minden magyarokat ért atrocitás kivizsgálása elől. Fekszi Márta külügyi államtitkár elintézte, hogy a férje cége gyártsa le a Duna TV-nek az EU-t népszerűsítő sorozatot mintegy 100 milliós értékben. Szili Katalin házelnököt saját párttársai buktatták meg, nehogy magasabb sarzsija legyen. Ezek után tegyük fel a kérdést: mitől szélsőséges a politikája a Fidesznek, amiért nincs női minisztere, aki éppen van, államtitkári beosztásban, igaz, de miniszteri teendőkkel: Hofmann Rózsának hívják. Ugyancsak Marita Ulvskogtól származik az a felettébb bölcs megállapítás, hogy az Európai Unió „haladó felfogású” női szerepével szemben a magyar kormány a nők idejétmúlt, családcentrikus szerepét hangsúlyozza. Erre a kijelentésre nehéz civilizált választ adni. Maritáék ott a messzi európai uniós parlamentben miként képzelik a „haladó felfogású női szerepet”? Ha nem a családon alapszik, akkor min? Férfiak, nők összejönnek, szétmennek, kinek-kinek van valahonnan egy-két gyereke, akiket ki nevel? A nagyszülő, az alkalmi apa, a kollégium vagy a bébiszitterek? Akik például az unióban szajkózzák az ilyesfajta filozófiákat az idejétmúlt családcentrikus modellről, azoknak ki neveli a gyerekeit? Marita Ulvskog a magyar kormány nemek közti egyenlőségét legalábbis kockázatosnak véli. Pofásan üres lózung.
Nem fogta magát vissza Gurmai Zita sem, aki miután virtigli kommunista bolsevik politikának nevezte az Orbán-kormány ténykedését, mondandóját megfejelte azzal, hogy egy ókonzervatív, s már a 19. században is elavult társadalompolitikát hívtak életre Orbánék, amely a nőket visszazavarja a konyhába. Irritálónak találja, hogy a kormány képes „fizetésnyi adókedvezményt” adni a nőknek, hogy szüljenek és menjenek vissza a családi otthonba a négy fal közé. Gurmai vagy lakatlan szigeten él, vagy teljesen süket mindenfajta demográfiai vészjelzésre, vagy csak egyszerűen demagóg, mint „haladó felfogású” barátnői. Nincs tisztességes politikus, aki ne érezné, mekkora veszélyt jelent a magyar nemzet megmaradására a tragikus népességfogyás. Az idén már 100 ezer csecsemő sem fog megszületni, miközben a halálozások meghaladják a születéseket. Az időben 12 évig kormányzó Magyar Szocialista Pártot és a vele tettestárs SZDSZ-t talán csak a kabarészintig érdekelte, hogy „fogyik a magyar”. A második Orbán-kormány az utolsó pillanatokban van, hogy valamit fordítson a tragikus helyzeten, és ez a jelenlegi gazdasági helyzetben nagyvonalú családpolitikát jelent. Ráadásul a Gurmaiék gerjesztette aggodalom azért is szánalmas, mert az Orbán-kormány nem azt mondta, hogy mindenki álljon sorba pralinéért, hanem azt, hogy aki vállalkozik családra, gyerekekre, az igenis anyagi támogatást kap. Hol zavarnak itt valakit vissza a konyhába? A kormány megteremti a választás lehetőségét. A részmunkaidő kedvezményével meg egyenesen cáfolja, hogy a nőket kivonja a munkából. Hazudni persze ingyen van, és Ron Werber óta tudjuk, hogy bogarat ültetni a fülbe olyan, mintha a hazugság már élne is.
Emlékszünk, amikor a 2002-es választáson egyszer csak a szájpropaganda elindította, hogy az Orbán-kormány betiltaná az abortuszt. Hazugság volt, de micsoda hecc lett belőle! Egyébként is, a művi terhességmegszakítás Magyarországon egy fortyogó lávató, senki nem akar beleégni. Gurmai Zita aggódik, hogy a „hírek szerint” (azaz pletykaszinten) a magzat fogantatástól való életének védelmét a kormány beemelné az alkotmányba, és máris jöttek a víziói, hogy ez az abortusz teljes betiltását jelentené, mint a lengyeleknél. Hány szegény magyar nő kerülne az illegális abortuszok miatt halálos veszélybe? Rátett egy lapáttal Göncz Kinga, aki jelezte, hogy minden határon túlmegy, ha a parlamenti többség betiltja az abortuszt. Bár Magyarországon egyetlen abortusznak nem kellene megtörténnie, mert fogamzásgátlókkal európai szinten vagyunk, de ezeket az eszközöket a tb nem támogatja, ellenben százmilliókkal igen a terhességmegszakítást. Gurmai süketel, Magyarország nem Lengyelország, a mi országunk nagyon is szekularizált hely, ahol az abortusz kis híján alapjognak számít. Göncz Kinga meg ne álszenteskedjen, hogy milyen határon megy túl a jelenlegi parlament. Csak eszébe idézném, hogy egy országban, ahol az Alkotmánybíróság törvénnyé emelte, hogy minden 18. életévét betöltött leány meddővé operáltathatja magát, ott senki ne villogjon az abortusz szabadságával. Az RTL Való Világába bejutott nők, mint kiderült, nagyrészt a pornóiparból jöttek. Csupa „haladó felfogású” hölgy, akik kerülik a konyhát és a fakanalat, biztos tetszenének Gurmai Zitának.