Naharin pályafutását táncosként kezdte a Batshevánál, markáns koreográfiai hangjának köszönhetően 1990-ben már művészeti vezetője lett. Tíz évvel azután, hogy New Yorkban debütált első, önálló darabjával. Azóta olyan társulatokkal dolgozott együtt, mint a Kibbutz, a Cullberg Ballet, vagy Jiri Kylián társulata.
A Project 5-ben Naharin négy darabjának női változatát fűzte öszsze. Bár eltérő időszakokban komponálta őket, mégis harmonikusan illeszkednek egymáshoz, sajátos összhangzattant teremtve. A Batsheva három darabja díszlet nélküli, a táncosok is csak egyszerű fekete ruhában táncolnak: nincs semmi, ami elvonná a figyelmet a testek munkájáról, a puszta fizikalitásról.
Az első darab, a 2006-os George&Zalman hármas egységet alkot: az Arvo Pärt zenéje, Charles Bukowski szövege, a Making It, és a hozzá alkalmazkodó, folyamatosan ismétlődő gesztussorozatok organikus egésszé teszik a kamaraetűdöt. Az öt táncos pontosan leköveti a szavakat: ritmusuk, jelentésük köszön vissza a mozdulataikban. Akcentusokkal teletűzdelt mozgásuk miatt feszessé, pulzálóvá válik ez a rész.
Az est legütősebb darabja a két táncosra komponált 2008-as B/olero. Ravel zenéjét Isao Tomita értelmezte újra. Ebben a groteszk zenei játékban szólók és duók váltakoznak hol párhuzamosan, hol egymásra reflektálva. Puha-nőies és harsány-éles mozdulatszekvenciák vitatkoznak itt egymással.
A Park, from Moshe című etűdben Naharin szintén a szöveg-gesztus-hang összjátékával kooperál. Gondolatfoszlányokra improvizatívnak tetsző, vonaglásszerű mozdulatokat produkálnak a lányok, mikrofonállványok előtt, alternatív énekes-dívákat utánozva.
A záróakkord, az 1985-ös, nagyhírű Black Milk más formanyelvvel bír: ősibb, erősen ott érződik benne Graham szellemisége. Matriarchális rítustánc ez arról, hogy a közösség mindig kiveti magából azt, aki nem hajlandó elfogadni a szabályokat. A mozdulatsorok itt is a végletekig kimunkáltak, de mégis hiányzik belőlük az átütő energikusság.
Naharin táncosai (Ariel Freedman, Chen-Wei Lee, Rachael Osborne, Michal Sayfan és Bobbi Smith) technikailag kidolgozottak, fizikai erőnlétük kimagasló. De egyikük többször kiesik a közös ritmusból, megzavarva így a többiek koncentrációját. Pillanatokra széttöredeznek a táncok, ami azért is sajnálatos, mert épp a szinkronmozgás az egyik erőssége a társulatnak. A Project 5. fő hibája a felszínesség. Naharin táncosai perfekcionisták, csak épp a szenvedély, a vehemencia hiányzik előadásukból. Emiatt pedig sterillé, mesterkéltté válnak Naharin koreográfiái.
(Batsheva Dance Company: Project 5. Koreográfus: Ohad Naharin. Trafó, november 19.)
origo.hu
Kisrepülő zuhant le Dunakeszin
