Persze már az is valami, hogy egyáltalán magyar reményekről, sőt elődöntős vágyakról beszélhetünk. Ahhoz képest, hogy előzetesen egy győzelmet – a szlovének ellenit – vártunk el kötelező jelleggel a több klasszisát nélkülöző csapattól, tegnapelőtt az ukránok feletti 26-25 már a harmadik sikert jelentette, valamint a negyedik középdöntős pontot. A játékot öszszességében aligha dicsérhettük, de annyiszor voltunk már szimpatikus és érdemtelen vesztesek, hogy Fortuna még így is sokkal tartozik nekünk.
A lányok elégedetten, minimum megkönnyebbülten ültek fel a lelátóra, ám ott egyre nagyobb megütközéssel figyelték a skandináv rangadót. Ami e minősítéshez méltatlannak bizonyult, miután a svédek már szünetre 13-6-ra elhúztak, fordulás után nyolcgólosra növelték előnyüket, és a hajráig tartották is; ekkor a toronymagas favorit norvégok végre saját szintjükön és tempójukban kezdtek kézilabdázni, és ripsz-ropsz felzárkóztak öt gólra. De annál már nem tovább. A házigazdák egyetlen kétperces büntetést sem kaptak, ha valaki a másik féltől véletlenül elesett, azt felsegítették és leporolták, az ellenünk brillírozó Haraldsen nulla szögből elemista gólokat nyelt be, a ziccerekben viszont úgy trafálták olykor telibe a svéd kapust, Grubbströmöt, hogy az már a becsületsértés határát súrolta.
A 24-19-es végkifejlet azt jelenti, hogy ha ma beválna a papírforma – azaz a mieink felülkerekednének a hollandokon, a svédek pedig a franciákon –, holnap hiába gyűrnénk le normális különbséggel az északiakat, a hármas körbeverésben a gólkülönbség döntene, és együttesünk, ugyebár, 21 góllal kikapott Norvégiától. Mert a címvédő akkor úgy kézilabdázott, ahogyan tud. Vasárnap meg úgy, ahogy akart. Illetve a háromkoronások szerint úgy, ahogyan hagyták.
Tegnap délelőtt ugyanis odaléptem a valaha volt egyik legjobb svéd kézilabdázóhoz, Mia Högdahlhoz, aki jelenleg a norvégok másodedzője (már önmagában ez pikáns helyzet, hát még, ha hozzávesszük, hogy honfitársa, Matts Olsson a kapusokat trenírozza). Amikor megjegyeztem neki, hogy az előző este történtekről faggatnám, olyan megrökönyödött képet vágott, mintha feleségül kértem volna. Aztán erőt vett magán, én pedig udvariasan csomagolt gyanúval úgy fogalmaztam, szerinte voltak-e a norvégoknak motivációs problémáik? „Nem motivációs, inkább koncentrációs – talált ügyes kibúvót –, és nyolcvanszázalékos figyelemmel nem lehet nyerni. Az első három mérkőzésünkön átrohantunk az ellenfélen, az első pillanattól uraltuk a meccset, a svédek viszont fegyelmezetten visszafutottak, szilárdan és taktikusan védekeztek, rajtuk semmiféle kishitűség nem látszott, most ők domináltak, és ettől a váratlan szituációtól mi bizonytalanodtunk el.” Felvetettem, a svédek szerinte mikorra érhetnek el a női szakágban a norvégok és a dánok szintjére, mire Högdahl rávágta: „Már ott vannak, utánpótlás tekintetében előrébb is. Az Eb előtt is azt mondtam, Svédország elődöntőbe jut, és így is lesz.”
Ha igen, akkor a herningi éremcsatákban mindhárom északi egylet részt vehet; teljes szakmai, no és ne feledjük, üzleti siker. Ami ellen már csak a franciák és a magyarok tehetnek. A mieinknek azonban előzetesen ma 16.15-től a hollandokat kellene helyükre rakni, különben könnyen ránk süthetik: siránkozunk az elődöntőről, aztán még az első hatban sincs keresnivalónk. A mai két ponttal viszont már mindenképpen lenne, ezért Mátéfi Eszter szövetségi kapitány is okkal állítja: „Nekünk a magunk dolgával kell foglalkoznunk. Előbb megverni a hollandokat, aztán, ha tudjuk, a svédeket is. Ha három győzelemmel zárnánk a középdöntőt, és mégsem kerülnénk be a négy közé, abban a tudatban indulhatnánk Dániába az ötödik helyért, hogy mindent elkövettünk, amit lehetett.” E véleményhez az eddig legjobb formát futó Szucsánszki Zita is csatlakozott: „Nem örültem annak, amit a norvég–svéd meccsen láttam, de ez nem a mi ügyünk, legfeljebb abban bízhatunk, hogy amit a sors egyszer elvett, azt úgyis visszaadja.”
A hangulat estére amúgy is remekké vált, hiszen a délelőtti fakultatív edzést délután kötelező szánkózás követte. A társaság tehát tegnap megindult a lejtőn – de ma ugyanez a lendület fel is röpíthetné az emelkedőre.
Mai műsor. Magyarország– Hollandia 16.15, Svédország– Franciaország 18.15, Norvégia– Ukrajna 20.15.
origo.hu
Gázolt az InterCity a Nyugati pályaudvaron
